Történetem nem igazán egy álommeséhez hasonlít.Sőt,azt se mondhatom hogy boldog lesz az eleje,a közepe vagy esetleg a vége.

Az életben többnyire nem történnek csodák.Vagy mégis?Éljük életünket,de abba bele se gondolunk,hogy rajtunk kívül léteznek más,vadabb,vérengzőbb lények is-e világon.Vagyis,inkább félünk tőlük.De van öt ember,akik nem rettegnek akármilyen sötét szörnyel is van dolguk.

Éles sípolás,minden villany feloltódik.

-Héé!Mindenki keljen gyorsan!Újabb riasztás!-szólalt meg egy hang.

-Ez nem lehet igaz!-mérgelődött Mikey-Hány riasztás lesz még éjjel?

-Legalább meglesz a rekord.-ásította Frank.

Gerard ekkor kelt fel és megdörzsölte a szemeit.

-Mi van már megint?-mérgelődött.

-Találd ki...-forgatta szemeit Mikey unottan és visszabukott ágyába.

Bob már a konyhába ücsörgött félálomba merülve, kezében egy jól teletöltött kávéscsészével,ami szép lassan kezdett kifolyni.De mielött az egészet kiönthette volna az asztalra,Ray gyorsan felébresztette.

-Uhh...jujj...köszi Ray.-gyorsan feltörölgette a forró kávét.

Gerard eközben szédelegve felállt,és odament öccséhez,aki vissza aludt.

-Mikey,kelj már fel!-keltegette.

-Hagyd!-szólt Bob-Ő gürcölt most a legtöbbet.

-Oké.-válaszolta fáradtan Gee.

-Nos,Long street 23...őőő,ismeri valaki?-kérdezte Ray.

-Én ismerem.-mondta Gerard-Menjünk!

Elég hideg,sötét utca.A környéken végigárad valami írtózatos dögszag.

Frank körülnézett,és beleszagolt a levegőbe.

-Szóval...mérjük fel a helyzetet.Itt állunk egy illatos,szép utcába és...

-Haha...nagyon poénos.De mit és?Ennyi nem elég?-mérgelődött Bob.

-Khm...nekem bőven...de sajnos nemcsak ez van.-Frank egyenesen egy sötét,távolabbi pontra mutatott.

-Mi a francról beszélsz?-mostmár Gerard is odanézett.

-Nem halljátok?-suttogta remegve Frank.

A gyászos esti csöndet,egy rekedt,tompa kutyacsaholás törte meg.

-Mi a szar lehet?-csodálkozott Ray.

-Egy épp eszű kutya nem kóborol erre.-állapította meg Bob,aki szintén éles tekintettel fürkészte mindvégig a zaj forráspontját.

-Ki mondta hogy kutya?-csodálkozott Gerard.

-Mi van?-Ray egyre figyelmesebben követte a vérfagyasztó csaholást,ami már inkább hasonlított egy medve dühös morgására.

-Gee,huzzunk el innen!-Frank már egyre idegesebben mocorgott a helyén.

-Nyugi már Frank!-suttogta Gerard-Minnél inkább nyugtalankodsz,annál jobban dühíted fel ezt az izét.

-De akkor is...ez a dög egyre jobban közeledik!-Frank már teljesen bepánikolt.

-Figyelj,ha nyugodtak maradunk,nem fog minket bántani.-egymásnak támasztva hátukat egy kört alkottak,és úgy védekeztek.Ugyanis tényleg közeledett a különös lény.

-Őőő...azt hiszem már nyugodtan elő lehet a fegyvereket venni!-szólt csendesen Bob.

Gerard nem figyelt társára,csak éles szemekkel fürkészte a környéket.

Az utca közepét egy lámpa világította meg,aminek elég nagy fénye volt,hogy tisztán beragyogja Gerardékat is.De a szörnyet még így se lehetett látni.

-Gee...-Ray óvatosan megrázta.

Gerard erre se reagált.

-Hallod ember?!-Ray már szinte pofozgatta.

-Ssst!-szólalt meg hirtelen Gerard-Nem most!

-Dehát ez mindjárt letámad minket!-erősködött Bob.

-Akkor se!Egy percet várjunk még...

Hirtelen megszűnt a lihegés és megszűnt a neszezés is.Mindenki síri csönben figyelt.

-Elment?-kérdezte Bob.

Gerard lassan megmozdult és alaposabban körbenézett.

-Nemhiszem.-válaszolta.

-Gerard!-Bob gyorsan visszahúzta társát.

