| 26.
- Nem esett bajod? – kérdezte aggódva Bobby.
Tara megrázta a fejét. Szíve vadul kalapált, reszketve kapaszkodott Bobby karjába. Ha a férfi teljes elvesztette volna az uralmat a kocsi felett, talán már halottak lennének. Ránézett. Bobby homloka felszakadt, amikor beverte fejét a szélvédőbe.
- Hiszen vérzel! – kiáltott fel rémülten a lány, és le akart tépni egy darabot a blúzából.
- Nem olyan vészes – nyugtatta meg a férfi. – Csak egy kis karcolás, ezért nem érdemes széttépni a blúzod.
- Mihez kezdünk most?
- Gyerünk. A hátralévő utat gyalog tesszük meg. – Bobby kivette a hátizsákját és kézen fogta Tara-t.
Jó félórájukba telt, amig elérték az apartmanjukat.
- Végre! – kiáltott fel Bobby, amint kinyitotta az ajtót és gyorsan betessékelte a lányt.
- Nincs áram. – közölte Tara, mikor megpróbált villanyt gyújtani.
- Akkor attól tartok be kell érnünk gyertyával.
- Az szerintem sokkal romantikusabb – válaszolta a lány.
- Legalább védett helyen vagyunk. Pillanatnyilag ennél több nem is kell.
- Szólni kellene Daniel-nek, hogy nincs bajunk. – mondta Tara.
- Majd, ha lecsendesedett a vihar szólunk, de most gyorsan vetkőzz le és törülközz meg, nehogy megfázz. – közben Bobby jó példaként előjárva kihúzta a nadrágjából pólóját, levette és az ajtó mellett álló székre dobta. Tara tekintetét úgy vonzotta a férfi izmos felsőteste, mint lepkét a fény. A lány megnedvesítette kiszáradt ajkát. Szinte ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy kinyújtsa a kezét, és megérintse Bobby izmos testét. A férfi berohant a fürdőszobába és néhány törülközővel tért vissza.
Tara még mindig ott állt, ahogy hagyta. Nagyon meghatódott, hogy a férfi ennyire törődik vele, az egészségével és nem tudta kiverni fejéből azt a csókot sem a kocsiban. Egyszerre forró vágyat érzett, hogy férfihez bújjon. Szeretem őt! Miért nincs annyi bátorságom, hogy megmondjam neki. Itt lenne az alkalom! De csak állt ott bátortalanul és képtelen volt arra, hogy megtegye, amit annyira szeretett volna.
- Mi van veled? – kérdezte Bobby, amint visszatért. – Nem akarsz kibújni a vizes ruháidból?
Tara azonban csak szótlanul állt és némán nézett Bobby-ra.
- Hé, Tara…- Bobby hangja aggódó volt, és nagyon gyengéd. A lányhoz lépett. – Minden rendben, kicsim? – kérdezte aggódva, miközben kisimította vizes haját a homlokából.
Tara csak bólintott, és még mindig nem jött ki egy hang sem a torkán. Tágra nyílt szemmel bámulta a férfit. Annyira kívánta, hogy Bobby megértse pillantása üzentét. Egyszer csak könnybe lábadt a szeme. Nem, nem bírta rászánni magát, hogy elmondja érzéseit a férfinak.
- Te jó ég, kedvesem! – mondta rémülten Bobby, amikor meglátta a lány szemében a könnyeket. – Megsérültél? Mi a baj? Ne félj, itt vagyok veled, nem történhet semmi rossz! – gyengéden végigsimított a lány arcán.
Ez már túl sok Tara-nak. Zokogva kapaszkodott a férfiba, és arcát nedves mellkasához szorította. Úgy érezte, hogy soha többé nem tudja elengedni Bobby-t. Képtelen lett volna nélkülözni a melegségét, az ölelését és az általa nyújtott biztonságot.
- Tara! – suttogta Bobby – Nem tudtam, hogy ennyire félsz a vihartól, kint nem látszott rajtad. Azt hittem…. – zavartan félbeszakította mondanivalóját, mert nem találta a szavakat. – Egyáltalán nem tűnt fel, hogy…
Tara megérezte azt, amit öt perccel azelőtt még elképzelhetetlennek tartott: Bobby-nak is szüksége van rá! Csak éppen ő sem tudja szavakba önteni érzéseit.
