24.

Tara-t a sötét nappaliban találta. Térdét átkarolva kuporgott a díványon. Ahogy belépett a lány ráemelte tekintetét. Mélységes szomorúságot olvasott ki belőle. A szíve mélyén érezte, hogy ezért ő is hibás. A vacsora után még beültek a bárba, de próbál minél távolabb kerülni Tara-tól, félt, hogy olyat tesz vagy mond, amivel megbántja és erre tessék, pedig a nap nagyszerűen alakult. Egyre közelebb kerültek egymáshoz.
- Sajnálom, ahogy ma este viselkedtem. – ült le mellé. – Be kell valljam nagyon felzaklatott ez az ügy. – Ez nem a teljes igazság, de azt elmondani, még nincs bátorságom. - A munka során sokféle emberrel találkozunk, de amikor egy ártatlan nőt bántanak, ez mindig nehéz.
- Igen. Én próbáltam elfelejteni, nem gondolni rá. Hogy mindig nekem jutnak a féreg alakok. – keserűen felnevetett. – Nincs szerencsém a szerelemben.
- Ne mond ezt. Előbb-utóbb megtalálod azt, aki mellett boldog leszel. – Bárcsak én lehetnék az.
Már meg is találtam. Te vagy az! – szerette volna kiáltani.
- Kár a fáradtságért, Bobby. Őt is, egy-két kivételtől eltekintve kizárólag az érdekelte, hogy minél előbb bebújtasson az ágyába. Csak ő nem titkolta.
Kerüljön csak a kezeim közzé!!
- Nem minden férfi ilyen, hidd el. Csodálatos nő vagy, és ezt minden józan gondolkodású ember észre is veszi.
- Csak azért mondod, hogy megvigasztalj. – fordult el Tara.
- Nem, ez az igazság. És – nyelt egy nagyot – szerintem meg is találtad már az igazit.
Tara felkapta a fejét.
- Kiről beszélsz? – Mond, hogy te vagy az! Kérlek, kérlek.
- Daniel! – mondta nagyot sóhajtva.
- Daniel? Honnan veszed ezt a marhaságot. Csak a barátom. Egy nagyon jó barát, de ennyi. – Tara nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, akkora őrültség hallatán.– Soha nem gondoltam rá úgy, mint férfire.
- Nem? De hisz hallottam, hogy esküvőről beszélt.
Tara felnevetett. - Bobby, hallgatózni csúnya dolog. – fenyegette meg ujjával. – Ezek szerint nem hallottad az egész beszélgetést?
- Nem. – vallotta be.
Micsoda szerencse! Nagy bajban lennék!
- Daniel-nek esze agában sincs elvenni, én pedig nem is mennék hozzá. Ismerem, mint a rossz pénzt.
Bobby úgy érezte, mintha mázsás súly gördült volna le melléről. Ezek szerint van még reményem!
Tara-ra nézett. A lány megdörzsölte álmosságtól már-már leragadó szemét.
- Szerintem ideje aludni menni. – ajánlotta Bobby.
- Soha nem gondoltam volna, hogy a semmittevés ennyire fárasztó tud lenni. – nevetett fel a lány és a hálószoba felé indult. Az ajtóból visszafordult. – Holnapra terveztél már valamit? -Lesz, ami lesz, vágjunk bele.
- Nem. – rázta meg fejét Bobby. - Van valami ötleted?
- Nagyon jó volt a mai kirándulás, így arra gondoltam, hogy esetleg holnap felfedezhetnék a sziget túlsó részét. Daniel mondta, hogy arra gyönyörű vízesések vannak. Ideadja az egyik terepjárót.
- Nagyon jó ötlet! –Kettesben leszünk! Talán holnap lesz a nagy nap!
- Reggel készítettek egy piknikes kosarat.
- Az szuper lesz. – mosolyodott Bobby, amint Tara egy újabb ásítást próbált elnyomni. – De most már menjél, mert még állva elalszol. Jó éjt.
- Jó éjt. – mosolygott a lány és bement a hálóba.
Bobby hosszú óráig ébren feküdt. Tara-val folytatott beszélgetés járt a fejében. A lány ugyan tagadta, hogy Daniel többet jelentene számára, egy barátnál, ő mégis kételkedett benne.