Ugyanis a semmiből hirtelen előtünk a kutya.Nemis kutya volt.Inkább egy halál szagú,félelmetes démonhoz hasonlított.Vér csöpögött hosszú,éles fogai közül.Karmai hatalmasak,és hegyesek voltak.Félelmetes szemeivel vérszomjasan nézett Gerardékra,ugrásra kész,hogy egy halálos harapással meglegyen a kész vacsora.

-Frank!-suttogta Gerard-Szép óvatosan húzd ki a puskákat a tartókból!Te nem vagy a látószögébe.

-Oké!

Frank kotorni kezdett a magukkal cipelt fekete táskákba,de nem találta a puskákat.Nem mert jobban belemélyedni a keresésbe,mert bármikor támadhatott a szörny,amely most méregetve őket szaglászott körös-körül.

-A franba!

-Mivan Frank?-sandított hátra Gee.

-Nem találom a puskákat!

-Mi a...én betettem!

-De mégsincs itt semelyik!-dühöngött hangosan Frank.

Erre a "kutya" felkapta a fejét,és vicsorogva Franket kereste.

-Hogy rohadnál meg te...-bosszankodott.

-Csak nyugi!-Gerard megmerevedett,és csak a szája mozgott.

-De ez a dög most felém...

Franknek annyi ideje se volt hogy végigmondja amit akart.A szörny hátsó lábaira támaszkodott,és egy villámgyors mozdulattal ledöntötte lábáról.Majd mint egy hajó,lehorgonyozta magát Frankie mellkasán és csak bámult bele csillogó barna szemeibe.Frank meg se mukkant,csak próbálta elkerülni az állat tekintetét,de nem ment,mert az túl erősen tartotta mellső lábaival ahhoz,hogy kikászálódjon alóla.

-Frank!Most mi a szar legyen Gee?-Ray aggódó arcal nézett Gerardra.

Ő gondolkodott egy percig,majd felvette a földröl az elejtett hátitáskát.

-Csak nyugi,addig nem fog bántani amig nem teszel hirtelen mozdulatokat!-szólt Gee,miközben bőszen kutatott a fegyverek után.

Ray óvatosan megközelítette a földön kiterült Franket és az állatot.Úgy néztek ki mint egy szobor.Egyik sem mozdult,csak Frank pislogott néha,de látszott rajta hogy nagyon ideges.

-Milyen lény lehet Gee?-kérdezte kíváncsian Ray,de közben nem vette le a szemét barátjáról.

-Fogalmam sincs.Talán egy démonkutya.De tényleg nemtudom.-még mindig keres.

-Segítsek?-kérdezte Bob.

-Nem kell!Csak figyelj,hogy a démonkutya ne bántsa Franket!

-Rendben.-Bob Ray mellé állt,aki nemis vette észre.

Frank úgy érezte,hogy muszály egy kicsit megmozdulnia,mert nagyon elzsibadtak a végtagjai.Így óvatosan megmozdította bal kezét,de az állat rögtön belekapott a kabátjába figyelmeztetőül.Nem történt semmi baj,csak átlyukasztotta a finom anyagot.

-A francba...pedig új volt.-mosolyodott el.

-Jaj Frank!-mosolyodott el Ray is-De minden rendben?

-Igen.

Bob visszafordult Gerardhoz.

-ÁÁÁ!Nincsenek itt a puskák!

-Hogy a...

-NINCSENEK!Most mi a szart csináljunk?

-Nos,úgylátom rajtam jól érzi magát.Talán hogy sokan megússzák...-gondolkodott Frank,de Gee rögtön közbevágott.

-Felejtsd el!Nem hagyunk itt!

Hirtelen a démonkutya iszonyú fülsüketítő vonyításba kezdett.

-Micsi...-szinte egy pillantásra nem figyeltek a környékre,máris tíz vagy húsz démon jelent meg a helyszínen.Ugyanolyan vérfagyasztó kinézetük és hullaszaguk volt.

-Te jó ég!-Bobnak szószerint leesett az álla.

-Hogy a fenébe nyírjunk ki ennyi dögöt puska nélkül?Kérjük meg udvariasan őket hogy menjenek el?Talán hallgatni fognak ránk.Várjunk,és aztis mondjuk meg,hogy ki miatt nem lőjük őket főbe.Akkor biztos engedékenyebbek lesznek.

-Mivan?-Gerard értetlenül nézett rá.

-Csak annyi hogy gratulálok neked!

-De most mit csináltam?

-Neked kellett volna beraknod a puskákat!-Bob egyre mérgesebb volt.

