… Gerard kopogást hallott a szállodaszoba ajtaján. Végigfuttatta tekintetét Frank arcán, aki mélyen aludt mellette az ágyban, aztán felkelt megnézni, ki keresi, nehogy a kopogás felébressze Frank-et. Az ajtóban egy fiatal fiú állt, a szálloda alkalmazottja, és egy lezárt borítékot szorongatott a kezében.

- Mr. Frank Iero? Sürgős üzenetet hoztam.

- Nem, én a barátja vagyok, de nyugodtan ideadhatod a levelet, mindjárt felébresztem Frankie-t, és odaadom neki.

- Rendben, köszönöm. De tényleg sürgős! – figyelmeztette a fiú, majd átnyújtotta a borítékot Gerard-nak, melyre nagy nyomtatott betűkkel felvésték Frankie nevét, és azt, hogy sürgős.

Gerard matatott egy percig a zsebében, majd előhúzott egy ötdollárost és a fiú kezébe nyomta, aki ezt egy mosollyal köszönte meg.

Miután a fiú eltűnt a liftben, Gerard becsukta maga mögött az ajtót és visszasétált az ágyhoz. A borítékot gondosan elhelyezte Frank szobájának éjjeliszekrényén, majd visszabújt Frank mellé a meleg takaró alá. Közel bújt Frankie-hez, hogy érezze teste melegét, de nem annyira közel, hogy ne láthassa jól az arcát. Figyelte egy darabig, ahogy barátja szuszogott mellette; ahogy mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt vissza megint, majd megfogott egy kósza hajtincset, ami Frankie arcába lógott, és a füle mögé tűrte, közben végigsimítva az angyali arcot. Cirógatta Frank-et, majd suttogva ébresztgetni kezdte.

- Frank, ébredj.

- Mmmm… - Frankie csak morgott, amin Gerard elmosolyodott.

- Frankie, édes, muszáj felkelned. Sürgős üzeneted jött. – simogatta tovább Frankie arcát Gerard, majd ujjaival a haját kezdte babrálni. Igazából nem akarta felébreszteni, annyira édesen aludt, és sajnálta megzavarni ilyenkor.

- Mhm…. Hadd aludjak még egy picit, Gerard… - válaszolta erőlködve Frankie, még mindig csukott szemmel.

- Hidd el, én sem akartalak felébreszteni, mikor ilyen angyalian alszol, de ez az üzenet tényleg sürgős – legalábbis az van ráírva, és a fiú is azt mondta, aki felhozta.

Frankie lassan kinyitotta nagy, zöldes szemeit, és amint meglátta Gerardot, széles mosolyra húzta száját. Nagyokat pislogott, hogy fel tudjon ébredni, és amikor rájött, hogy ez nem segít, dörzsölni kezdte a szemét, hogy elűzze az álmot. Gerard csak mosolygott rajta, és nem bírta ki, hogy ne adjon egy puszit a homlokára.

- Jó reggelt, édes! – mosolygott Frankie-re elbűvölően.

- Jó reggelt! – ezzel közelebb hajolt Gerardhoz és az orrát kezdte cirógatni sajátjával. Mikor végül Frankie elhúzódott, Gerard nyomott egy puszit az orra hegyére és mindketten mosolyogtak.

- Szeretek itt lenni, mikor ébredsz. Olyan édes vagy ilyenkor, úgy bújsz, mint egy kisgyerek. – Gerard beletúrt Frankie hajába és összeborzolta, Frankie pedig elnevette magát.

- Azért remélem, nem mindig tekintesz rám úgy, mint kisgyerekre, mert akkor nagyon perverz vagy! – vigyorgott Frankie egy nem félreérthető  tekintettel, majd lágy puszit nyomott Gerard ajkaira, aki ezt viszonozta.

Mikor végül szétváltak, Frankie nagyot nyújtózott.

- Szóval, hol van az a nagyon sürgős üzenet, ami miatt nem aludhattam tovább?

Gerard az éjjeliszekrényhez hajolt és átnyújtotta Frankie-nek a borítékot, amit ő egy kisgyerek izgalmával bontott ki. Feltépte a borítékot és előhúzott belőle egy egyszerű fehér lapot, melyre csupán néhány sort írtak. Ahogy összeolvasta a szavakat és felfogta a jelentésüket, Frankie arca úgy változott. Először döbbenet, majd öröm, végül valamiféle szomorúság váltotta egymást arca lágy vonásain. Amikor az üzenet végére ért, könnybe lábadt szemekkel nézett fel Gerard-ra a papírból, aki ettől érthetően megijedt.

