Lucy/Nyuu:

- Eddig még nem öltem meg senkit.

- Itt minden gyerek szerencsétlen. Ha szerencsétlen vagy, akkor szükséged van valakire aki még nálad is szerencsétlenebb.

- Undorítónak találod, hogy ez nő ki a fejemből?

- Tényleg azt hitted, hogy ezzel a nevetséges kis ütéssel majd végezhetsz velem?

Yuka:

- Talán… Talán azért csinálta mert látta, hogy milyen szomorú vagy. Azt hitte, az a kagyló valami rosz dolog. Bármikor eszedbe jut Kanae-chan, mindig szomorú leszel. Nem gondolod, hogy ezzel Kanae-chant is elszomorítod?

- Kouta, te hülye!

- Miféle románc folyik itt vajon? =)

- Mindig rád gondoltam... és amikor végre újra láthatlak...

- Én is pont olyan hülye vagyok, mint Kouta!

Kouta:  

- Mindig csak azt mondja, hogy „nyu”. Biztos, valami jó dolgot jelenhet, nem?

- Mi a fenét csinálsz? Ez egy emlék volt a húgomtól! Mit képzelsz, hogy tehettél ilyet? Takarodj innen! Azt mondtam, tűnés!

- Mindig megtalálja a saját útját, hogy kifejezze, amit akar.

- Ha nem szereted a szarvakat, akkor csak rejtsd el őket!

Kurama:

 - Azok... akik azt hiszik, hogy a múltbeli hibáikat sajnálattal jóvá tehetik, nem érdemelnek bocsánatot. 

Bando:

- Végezni vele azt jelenti, hogy egy fegyvert dugok a pofádba… és végignézem, ahogy a fejed szétloccsan.

Mayu:

 - Te is egyedül vagy... Téged is kidobtak? Akkor mi egyformák vagyunk

Nana:

- Ugye már nem vagyok hasznos? Ugye már nem tudsz semmire sem használni engem?

- Nekem nem szabadna ezen a világon élnem?

- Nem mintha egy embernek, akinek szarvai vannak lenne hová mennie amúgy is...