-Te nem tudtad volna?Amúgy beraktam,és fogalmam sincs hogy hova tűntek.-vágott vissza Gee.

-Hé,ezt nem most kéne megbeszélni!-szólt közbe Ray-Akad fontosabb dolgunk is.

Bob abbahagyta Gerard kioktatását,de nem nézett rá jó szemmel.

A démonállatok egyre közelebb merészkedtek,nem vártak olyan sokat mint a legelső.Rögtön támadni akartak.A Franken álló dög egyre jobban mélyesztette bele ruhájába karmait,és nemsok kellett hogy elérje puha bőrét.

Gerard kerített három nagyobb vasdarabot egy közeli kiégett autóroncsból,és kettőt átnyújtott barátainak.

-Tessék!Ez nem sokat ér,de legalább visszatartja őket egy darabig...

Az első lény már kezdte is a támadást.Gyorsan odaszökkent melléjük,csak pár méter volt a külömbség.

-Oké.Gyere csak!-Bob jól megmarkolta a vasdarabot és egy hatalmasat ütött a démon orrára.Az az ütéstől hátrébbhőkölt,de utána kitartóan somfordált tovább.

-Ez nem sokat segít.-jegyezte meg Ray.

Gerard is megpróbálta.Az ismét közeledő démonkutya oldalára csapott.

Iszonyú üvöltés,fájdalmas,vesztes földreesés.Az állat megpróbált fölállni,és sikerült is neki,de Bob gyorsan a fejére húzott egy jó nagyot.Ettől már dermedten esett össze.

A Franket szorongató démonkutya nagyon felbőszült és mégjobban mart.Ekkor elért Frank puha barnás bőréhez.Innen már hiába kapálózott,nem tudott kiszabadulni.

-ÁÁÁÁ!Eresz te rohadt dög!Gerard!!!-üvöltötte.

Gerard hátranézett.Amint észrevette mi történt,gyorsan udafutott segítségére.De mielött elérhetett volna Frankhez,hirtelen valami erősen hátbaütötte és leterítette a földre.Egy másik démonkutya volt.Ő nem törődött Gerardal,csak tását védte.

A gyilkos lény kíváncsian odafutott a Frankiet örző társához.

-Gee!-Frank motmár senkire se számíthatott.

Gerard próbált felállni,de akkor rögtön ezer szempár szegződött rá,és csak egy kis lépés hiányzott neki ahhoz,hogy megöljék.

Mindenkit körbekerítettek.

Ekkor hirtelem puskalövés és azt követően egy hatalmas üvöltés.

Gerard oda próbált nézni,de semmi nem látszott a történtekből.Ismét puskalövés és ordítás.Ray és Bob nagyon meglepődött.De a démonkutyák se haboztak,hamar észrevették,hogy nem maradhatnak sokáig.Gyorsan egy csoportba tömörültek,majd várták társukat,aki még mindig bámulta vérszomjas szemekkel Franket.Csak nézte egy percig,majd hatalmas mancsát a magasba emelte,éles karmait kieresztve.

-Frank!-üvöltött Bob.

Az állatt karmai már lendültek is Frank arca felé,de hirtelen ebben a pillanatban megis álltak a levegőben.Halk vinnyogás,és a démonkutya összeesett a földön.

Frank még egy darabig meg sem bírt mozdulni.Átfutotta agyát minden gondolat,csak az nem,hogy most rögtön ffeltápászkodjon.

Nem úgy,mint a nagy csapat démonkutya.Azok rögtön elfutottak,ahogy látták vezérük halálát.

Egy alak jelent meg a félhomályba.Gerard először nem látta ki az,de utána rögtön felismerte.

-Mikey!-odament öccséhez és átölelte.

-Tudod,én se akartam kimaradni a buliból.-mosolygott.

Frank végre észheztért,felállt és odament ő is Mikeyhoz.

-Kösz,haver!

-Mit?-mosolyodott el ismét Mikey.

-Hogy megmentettél.-válaszolta Frank.

-Ja,azt!Nem kell!

-Helló Mikey!-köszönt boldogan Bob és Ray.

-Helló!Nélkülem buliztatok?-nevetett Mikey.

-Bocs,ígyis túl sokan voltunk.De azért jó,hogy a végére ideértél!Már kezdték túl otthon érezni magukat a vendégek.-vágott bele Ray.

-Értem,nos,azthiszem mehetünk is.-mondta Mikey.

-Igen.-válaszolta Gee-Minden rendben Frank?

-Aha!

Azzal szép lassan elmentek a vérfagyasztó utcából,maguk mögött hagyva több démonhullát is.