A következő néhány nap során számos cikk jelent meg Perselus Piton közelgő esküvőjéről a Reggeli Prófétában, az Abszol Úti Hírlapban és a Roxmorts Times-ban. Úgy tűnt, Rhea Vitrolnak roppant mód tetszik a téma, és hosszas, esszé-szerű fejtegetésekbe bocsátkozott a ’transzvesztita’ Pitonról, akiről hirtelen kiderült, hogy mégis teljes mértékben heteroszexuális és minden bizonnyal többé már nem érdeklődik a keselyűs süvegek és vörös kézitáskák iránt.

Rhea néhány cikke továbbra is az újjászületett Voldemort témával foglalkozott, kihangsúlyozva, hogy mindenért Albus Dumbledore a felelős; hiszen ha óvatosabb lett volna és jobban odafigyel az iskolájában tanuló diákokra, akkor senkinek sem esett volna baja, és Chang kisasszony még  mindig életben lenne.

Harry rendkívül megkönnyebbült, hogy az újságírók nem szereztek tudomást Norbert igazi szüleiről, és remélte, hogy ez sosem történik meg. Úgy vélte, hogy Rhea Vitrol cikkei nevetségesek, és egyszer meg is kérdezte az igazgatót, mit gondol róluk.

- Ó, engem nem igazán érdekel, hogy mit irkálnak össze Vitrolék… egészen addig, amíg Pulitzert nem kapnak. De remélem, hogy ettől nem kell tartanunk – kacsintott Dumbledore Harryre. – Tudom, hogy pikkelnek rám, de egy cseppet sem zavar.

- Bocsáss meg, Albus, de miért pikkelnek rád azok a nők? Hermione és én már azóta gondolkodtunk ezen, amióta az a halloween-i újságcikk megjelent.

- Ja – mosolygott az idős varázsló – tudod, Harry, Vitrolék több mint egy évszázada haragszanak rám.

- Több, mint egy évszázada?

- Úgy van… Tudod, annak idején Rita nagyanyjának, Rhea dédanyjának udvaroltam, de… elhagytam a hölgyet a… hm… kecskéért.

- A kecskéért? – fojtott magába egy kacajt Harry.

- Igen. Amelia a kecske igazán sokkal, sokkal csinosabb volt, mint Rebecca… Miután otthagytam Beckyt, ő úgy döntött, hogy feleségül meg Roland Vitrolhoz, de úgy hallottam, hogy kész katasztrófa volt a házasságuk. Becky gyermekei, unokái és dédunokái azóta gyűlölnek engem.

Harry hitetlenkedve rázta a fejét. – Sosem gondoltam volna, hogy egy kecske ennyire tönkre teheti mások életét.

- Nos, a legtöbb esetben nem ismerjük előre tetteink következményeit, nem igaz, Harry?

- Nem, tényleg nem – válaszolt a bűbájtan professzor. Egy tizenkét évvel azelőtti éjszaka jutott eszébe: a harmadik kívánságának éjszakája. A harmadik kívánságom: minden leszármazottamnak legyen varázsereje – mondta annak idején az aranyhalnak. Biztos vagy benne? – kérdezte a hal. - Egészen biztos vagy benne, hogy ez a kívánságod megfelelő megfogalmazása? Nem akarod inkább visszakapni a varázserődet?

Akkor Harrynek fogalma sem volt arról, hogy az aranyhal miért akadékoskodott. Lehetséges, hogy valamiféle látnok volt? Előre látta, hogy Harry egyik utóda rossz útra tér majd? Vagy csupán a megérzésére hagyatkozott? Harry nem sejtette, mi az igazság.

Miután Minerva, Aberforth és a dédunokájuk Julie elhatározták, hogy külföldön töltik a nyári szünetet, és még Hófehérkét a jetit is meglátogatják a Himaláján, Angyal, a kis unikornis egyedül maradt. Így Harry és Ginny úgy döntöttek: ’örökbe fogadják’ a csikót, és nemcsak nyárra, hanem addig, amíg Angyal velük akar maradni.

A Potter gyerekek, különösen Lea, nagyon örültek, hogy az aranyos kiscsikó ott ugrándozik a ház körül. Lea Liut is nagyon megszerette és máris a nővérének tekintette. A hármasikrek és Lily szintén összebarátkoztak új testvérükkel, de a legboldogabb Daniel volt Liu jelenlététől. Már nem vonzódott a lányhoz, és megkönnyebbült, amikor Liu bevallotta, hogy már ő sem táplál gyengéd érzelmeket Dan iránt, de Dan biztos volt benne, hogy ők ketten nagyon, nagyon közeli barátok lesznek.

Daniel egészen ledöbbent, amikor megtudta, hogy Cho meghalt – ő már rég ájult volt a kamrában, amikor a haláleset történt. Dan sosem volt ideális öccse Lilynek, hisz mindig csak ugratta a lányt, de megfogadta, hogy új testvéréhez sokkal kedvesebb lesz. Nem sejtette, hogy a kívánságos kút vajon tényleg működik-e vagy az egész csak kamu, de bizonyos szempontból teljesült a kívánsága: Liu most már mindig vele lesz.

