Gale Harold életrajza:

„ Gale teljesen klassz ,  nyugodt, és nem elég fenyegető . Tudja, ki ő.  Többet csinál, mint egy színész, és ez teszi őt többé, mint egy emberi lény. „– Ron Cowan.

Gale Harold, nem álmodozásban nőtt fel a színpadon a közönség előtt. Focizott, motorbicikliket javított, és zenéket írt a gitárján. Utána felületesen foglalkozott a vizuális művészetekkel, Gale a színészetet az új évezredben kezdte el tanulni. Az első kiugró szereplése a színpadon, a „Me and my friend”- ben volt a Los Angelesi Központi Színházban, ekkor kezdte el komolyan tanulni a szakmát. „Amikor láttam Marian Seldest (a The play about my baby-ben)-mondta „ő megvalósította, amit számomra a színpad jelentett. Éreztem a kommunikáciot, ami a munkámat rángatta, a 2 dimenzós művészet a világ, és a színház között. „

A világnak nem sokkal később már számított Gale teljesítménye a Cymbeline-ben, és a The Mysanthrope-ban, miközben ő a Színészi Konzervatoriumi Programban vett részt, a Noise within színházban. Ez jó pont volt más színházak számára, ebben az időszakban együtt játszott Miss Julieval a The sweet bird of youth-ban, a The Tamperance of being Ernest-ben, és a Long day’s journey into night-ban. (Több, mint jó színészi alakításokat láttunk tőle.)

1997-ben Gale együtt edzett Joan Scheckel-lel, aki a közéletét színészként kezdte, és New York-ban avantgárd jelenetekben szerepelt. 19 körül lehetett, mikor elkezdte létrehozni a műhelyeit színészekenk, és rendezőknek, és önmagához hasonlókat keresett Hollywoodban, és Los Angelesben. Az egyik műhelyhez Gale is hozzájárult azt mondják elég hevesen tette ezt, és izgalmasan sok, és bonyolult érzelmet vitt bele mindenki számára. Joan Scheckel, és Billy Cruddup (színész), ez mondták róla: „Úgy gondolkodott, mint egy művész, de szigorúnak, és csábítónak mondták az emberek. Vidám (nagyon érdekes), és a felfogása a fizikai határokat súrolta.”

Mielőtt csatlakozott volna a Queer as folk szereplőihez, megragadta a Showtime „nincs határok” filozofiáját, rámenős, és határozott volt a feladattal, amiben önmagát erősítette meg.  1998-ban az Indiai királynőben, turistaként szerepelt, egy XVII. századi barokk operában. A szöveg tele volt felháborító rasszista sztereotípiákkal, és az európai különbözésekkel. A nyitó esti előadás után, a L. A. Times bírálóan ezt írta: „Az Indiai királynőben mindenkinek van valami sértő. Ez valami élvezetet nyújt, és megdöbbent, csak mindenkit másképp. Ez kellemetlen. De kápraztatóan kellemetlen.  Minden zeneszerzőt, művészt, de még Henry Purcell zeneszerzőt, és a John Drydent is megdöbbentette 1695-ben. De valószínűleg megmentette az emberek gondolkodását, és túlélte. Ez valamit visszahozott az új operákba, amit időtlen idők óta kellett volna, és amiről azt hittük elképzelhetetlen. megcsinálni”

Gale készített egy filmet Booker címmel, amit Paul Scheuring rendezett, ezzel debütált.

 Egy rövid jelenetre megjelent Lori Silverbush Mental Hygiene-jában. 2001-ben a Wake című filmben, melyet Roy Finch rendezett.2002-ben Gale egy független filmben dolgozott, melynek a címe Rhinoceros eyes volt, ezt az újonc Aaron Woodley rendezte, amiben egy detektívet játszott.  Szerepelt egy másik filmben is melynek címe Particles of truth volt, Jennifer Elster-rel. 2004 tavaszán Mrs. Elster-rel és a férjével Lewis Helfer-rel dolgozott együtt egy másik filmben, melynek címe Life in the edge(2004) volt, ez egy sötét komédia mely New York cityben játszódik, ebben egy gengsztert alakított.

2004-ben egy 3 részes mozi filmben, melyet a Showtime Fathers and sons-nak nevezett el, melyet 2005 januárjában mutattak be a Sarasota Film Fesztiválon. Szerepelt még a The unseen-ben Michelle Clunie oldalán (aki a QAF-ben Melanie Marcust alakítja), amit Atlantán és Georgián kívül forgattak. Továbbá játszott East Broadway című filmben (a hivatalos címe Social Grace, vagy 2007-beli címe Falling for Grace), melyet Faye Anne Lee rendezett, aki az egyik női főszereplő a filmben.  Megjelent a CBS által készített tv filmben, melyet Martha Stewart-ról neveztek el: Martha: Behind bars, ezt 2005 szeptemberében mutatták be. Továbbá megjelent néhány vendég szerepben a The Unit-ban(CBS), és a  Deadwood-ban(HBO). Lecövekelt a Vanished-ben a Fox csatornán, 7 rész erejéig.

Társ producer volt egy zenei dokumentácíóban, Scott Walker: 30 century man, melynek   a premierje a London Film Festival October 31-en volt 2006-ban Nemrég 3 hónapig játszotta Tennesse Williams szerepét a Suddenly last summer-ben New York-ban a Broadwaynen levő Roundabout Színházban.

2001-ben megszakította a QAF forgatását. Szerepelt a Broadway kifutóján, az Uncle Bob-ban, amit George Morfogen rendezett. Élvezte a szerepet, mert Josh karaktere, nagyon különbözött Brian Kinney-étől.

Az alteregojához Brianhez hasonlóan, neki is nagyszerű a stílusérzéke. Az egyik kedvenc tervezője Patrick Antosh, aki a QAF jelmez tervezője. „Én a boltokból rendezem be a ruhásszekrényem, mert ott azonnal megtalálom a megfelelőt. Vicces, mert mikor keresztül megyek a rejtett halmokon a tűz azonnal felébred bennem egy olyan ruha iránt, amit előtte valószínüleg sohasem viseltem.”-mondta Gale. Patrick a QAF ruha tervezője, arról mesél, amikor ő és Gale elmentek vásárolni. „Mi sok időt töltöttünk beszélgetéssel, és sushi evéssel.”

Galenek volt néhány érzése a QAF-beli szerepével kapcsolatban, ami egyértelműen áttörést jelentett a számára: „Az én nézőpontom az, hogy az én munkám valódi munka…ami csak megtörténik velem.-mondta-„ Nem szeretek felkészülni megpróbálom megcsinálni, és ha nem sikerül ezt mondom: Figyeljetek! Megörülök! Én ezt kényelmetlennek érzem! Ez egy valódi élmény számomra. És, ha az emberek nem elővigyázatossak, akkor különböző okokat találnak ki, de én nem aggódom ezek miatt”.

Imogine fordításában

forrás