5. fejezet

Reggel Jack elmosolyodott mikor meglátta a mellette fekvő Suet, ugyanis ma ő kelt fel korábban. Talán a bárányhimlő miatt vagy egyéb okok miatt úgy érezte nem pihente ki magát. A tegnapi krém amit Sue a pöttyeire kent, tényleg használt, de a kesztyűket túlzásnak tartotta. Mikor még vakarózott tényleg nagy hasznát vette, de most semmi szüksége nem volt rá, így hát le akarta venni.

Sue: Én ezt nem tenném a te helyedben Jack.

Jack: Jó reggelt. Hogy aludtál?

Sue: Hiába nézel így rám, tényleg komolyan kell venned a bárányhimlőt. Felnőtt korban a legveszélyesebb.

Jack: De minek kellenek ezek a kesztyűk?

Sue: Te olyan vagy mint egy nagy gyerek. És ne vedd le a kesztyűket mert rád varrom őket.

Jack: Remek. Menjünk enni.

Miután kimentek a konyhába megjelent Sarah. Már megindult Jack felé, hogy szokásához híven megölelje mikor Jack félúton megállította.

Jack: Álj. Voltál már bárányhimlős?

Sarah magabiztosan bólintott.

Jack: Akkor borulj keblemre.

Azzal közelebb húzta magához a lányt majd jó szorosan megölelte. Olyanok voltak mint apa és lánya. Sue megbabonázva nézte a jelentet, végül Jack elengedte a lányt aki ugyanígy üdvözölte Suet. A lányok elkezdtek reggelit csinálni és elmerültek a beszélgetésben. Mikor Tom megjelent az ajtóban itt tartottak:

Sarah: Mi hol leszünk míg Jack fel nem épül?

Sue: Hol lennétek? Itthon.

Sarah: Ezt nem tartom jó ötletnek. Tom még nem volt bárányhimlős.

Az említett olyan hirtelen lépett ki Jack öleléséből mintha a férfi valami nagyfeszültségű vezeték lenne.

Jack: Azt mondtad voltál már bárányhimlős.

Tom: Igen mert voltam is.

Sarah: Dehogy voltál. Tom neked szénanáthád volt.

Sue: Na ne! Sarah ezt nem mondod komolyan.

Jack már régen hatótávolságom kívül volt.

Sarah: Szerintem most már mindegy milyen messze mész tőle. Elkapta. Rajta már nemsegít semmilyen orvosság.

Jack: Tudod Sarah néha tényleg megijedek tőled.

Sarah: Tudod Jack túl sok időt töltöttem veled.

Jack: Ezt meg sem hallotam. Most mi legyen?

Sarah: Felőlem azt csináltok amit akartok de én megyek Lucyhoz.

Jack: Nem kéne először megkérdezni, hogy mehetsz-e?

Sarah: Úgyis elmegyek.

Jack: Csak ne legyél olyan biztos benne.

Sarah: Miért is?

Jack: Talán mert nem engedlek?

Sarah: Tudod Jack néhány elég érdekes információ birtokában vagyok veled kapcsolatban. Már várom hogy újra elmenjünk Wisconsinba.

Jack: Én megölöm Zoet.

Sarah: Akkor én megyek is csomagolni.

Sue: Elmondod?

Jack: Ne reménykedj.

Sue: Ez fájt.

Jack: Mivel engesztelhetlek ki?

Sue: Feküdj le, pihenj, és ne vakarózz!

Jack: Ez nem fair. Te kihasználod hogy beteg vagyok.

Sue: Ez nem igaz. De most az a legfontosabb hogy pihenj.

Jack: Csak egy dologgal tudsz rávenni.

Sue: Jack te is tudod, hogy most nem lehet. Szerinted nem lenne feltűnő?

Jack: Én tudok várni. Nekem akkor is jó ha már elmentek a gyerekek.

Sue: Sajnos Tom marad.

Jack: Mondtam neki hogy csomagoljon ő is megy.

Sue: Ezt nem hiszem el. Te mindent megtennél azért hogy megcsókoljalak?

Jack: Még annál is többet.

Sue: Ez esetben még várnunk kell míg megérkezik Lucy a gyerekekért.

Jack: Előleget kapok?

Sue megállt a férfi előtt és egy puszit nyomott az orra hegyére majd a szájára.

Sue: Oszd be.

Jack: Mindjárt jövök.

Sue: Hová mész?

Jack: Várj itt.

A férfi kiment a nappaliba és felhívta Lucyt.

Lucy: Dotson.

Jack: Szia Lucy. Jack vagyok.

Lucy: Szia Jack mondjad.

Jack: Mikor értek ide a gyerekekért?

Lucy: 5 perc és ott vagyok. Mi ilyen sietős?

Jack: Ki siet? Én csak kérdeztem. Tom is lehet elkapta.

Lucy: Nem baj. Vigyázok rájuk. Szia Jack.

Jack: Szia Luce.

Ezután Jack letette a telefont és visszament Suehoz.

Jack: 5 percet még ki kell bírnom.

Sue: Miért pont 5 percet.

Jack: Lucy csak 5 perc múlva ér ide.

Sue: Én kibírom.

Jack: Örülj neki.

Sue: Megnézem a gyerekeket.

Jack: Rendben.