- Bobby, – mondta Tara, felemelte a fejét és jelentőségteljesen a szemébe nézett - nem a vihartól félek.
Bobby óvatosan hátrasimította a lány haját. Azután a karjába zárta, és úgy tartotta, mint valami drága kincset.
- Jaj, Bobby – suttogta Tara és a nyakába borult. – A vihar egyáltalán nem érdekel, nem attól félek, hanem..…
Bobby ujját a szájára tette.
- Pszt! Nem kell semmit mondanod.
- El kell mondjak valamit. - Tara összeszedte minden bátorságát és döntött.
- Hallgatlak!
- Az érzéseimtől félek. Szeretlek! – suttogta.
Bobby mozdulatlanul meredt az előtte álló nőre. Tényleg azt mondta, amit hallottam?Ez…ez…most igaz? A férfi nem szólt egy szót sem, csak nézte. Tara egyre inkább zavarba jött. Most mit csináljak? Hibát követtem el. Szemét ismét könnyek futották el.
A férfi Tara álla alá nyúlt és hátrahajtotta a fejét.
- Mondd még egyszer! – hangja rekedten csengett, kutatón Tara szemébe nézett, s a lány megismételten a szót.
- Szeretlek! – A lány kezdett kétségbe esni, mivel a férfi nem szólalt meg. Vége! Elszúrtam!Megpróbált elhátrálni Bobby-tól, de a férfi megragadta a karját és gyengéden átölelte.
- Komolyan mondod? – nézett a lányra.
Tara lábujjhegyre állt és megcsókolta a férfit, majd kimondta azokat a szavakat, amelyeket már régen szeretett volna.
- Igen! Teljes szívemből szeretlek téged Robert Manning.
Bobby figyelmesen nézte a lányt. Valóban szerelmet látott a szemében.
Mikor a férfi ajka hozzáért, Tara megborzongott. A csók olyan volt, mint egy ígéret. A tétova kísérletből hosszú, szenvedélyes csók lett, amely felszította vágyukat. Bobby megfogta a lány mindkét karját, egy kicsit távolabb tartotta Tara-t és mélyen a szemébe nézett. Tekintetében végtelen szerelem tükröződött. A lánynak még a lélegzete is elakadt e néma vallomástól.
- Tara, én is szeretlek. Napok, sőt hónapok óta próbálom összeszedni a bátorságomat, hogy elmondjam, de megelőztél. Annyira féltem, hogy nem viszonzod az érzéseimet.
- Ó, Bobby! Bolondok voltunk mindketten. - A lány elmosolyodott, és könnyedén megsimogatta a férfi haját.
A férfi gyengéd csókokkal hintette tele az arcát, a szemhéját, az orrát. Minden mozdulata gyengéd és kedves volt. Tara úgy érezte, hogy egy hatalmas, meleg hullám tetején lebeg.
- Édes kicsi Tara-m! – suttogta Bobby rekedt hangon.
Megcsókolta a nyakát, s a lánynak elakadt a lélegzete, forogni kezdett vele a világ. Bobby szája újra és újra Tara ajkait kereste, végül a lány egész teste reszketett az izgalomtól. Tara Bobby minden egyes mozdulatát érezte. Ujjai végigsiklottak blúzán és kigombolták a gombjait. A férfi ajka követte ujjait. A lány bőre égett, ahol Bobby ajka megérintette. A férfi karjaiba kapta a lányt és a hálószobába vitte. Amikor a lány a férfi erős karjában érezte magát, különös elégedettség töltötte el. Finoman végigsimított ujjhegyével az arcán, és vágyakozva mosolygott rá. A lábával becsukta maga mögött az ajtót és egyenesen az ágyhoz ment.
A férfi óvatosan az ágyra fektette és felállt. Le sem vette a szemét róla, miközben gyorsan kibújt a nadrágjából. Tara csodálta széles vállát, karcsú derekát. Összetalálkozott a tekintetük.
A férfi lefeküdt mellé. Megfogta lány kezét, aztán szeretettel felemelte, maga felé fordította a tenyerét és megcsókolta. Pillantása végig vándorolt a testén.
