1. fejezet

Az új ügy

Az egész egy átlagosnak tűnő reggelen kezdődött. Az irodában mindenki a saját dolgával foglalkozott, csak Jack tekintgetett elég sűrűn munkatársa, Sue felé. A meghitt csendet (papírok zaja, üvegek hangja, horkolás)D hangja előtte pedig a telefon csörgése törte meg.

Dimitrius: Új ügyünk van.

Jack: Hallgatunk.

Dimitrius: Gyilkosság történt a 6. és a 7. utca sarkán. Egy nő 30 év körüli gyerekei egy kuka mögött bújtak el.Az apa már évekkel ezelőtt egy hasonló gyilkosság áldozata lett, félő hogy a gyerekek is veszélynek vannak kitéve. A mi feladatunk lenyomozni és elkapni a tettest miközben vigyázunk a gyerekekre.

Sue: Hány évesek?

Dimitrius: A lány 10 a fiú 6 éves. Igazából rátok gondoltam. Ti már jártasok vagytok ebben. Válaljátok?

Jack: Hát nem is tudo…

Sue: Persze, hogy vállaljuk ugye Jack?

Nézett kedvesen Sue Jack felé aki ezt a tekintetét nagyon nem bírta, majd elolvadt tőle.

Jack: Vállaljuk. Hol vannak?

Dimitrius: A tárgyalóban.

Amint Jack és Sue kiléptek az ajtón nyomban elkezdődtek a fogadások.

Lucy: 10 dollár hogy összejönnek.

Eközben néhány ajtóval odébb: Sue és Jack belépnek a tárgyalóba.

Sue & Jack: Sziasztok!

Sarah: Jó napot!

A lány nagyon félősen szólalt meg öccse pedig egyenesen remegett.

Jack: Nem lesz ez így jó. Szerintem a szia kedvesebb lenne.

Sue: Szerintem kezdjük újra. Sue Thomas vagyok ő meg a társam Jack Hudson és a kutyám Levi. Mi fogunk vigyázni rátok. Titeket hogy hívnak?

Sarah: Én Sarah vagyok ő meg az öcsém Tom. Kicsit még sokk hatása alatt van anyánk halála miatt.

Jack: Téged meg sem viselt?

Sarah: Engem sosem szeretett de az anyám volt. Soha senkinek sem kívánnám a halált.

Jacknek feltűnt, hogy a lány ilyen meleg nyári idő ellenére pulcsiban van amit furcsán húzogat lefelé.

Jack: Mutasd a karodat és ha már itt tartunk ha itt végeztünk felmegyünk megnézetni a hátadat.

Sarah: Nem.

Tom: Sarah.

Sarah: Már mondtam hogy nem!

Ekkor Jack hirtelen de szelíden megragadta Sarah karját és levette róla a pulcsit aki felszisszent a fájdalomtól. Alatta csak egy trikó volt így láthatóvá vált a lány háta és karja rajta véraláfutással, vágásnyomokkal és kék- zöld foltokkal. Jack döbbenten ült vissza a helyére. Mindenre számított de erre nem. Sarah könnyes szemekkel nézett egyik felnőttről a másikra. Mivel már megtudták a fontosabb dolgokat a gyerekekről úgy döntöttek hazamennek. Erre az időszakra Sue is odaköltözött Jackhez, ugyanis nehéz lenne úgy eljátszani a gyerekek gondoskodó szüleinek szerepét ha külön házban laknak. A házban három szoba volt: Két kicsi szoba és a háló amiben Jack aludt. A két kisebb szoba kényelmes volt a gyerekeknek de Suenak és Jacknek egy szobában kellett aludni. Sue és Jack ugyanarra gondoltak: Mi lesz itt? Én ezt nem fogom tudni elviselni.

Mint később kiderült a gyerekeknek csak az a ruhájuk van amit viselnek. Így hát Sue elment beszerezni a dogokat a kicsikkel míg Jack visszament az irodába.

Sarah: Mióta vagytok együtt jackkel?

Sue: Mi nem vagyunk együtt ő csak a barátom.

Sarah: De szeretnéd?

Sue: Nem mert nem szabad. Nézd szerintem ez jó lenne.

Sarah: Igen szerintem is. Ha végeztetek a nyomozással velünk mi lesz? Vissza az árvaházba?

Sue: Ezt meg hogy érted? Vissza?

Sarah: Anya engem minden nyáron árvaházba rakott így velem nem volt gond otthon.

Sue: Na gyere vásároljunk ha már azért jöttünk. Ez tetszene Tom? Miért nem beszélsz? Nem kell félned.

Tom: Jó lesz.

Sarah: Szerintem ez így nem jó. Látszódik a karom.

