21.

Nem sokkal később egymás kezét fogva sétáltak be Daniel irodájába. A férfi az asztalánál ült.
- Daniel – kiáltotta. A férfi fel sem tudott állni, Tara már a karjaiba is vette magát.
- Szia kicsim! – üdvözölte Daniel és magához szorította a lányt.
Bobby betolakodónak érezte magát a jelenetet látva. Lassan az ablakhoz sétált, hátat fordítva a párnak.
- Sajnálom, hogy nem tudtam veletek jönni, de akadt egy-két elintézni valóm. – Daniel figyelmesen vizsgálta Tara-t. – Hogy érzed magad? Az igazat!
- Tényleg jól vagyok. Minden csodálatos itt.
- Remélem ez a fickó jól viselte gondodat – biccentett Bobby felé.
- Nem panaszkodom. – mosolygott Tara. – Tegnap táncolni voltunk, ma, pedig ágyba kaptam a reggelit.
- Ó! Ne mond! – húzta fel kétkedve Daniel a szemöldökét. – Milyen figyelmes, de hát ez elvárható egy férjtől.
Bobby megfordult és megsemmisítő pillantást vetett barátjára, de az ügyet sem vetett rá, vidáman vigyorgott.
- Remélem, jól szórakozol? – kérdezte Bobby.
- Hm. – bólintott Daniel, majd visszafordult a lányhoz – Figyelj kicsim, miért nem….
Látta, hogy Tara mögött álló Bobby nemet int a fejével.
- Igen, mit miért nem? – nézett rá kérdőn Tara.
- Ööö… csak azt akartam mondani, hogy miért nem mentek át a szomszédos szigetre? Hamarosan indul a hajó. Hatalmas piac szokott lenni.
- Miért akarsz eltávolítani? – durcáskodott Tara.
- Nem akarlak, de látod ezt a halom papírt – mutatott az asztalát beborító lapokra – ezt mind meg kell csináljam. Bobby mellett biztonságban leszel. Este, pedig együtt vacsorázunk, rendben?
- Na jó. – egyezett bele Tara. – Akkor este találkozunk.
- Jó legyél kicsim! – puszilta meg Daniel. Fejével Bobby felé intett, hogy maradjon egy kicsit.
- Mindjárt megyek én is. – mondta Bobby, ahogy Tara kilépett az irodából Daniel-hez fordult.
- Miért csináltad ezt? – kérdezte Daniel. – Csak meg akartam kérdezni, hogy nekem miért nem szólt a zaklatójáról!
- Tudom, de reggeli közben is ez a pasi volt a téma. Nem akartam újra szóba hozni. Nagyon megviselte ez a dolog.
- Igen, látom rajta. – bólintott Daniel. – Menjél, mielőtt még lekésitek a hajót. Aztán ne feledd, amit hajnalban mondtam.
- Nem felejtem, csak várom a megfelelő időt.
- És meddig vársz még? – kiáltott utána Daniel.

Csodálatos napot töltöttek együtt a szomszédos szigeten. Számtalan helyet bejártak, hogy megfelelő ajándékokat találjanak barátiak számára. Végül a lányoknak egy-egy színes hatalmas selyemkendőt, a fiúknak, pedig egy-egy gyönyörű faragásokkal díszített dobozt vettek.
Mindkettőjüknek feltűnt, hogy egyre természetesebbnek veszik, hogy megérintik, átölelik egymást, mint egy valódi szerelmespár. Fáradtan, de mégis boldogan rogytak le a díványra.
- Nagyon élveztem ezt a mai napot. – mondta Bobby.
- Én is. Igaz, hogy alig érzem a lábam, de megérte. Remélem örülni fognak az ajándékoknak.
- Biztos, úgy lesz. – megfogta Tara kezét. Ujjaik összekulcsolódtak. Bobby ránézett a kezükre aztán a lányra emelte tekintetét. Látta, hogy ő is kezeiket nézi, majd lassan felemelte fejét. Tekintetük összekapcsolódott. Most! Itt az idő!
- Tara…
- Bobby…
Kezdték egyszerre. Hangos kopogás szakította félbe meghitt pillanatot.
- Igen! – mondta kissé ingerülten Bobby.
Daniel lépett be.
- Tán, csak nem megzavartam valamit? – kérdezte mosolyogva, amikor meglátta összekulcsolt kezüket.
- Hát, mondhatjuk…- felelte. Tara elpirult.
- Láttam, hogy megjött a hajó és szólni akartam, hogy Jack keresett. Hírei vannak.
- Megyek. – állt fel Bobby.
- Én is.
- Te nem. – mutatott Tara-ra.
- Miért? Rólam van szó. Tudni akarom! – közölte határozottan.
- Ez igaz, de nekünk van egy kis megbeszélni valónk. Bobby vacsora közben majd beszámol a történtekről.
- Majd utána beszélgetünk. – makacskodott Tara. – Hallani akarom, hogy mit mond Jack.
- Tara, ígérem mindenről szó szerint, be fogok számolni neked. – biztosította Bobby és kisétált az ajtón. Nagyon remélem, hogy jó hírei lesznek. Ideje lenne tovább lépni, nem mintha nem élvezném a Tara-val töltött órákat, napokat, sőt! De biztonságban akarom végre tudni, hogy anélkül lehessek vele, hogy támadástól kelljen tartani.