- Mi a baj, Frankie? Mi történt? – kérdezte és az aggodalmát Frankie is kihallotta a hangjából.

Frank egy darabig csak bámult rá a borítékot babrálva, majd halkan kipréselt magából egy mondatot. Csupán egy mondat volt, de az a mondta a világot jelentette számára, s egyúttal egy másik világ végét is.

- Fiam született… - és most már hagyta, hogy a forró könnycseppek, melyeket eddig igyekezett visszatartani, végigcsorogjanak az arcán.

Gerard nézte néhány percig szerelmét, majd kinyújtotta kezét és letörölte Frankie arcáról a könnycseppeket, melyek helyett máris újabbak fedezték fel Frank vonásait, aki most Gerard tenyerébe fektette arcát.

- Gratulálok… - suttogta Gerard alig hallhatóan és lassan az ő szeme is könnyben úszott.

Őszintén örült Frank kisbabájának, de mélyen legbelül érezte, hogy számára ezzel valami megszakadhat. Frankie nem válaszolt, csak felkelt és leült az ágy szélére, háttal Gerardnak. Percekig ültek szótlanul és Gerard tudta, hogy most komoly döntéseket hoz. Sosem beszéltek róla, hogy mi lesz, ha Jamia megszüli a kisfiukat, de érezte, hogy Frankie egyszer válaszút elé ér. A gondolattól, hogy ez a fordulópont esetleg most jött el Frank életében, és hogy esetleg elveszítheti őt, záporozni kezdtek a könnyei. Figyelte, ahogy szerelme lehajtja fejét, arcát tenyerébe temeti és teste rázkódni kezd. Frankie sírni kezdett, de nem hangosan zokogott, inkább csak halkan nyöszörgött. Gerard összeszedte minden erejét és odahúzódott Frankie-hez, majd átölelte hátulról, hogy megnyugtassa kicsit. Ringatta, miközben apró csókokkal borította arcát és suttogott a fülébe.

- Ssss, édes, minden rendben lesz… Nagyon jó apa leszel, Jamia pedig nagyon jó anya és feleség. Még ma elindulhatsz Jersey-be, a turné miatt nem kell aggódnod. – Gerard úgy tett, mintha nem tudná, Frank valójában miért sír, Frank pedig csak még hevesebben zokogott szerelme szavai hallatán. Nem tudta elhinni, hogy a férfi, akihez a legkülönlegesebb kapcsolat és érzelmek fűzik, még ilyenkor is csak az ő boldogságával és lelki békéjével törődik, mikor nyilvánvaló, hogy mostantól minden megváltozik.

Aztán lefejtette magáról Gerard karjait, felállt és az ablakhoz ment. Csak bámult kifelé némán. Igyekezett késleltetni a pillanatot, mikor életének egy szakaszát lezárja, mikor kimondja AZOKAT a szavakat. Nem volt képes elfogadni, hogy választania kell azok közül az emberek közül, akik a világot jelentik számára. Aztán eljátszott a gondolattal, hogy esetleg nem kellene döntenie, kit válasszon, hogy élhetnének tovább ugyanúgy, ahogy eddig, ám be kellett látnia, hogy ezt nem teheti meg sem Jamiá-val, sem a kisfiával.

Most Gerard temette arcát tenyerébe, de hamar fel is emelte fejét, amikor meglátta Frank-et felé fordulni elszánt és lemondó arckifejezéssel. Idegességében beletúrt hajába és babrálni kezdte, miközben Frank arcát fürkészte. Ekkor Frank letérdelt elé a földre, kezébe vette az övéit és simogatni kezdte őket, miközben idegesen nézett Gerard szemébe. Mély levegőt vett, majd belekezdett.

- Gerard… - Gerard ekkor idegesen forgatni kezdte szemeit, elnézett, de tudta, hogy ezen túl kell esniük, ezért inkább ismét Frank szemébe bámult, a végzetes mondatra várva. Frank nagyot sóhajtott, majd folytatta.

- Gerard…, valamit muszáj megbeszélnünk. – mindketten nagyot nyeltek, majd Frank mélyen Gerard zöld szemébe nézett – SZERETLEK! – mondta suttogva, ám annál hangsúlyosabban – Mindig szerettelek és mindig szeretni is foglak. De… - friss könnycseppek töltötték meg szemét - … de most már a családomra kell gondolnom; az ő boldogságukra, nem az enyémre. – zavartan félrenézett és szabad utat engedett a maró könnycseppeknek. Gerard egyik kezét Frank arcához emelte, majd visszafordította maga felé.