Sue: Nem félj. Ismerek egy lányt aki eltünteti a foltoka, és ismerek pár embert aki szívesen segítene Tomnak kicsit feloldódni.

Egy órával később a gyerekek és Sue kézen fogva mentek be az irodába ahol mindenkit bemutattak a gyerekeknek.

Sue: Sarah szeretne kérni tőled valamit. Ja és fiúk vegyétek kezelésbe Tomot.

Bobby: Gyere Tom. Nehéz dolgunk lesz de mindent megteszünk az ügy érdekében. Kiheverni egy vásárlást a nőkkel nehéz dolog.

Jack: Szerintem jobb lenne ha inkább velem lennél. Félő hogy még a végén elkapod a Myles vagy a Bobby féle kórokozókat.

Míg ezt mondta egy mozdulattal az ölébe ültette Tomot.

Jack: Kényelmes?

Tom: Igen apu.

Mindenki nagyot csodálkozott ezeken a szavakon de Jacknek a szeme sem rebbent. Mindenki tudta róla hogy nagyon szeretne már családot de Sue azt is tudta hogy ezt az örömöt ő nem adhatja meg neki. Jack terve bevált és Tom nem sokkal később már felszabadultan játszott és átvette Jacknek a szokásait amit nem néztek jó szemmel néhányan.

Jack: Szerintem ideje lenne enni.

Mivel senki sem ellenkezett megfogta Tom kezét és kisétált az ajtón Bobby és Myles nyomában.

Sue: Szerintem mi is mehetnénk.

Azzal a lányok is felkeltek a helyükről az immár folt nélküli Sarah pedig követte őket. Nem sokkal később teli hassal tértek vissza az irodába. Miután végeztek a munkával hazamentek. Míg a gyerekek fürödtek addig Sue és Jack megcsinálta a vacsorát (pontosabban Jack nézte Suet).

Sarah: Rég nem ettem ilyen ételeket. Nagyon finom. Majd engem is megtaníthatnál rá.

Sue: Ez kedves tőled egy jelentkező már úgyis van.

Jack: Azt hogy értetted hogy ,,már rég nem ettem ilyen ételeket”?

Sarah: Anya soha nem főzött normális ételeket.

Jack: Sue mondta hogy a nyarakat az árvaházban szoktad tölteni most miért nem adott be? Azokat ő csinálta a hátadon és a karodon?

Sarah: Igen. Beszéljünk rólatok.

Sue: Nincsen velünk kapcsolatban semmi különös.

Sarah: Lehet hogy 10 éves vagyok de szemem az van.

Jack: Remek. Látom már végeztetek irány fogat mosni és utána az ágyba, gyerünk.

Miután a gyerekek kimentek a mosdóba Sue és Jack elkezdtek mosogatni. Egyszer Sue keze ,,véletlenül” a férfiéhoz aki egész testében megremegett, mert tudta türtőztetnie kell magát. Pár perccel később Jack kicsit hevesebben rakta bele a tányért a vízbe ami így telibe találta Suet. Mikor Jack felnézett hogy bocsánatot kérhessen az arca túl közel került Suéhoz. Szinte hallotta hogyan dobban egy nagyot Sue szíve. A férfi már éppen kezdte rávenni magát hogy megcsókolja mikor Sue elrántotta a fejét de még maga sem tudta miért. Végtére is mindig azt akarta hogy Jack még egyszer megcsókolja vagy talán többször is. Miután mindannyian végeztek a dolgukkal a felnőttek lefektették a gyerekeket. Sue többször is elámult Jack izmos felsőtestén amit nem takart semmi. Igazából csak egy boxer volt rajta. Sue egy kicsit jobban felöltözött bár tudta melege lesz. Végül mindketten az ágyon aludtak Jack hiába akart a földön lenni éjszaka. Suenak igaza volt éjszaka nagyon melege lett így aludni sem tudott. Mocorgásával felébresztette Jacket.

Jack: Szerintem ne vegyél le semmit mert már így is nehéz magamat türtőztetni.

Sue: Remek.

Jack: Ha akarod leveheted de remélem nem fog zavarni ha reggelre rajtam leszel     

Sue: Ezt meg hogy érted? Miért lennék én reggelre rajtad?

Jack: Nekem nyolc te tudod de én szóltam előre.

Sue: Elfordulnál?

Jack: Az éjszaka közepén? Ilyen sötétben semmit nem látok belőled.

Sue: Te bármire képes vagy. Légy szíves.

Pár perccel később már mindenki a helyén volt de Jacknek nagyon nehéz volt türtőztetnie magát. Reggel mint azt Jack előre megmondta Sue a férfi mellkasán volt félálomban. Amíg a gyerekek öltöztek Sue odament Jackhez.