- Te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha is láttam. – sóhajtotta Bobby. – Nem akarlak elveszíteni. - majd kioldotta Tara övét és lehúzta róla a nadrágot. Lágy mozdulatokkal becézte a lány testét.
- Nem fogsz. Örökre a tiéd vagyok – súgta a lány.
Tara szorosan Bobby-hoz bújt, ajkát a férfi meztelen vállára szorította, és lehunyta szemét. Bobby szorosan átölelve tartotta a lány, követelése egyre szenvedélyesebb volt. Tara egész teste megfeszült és remegett az izgatottságtól. Bobby alig érthető, gyengéd szavakat suttogott, miközben egyre jobban felfedezte Tara testét, érintései egyre bizalmasabbak lettek. A szenvedély hulláma összecsapott felettük.
- Tara te vagy a legcsodálatosabb nő, akivel valaha is találkoztam. A sors ajándéka, hogy megismerhettelek. – szorosan átölelve egymást feküdtek, nem tudtak és nem is akartak elszakadni egymástól. Bobby gyengéden simogatta.
Tara mosolygott – És megtartod az ajándékodat?
- Igen. Soha többé nem válok meg tőle. Te vagy az énem másik része – suttogta Bobby – Szükségem van rád, hogy kiteljesedjen az életem.
- Szükségünk van egymásra drágám. Daniel-nek igaza volt.
- Ezt hogy érted?
- Ő vett rá, hogy valljam be az érzéseimet. – mondta Tara.
- Igazán? – vonta fel szemöldökét Bobby. – Micsoda fickó! – nevetett fel vidáman. Tara kérdőn nézett rá. – Engem is itt győzködött, hogy mondjak el mindent neked.
Tara is elnevette magát.
- Jobban ismer minket, mint mi saját magunkat. Lucy elbújhat mögötte.
- Tényleg és mit mondjunk a többieknek? – kérdezte Bobby.
- Egyelőre ne szóljunk, majd ha vége ennek az egésznek. – bújt a férfihoz.
- Rendben van.
Egymáshoz simultak, és a következő pillanatban már álomba merültek.
Bobby-t különös hang riasztotta fel. De mi lehetett az?
- Bobby!
Kinyitotta a szemét, és fülelt.
- Bobby! – ismételten Tara, és nyugtalanul mocorgott.
Mi történt? Csak nem beteg?
- Mi baj? –suttogta a férfi
- Bobby! – A lány valami érthetetlent motyogott, aztán azt mondta: - Ne menj el! Ne hagyj itt!
A férfi könyökére támaszkodott, és a félhomályban Tara-ra nézett. A lány álmodott.
- Ne menj el!
Közelebb vonta magához a lányt, karja most a derekát ölelte. Tara megint motyogott valamit, és még közelebb húzódott Bobby-hoz. A férfi ujjhegyével elsimította homlokán a ráncot, megsimogatta az arcát, végül megérintette ajkát, gyengéden követve vonalát. Hirtelen a lány megcsókolta ujjait. Bobby felnézett. Tara szeme nyitva volt, és figyelmesen őt nézte.
- Itt vagy! – sóhajtott fel megkönnyebbülten Tara.
- Miért hol lennék? – kérdezte kíváncsian Bobby és szorosan magához húzta a lányt.
- Azt álmodtam, hogy elhagysz. – suttogta. – Nem tudtalak megállítani.
- Ez soha nem fog megtörténi! Mindig itt leszek neked. – gyengéden megsimogatta a szeretett lány arcát.
- Te vagy mindenem, amim csak van!
Bobby lassan végighúzta kezét a testén. Tara-t újra gyönyör járta át az érintésétől.
- Szeretlek! – suttogta Tara.
- Én is szeretlek! Ebben soha nem szabad kételkednek!
Bobby csókokkal hintette teli a lány arcát és nyakát, forró lehelete szinte simogatta a bőrét. Tara számára már csupán Bobby létezett. Teste készségesen követte Bobby mozdulatait. Eddig ismeretlen magasságokba szárnyalt vele. Egyszerre érzett határtalan boldogságot és határtalan izgalmat. Teljesen odaadta magát a férfinak, aki ellenállhatatlan erővel vette birtokba a testét. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