Sue bement mindkettő gyerek szobájába és megbizonyosodott róla hogy rendben vannak és nem csak játékokat pakolnak a táskáikba. Ez nagyjából 4,5 perc volt de Jack már tűkön ült. Hirtelen csengettek és Jack rohant ajtót nyitni.

Jack: Szia Lucy!

Lucy: Szia Jack. Szépek a pöttyeid. Miért vagy ilyen izgatott?

Jack: Á csak a bárányhimlő miatt. Sue szerint mellékhatás.

Lucy: Aha rendben. Minél hamarabb gyógyulj meg.

Jack: Azon leszek.

Lucy: Oké. Vigyázz Suera.

Jack: Mikor nem?

Sarah: Szia Lucy. Mehetünk?

Lucy: Igen persze. Gyertek. Szia Tom. Rég láttalak Sue. Túl rég.

Sue: Szia Luce.

Sarah: Szerintem menjünk. Már percek óta forró a levegő.

Lucy: Gyertek skacok menjünk.

Jack&Sue: Sziasztok.

Lucy: Sziasztok. Jók legyetek.

Jack becsukta az ajtót és mosolyogva nézett Suera. Végül megcsókolta a nőt majd néhány perc múlva abbahagyta és várakozva nézett Suera. Elkezdte csókolgatni a nyakát majd egy kicsit lejjebb. Mindkettejük szívverése gyorsabb volt az átlagnál. Mindketten nagyon boldogak voltak hogy végre csak kettesben lehetnek. Sue teljesen elolvadt a férfi csókjaitól. Nem bírta tartani magát de Jack teljes erőből szorította magához. Hírtelen mindkettejük fejéből kiszállt minden gondolat. Végül Jack visszatalált Sue szájához és megint egymáshoz ragadtak. Bementek a hálóba és egy percre megint felhagytak a csókolózással.

Jack: Szeretlek.

Sue: Én is.

Jack: De én jobban.

Sue: Te tényleg olyan vagy mint egy gyerek.

Sue megsimogatta Jack arcát és észrevette hogy a férfi arca lángol.

Sue: Jack, neked lázad van.

Jack: Utálok bárányhimlős lenni.

Sue: Maradj itt mindjárt jövök.

Jack: De nehogy nekem orvost hívjál.

Sue: Rendben.

Sue keresett egy lázmérőt a lakásban, ami nehéz vállalkozás volt. Miután megtalálta megmérték a férfi lázát ami már vészesen közel volt a 39-hez.

Sue: Jack orvost kéne hívni te is tudod.

Jack: De én jól vagyok.

Ezt olyan hévvel és lendülettel mondta hogy egy kicsit megszédült.

Sue: Gyerünk Jack ágyba! Ne mondjam még egyszer.

Jack: De én tényleg jól vagyok.

Sue: Ha még sokáig erőlködsz csak rosszabbul leszel. Már most is orvost kéne hívni.

Jack: Rendben csak orvost ne hívj.

Sue: Mi a bajod velük?

Jack: Semmi, csak találkoztam már eléggel.

Sue: Akkor te most szépen lefekszel. Rendben?

Jack: Persze, hogyne.

A férfi lefeküdt az ágyba Sue pedig szinte teljes egészében betakarta a férfit, aki pár perc múlva már mély álomba merült. „Ez könnyen ment’’ gondolta magában Sue. Hosszú ideig csak nézte a férfit aki édes volt mikor aludt, mikor fent volt aztán ő is bebújt mellé és elaludt. Nagyon fáradtságos dolog valakit alvás közben nézni. Az éjszaka közepén Sue arra kelt hogy Jack nagyon mocorog mellette. Mint kiderült a férfira nem volt jó hatással az orvoshiány. A láza csak emelkedett és már majdnem túllépte a 40-et mikor Sue kihívta az orvost aki sietve érkezett a helyszínre.

Orvos: Miért nem hívtak korábban? A bárányhimlő nagyon komoly dolog, főleg felnőtteknél.

Sue: Én hiába magyaráztam neki Doktorúr. Nem hallgat rám. De rendbe fog jönni?

Orvos: Van rá esély, de a láz nagyon megviselte a szervezetét.

Sue: Akkor reménykedjünk a legjobbakban.

Orvos: Én most adok neki egy szurit. Bár a lázból ítélve inkább kettőt.

Sue: Attól jobban lesz?

Orvos: Igen.

Miután az orvos beadta Jacknek a szurit távozott és magára hagyta őket.

Sue: Jack ezt még egyszer ne csináld velem.

Jack: Mit tettem már megint?

Sue: A frászt hoztad rám.

Jack: Mond hogy nem döfött belém egy tűt sem.

Sue: A te érdekedben tette. Jack nyugodj meg. Csak rontasz az állapotodon.

Jack: Ja csak nem szeretem ha valaki belém rak egy tűt tele trutyival.

Sue: Én már most kikészülök tőled, édesanyád hogy bírta?

Jack: Egész jól.

Sue: Te lennél az az F.B.I. ügynök akibe én beleszerettem? Itt valami tévedés történt.

Jack: Ezt most sértésnek veszem.

Sue: Helyes. Te most aludj. Mindjárt jövök.

Sue elment inni majd néhány perc múlva visszatért és észrevette az édesdeden alvó Jacket.

„Hogy bír mindig ilyen aranyos lenni?” gondolta mosolyogva Sue.