- Tudom… Én is nagyon szeretlek, úgy, mint eddig senkit… De igazad van, neked mostmár a családod mellett a helyed, és azt akarom, hogy a fiad minden tekintetben büszke lehessen rád… És… - próbálta visszatartani könnyeit – Jamiá-nak is szüksége van rád… jobban, mint eddig valaha is.

Frank könnyei ömlöttek, de tudta, hogy egy mondatot még ki kell mondania, akármennyire is fáj neki.

- Gerard, mindig szeretni foglak, ezt tudnod kell. De… de ezt most… - megköszörülte torkát, mert hangja akaratlanul is elcsuklott – a kapcsolatunknak… most véget kell érnie. Választanom kellett közted és Jamia meg a bébi között… és én most… őket választottam.

-Csönd-

Gerard mostmár nem tudott megálljt parancsolni a könnyeinek, és hagyta, hogy szabadon hulljanak alá, le az összefont kezeikre. Frank kétségbeesetten nézet le a kezeikre, majd vissza Gerardra, aki némán zokogott, legbelül viszont üvölteni tudott volna a fájdalomtól. Frank ajkai remegtek a sírástól, és a gondolat, hogy mekkora fájdalmat okoz Gerard-nak, még jobban elkeserítette, hiszen neki ott lesz Jamia és a fia, viszont Gerard… neki nincs senkije rajta kívül…

- Annyira sajnálom, Gerard! – bömbölte és homlokát Gerardéhoz nyomta. Lehunyta szemeit és együtt zokogtak csendben, egymás karjaiban. Sokáig ültek így együtt, simogatva egymás hátát, majd Frank elkezdte csókolgatni Gerard-ot; beborította arcát csókjaival, miközben letörölte könnyeit, végül ajkai Gerard-én állapodtak meg, a jól ismert puha, finom ajkakon, melyeket talán utoljára ízlelhet meg. Gerard lassan visszacsókolt, egyre közelebb húzva magához Frank-et. Elmélyítették csókjukat, melyet pár perc múlva Gerard szakított meg.

- Szeretlek! – suttogta még mindig csukott szemmel, homlokát Frank-éhez nyomva. – Szeretlek! És azt szeretném, hogy a lehető legboldogabb legyél, és ha ez Jamia mellett sikerül, akkor örömmel engedlek el.

Frank sóhajtott és elemelte homlokát Gerardétól, hogy a szemébe nézhessen, de térdeivel még mindig szorította csípőjét, ahogy az ölében ült.

- Annál boldogabb sosem leszek, mint amilyen veled vagyok… voltam. – javította ki magát szomorúan. De Jamiát is szeretem és az  újszülött fiamat is. És amíg legalább a közeledben lehetek, boldog leszek…, akkor is, ha többé nem lesz ilyen pillanatunk. – majd ismét csókban forrtak össze.

Hanyatt dőltek az ágyon, és egymás karjaiban sírták álomba magukat megint.

*                                                 *                                              *                                              *

Frank belépett a kórterembe és könnybe lábadt a szeme, mikor megpillantotta Jamiát, aki az anyaságtól gyönyörűbb volt, mint valaha. A lány elmosolyodott, mikor meglátta gyermeke apját az ajtóban, és intett neki, hogy menjen be. Frank megcsókolta menyasszonyát, majd tekintete hamarosan az ágy másik felén álló kiságyra tévedt. Amint meglátta a benne szuszogó kisfiát, elmosolyodott. Odament hozzá és megcsodálta az angyali teremtést, majd óvatosan, hogy fel ne ébressze, lágy puszit nyomott a homlokára. Nézte még egy kis ideig; megdöbbentette, mennyire hasonlít rá a fia, hiszen a fiúk általában az anyjukra hasonlítanak.

Aztán leült Jamia mellé az ágyra, megfogta kezét és beszélgettek. Jamia hamarosan elfáradt és elaludt, még mindig Frankie kezét fogva. Frank figyelte kedvese arcát, ahogy békésen aludt, majd a fiára nézett, és tudta, hogy élete kiteljesedett.

Ám ekkor akaratlanul is Gerard arca jelent meg előtte, ahogy mosolyog rá, ahogy csókra nyitja száját, ahogy átkarolja, majd egy fájdalommal teli könnycsepp gördült végig az arcán…

Ugyanaznap este a koncerten Gerard a megszokottól eltérően a Demolition Lovers-t is a repertoárra tűzte.

- A következő szám pedig Frank-nek, Jamiá-nak és a két napos kisfiuknak szól, sok boldogságot kívánunk nekik! – majd elindult a zene, Frankie csodálatos gitárjátéka nélkül, mert most Matt helyettesítette.

A tömeg éljenezni és sikítozni kezdett, Gerard pedig könnyek között kezdte énekelni a dalt…