Sue: Sajnálom a tegnap este történteket. Tudod hogy nekünk nem szabad. Én csak egy süket lány vagyok, nem lehet soha normális életem.

Jack: Te is tudod hogy ez nem …

Tom: Segítség! Segítség!

Sue és Jack már ott is voltak a szobájában. Nem tudtak uralkodni magukon, kinevették a fiút. Nem véletlenül ugyanis, amikor a pólóját akarta felvenni rendesen összekuszálta a dolgokat.

Jack: Várj, ne mozdulj. Segítek.

Az irodában Jack megint csak nézni tudta szőke hajú munkatársát. Végül odament hozzá és megkérdezte beszélhetnének- e.

Sue: Persze, mondjad.

Jack: De nem itt, gyere.

Sue: Rendben, miről van szó?

Jack: Tudod igazad van. Te nem érdemelsz meg egy normális életet. Neked egy sokkal jobb élet kell mint ez de nem engeded hogy megadjam neked.

Sue: Ez nem igaz.

Jack: Tegnap hagytam hogy te dönts de most nem. Szeretlek és nem szeretnélek elveszíteni.

Azzal megcsókolta a nőt. Mivel Sue nem ellenkezett kicsit hevesebben kezdte csókolni. Végül abbahagyták és levegő után kapkodva néztek egymásra.

Jack: Gyere menjünk. Szerintem nem kellene ezt elmondani a többieknek,

egyenlőre.

Aztán visszamentek az irodában ügyelve rá hogy ne nézzék folyton egymást. Este mikor már a kicsik lefeküdtek visszamentek a szobájukba.

Jack: Most már még nehezebb lesz türtőztetni magam.

Sue: Sajnálom.

Azzal adtak egymásnak még egy csókot és próbáltak elaludni, ami nagyon nehéz vállalkozás volt számukra. Reggel mindketten nyúzottan keltek ami senkinek sem kerülte el a figyelmét.

Jack: Jó reggelt álomszuszék! Hasadra süt a nap.

Tom: Jó reggelt apu.

Jacket örömmel töltötte el a fiú válasza. Még senki sem hívta őt apunak a fiún kívül.

Sue: Szia kicsim fent vagy már?

Sarah: Jó reggelt anyu! Upsz bocsánat. Tudod mindig azt képzeltem hogy anyu egyszer bejön a szobámba és így kelt.

Sue: Semmi baj.

A reggelinél elég nagy volt a csend, mivel akik mindig beszéltek még mindig az este hatása alatt voltak. Végül reggeli után bementek az irodába.

Lucy: Sziasztok! Mi ez a nagy csend? Gyere Sarah még a végén megfertőznek.

Bobby: Igen szerintem is jobb lenne ha most nálam lennél Tom, amíg az ősök ki nem pihenik az este történteket.

Jack csak egy cseppet sem hálás pillantást küldött Bobby felé majd leült a helyére.

Tara: Várjatok! Én lemaradtam. Mi történt az éjszaka?

Jack: Semmi csak Bobby túlreagál egy egyszerű fáradtságot.

Bobby: Szerintem az a furcsa hogy Hamupipőke és Szikra is fáradt. Ha csak Szikra lenne megérteném ugyanis ha nekem is olyan gondolatok tekeregnének a fejemben mint neked, én sem tudnék aludni. Hamupipőke még teljesen tiszta, nem szennyezted be.

Mire ezt végigmondta már Jack kukája díszelgett a fején.

Jack: Ez a véleményem.

Tara: Engem azért érdekelne mi történt.

Jack: Engem meg az érdekelne hogy szerintetek melyik kukát rakjam Tara fejére.

Sue már nyújtotta is a kukáját mikor Tara bocsánatot kért (amit nem gondolt komolyan), így minden kuka a helyére került.

Sue: Bobby te a gyerekek lefektetésére gondoltál nem?

Bobby: Így is mondhatjuk.

Sarah: Szerintem nem vagyunk már dedósok, de ha a témánál vagyunk hagyjuk a Jack fejében levő gondoltatokat mert kiskorúak vannak a teremben.

D.: Ügyünk van.

Jack: Miből gondoltam?

D.: Csak az a gond, hogy el kellene utazni mindenkinek Wisconsinba. Gyilkosság elég közel a határhoz. Mivel egy ember van akinél megszállhatunk ezzel nincs gond. Tara marad, a többiek mennek haza pakolni.

Jack: Jönnek a gyerekek is? Tudod milyen anyám, teljesen el fogja kényeztetni őket.

D.: Szerinted itt hagyom őket?

Jack: Nem.