Daniel azt is feltette magában, hogy felhagy a kviddicsezéssel a következő tanévben. Úgy érezte, nem lenne fair Képzelőként fogót játszania, mert a többi ház fogója nem rendelkezett az övéhez fogható képességekkel. Amikor bejelentette ezt a döntését a családnak, Harry azt felelte, hogy nagyon büszke rá. Egy röpke pillanatig Danielnek majdnem kicsúszott a száján, hogy ’ezt tenné minden igaz griffendéles, nem, apa?’, de végül nem szólt egy szót sem. A családjának nem kellett megtudnia, hogy a Teszlek Süveg a Griffendélbe akarta őt tenni, nem igaz? És Gildának sem kellett megtudnia, hogy csak azért maradt a Mardekárban, hogy vele lehessen.  

Ifjú életében először, Daniel igazán szerelmes volt. Most már képes volt különbséget tenni a rajongás és a szerelem között, és tudta, hogy a kevéssé vonzó, de roppant okos és mindig harcra kész Lockhart kisasszony élete nagy szerelme. Bár ilyesmin még túlontúl korai volt gondolkodni, Danielnek eszébe jutott, vajon mit szólna az apja, ha egy szép napon rokonságba kerülne Gilderoy Lockharttal… Dan mindenestre roppant mulatságosnak találta az ötletet.

* * * * *

Július másodikán, amely abban az évben különösen forró nap volt, a roxmortsi kis kápolna kellemesen hűvösnek tűnt a kint tomboló hőséghez képest.

Harry sosem gondolta, hogy egyszer még alkalma lesz itt részt venni egy esküvőn, nem hogy Perselus Piton és Draco Malfoy esküvőjén!

Piton, arckifejezéséről ítélve nem volt nagyon oda a boldogságtól, hogy ’Potter’ ott van az esküvőjén, de az egyik menyasszony – Gabrielle Delacour – meghívta a Potter házaspárt, így Piton semmit sem tehetett.

Fleur és a férje, Bill is jelen volt – ez utóbbi kelletlen pillantásokat kapott Dracótól. Harry nem is tudta elrejteni vigyorát, amikor észrevette Malfoy arcán a savanyú arckifejezést, ugyanis tudta, az mit jelent: Dracónak nem tetszik, hogy házassága révén rokonságba került Weasleyékkel, de hát mit tehetett? Gabie Fleur testvére volt, Fleur pedig egy Weasley felesége. Sőt, mivel Harry egy másik Weasley férje volt, így ő és Draco is rokonok lettek.

Malfoy azonban nem az egyetlen vőlegény volt, akinek problémái adódtak jövendő rokonaival: Piton is hasonló cipőben járt. A bájitaltan professzor igyekezett undok pillantásokat vetni a vigyorgó Neville Longbottomra, aki nemsokára a sógora lesz.

A ceremónián csak néhány vendég volt jelen: Harry, Ginny, Bill, Albus Dumbledore, Neville, a felesége Mary Sue, Beryl Bradley szülei, a Delacour testvérek szülei valamint a két vőlegény édesanyja: Narcissa Malfoy (aki most már sokkal jobb színben volt, mint egy hónapja) valamit Piton anyukája, aki végigsírta az egészet.

Gabrielle elegáns, hosszú, fehér ruhát viselt, amely úgy csillogott, mintha gyémántokat szőttek volna bele. Aranyló haján egy diadém ragyogott. A másik menyasszony, Beryl Bradley, egy sokkal egyszerűbb szabású, krémszínű, bő ruhát viselt, amely többé-kevésbé elrejtette hat hónapos terhességét.

Az idős Pitonné asszony nem csak hogy végigsírta az esküvőt, de mindvégig motyogott is, főleg olyasmiket, hogy micsoda gyönyörű pulóvereket fog kötni az unokájának. Harrynek fogalma sem volt, hogy a bájitaltan tanár miért vágott olyan savanyú képet, amikor megjegyezte, hogy ’ha lehet, azért ne lilát köss, anya’.

Harry akaratlanul is elvigyorodott, amikor elképzelte, ahogy majd az ő születendő gyermekük, Piton gyereke és Draco leendő csemetéi együtt játszanak, míg a szüleik egymás bokrait vagdossák és átkokat váltanak a kerítésen keresztül.

Amikor Harry elmondta Ronnak, hogy most már nemcsak Dracót kell szomszédjaként elviselnie, hanem Pitont is, Ron majdnem megfulladt a röhögéstől és utána arról panaszkodott, hogy szörnyen fáj a rekeszizma.

- Komolyan sajnállak, öregem – mondta annak idején Harrynek. – Malfoyjal még valahogy csak kijössz, de Pitonnal???

- Hát… - vont vállat Harry - Piton azért nem annyira rossz, mint amilyennek kinéz. A kamrában megmentette az életemet, ugyanúgy, ahogy én az övét Stonehenge-nél. Kvittek vagyunk, szóval talán abba is hagyhatjuk a gyűlölködést… És még ha undok is, a menyasszonya igazán kedves, és ő majd visszafogja egy kicsit a férje undokoskodását.

- Tényleg igaz, hogy elveszi azt a nőt, aki férfinak álcázta magát?

- Aha.

- Hű, de fura! – rázta a fejét Ron. – Az a nő annyira rendesnek látszik… még csinos is. Mit lát vajon Pitonban?

- Ugyanazt, amit Millicent lát Dudleyban és Aberforth McGalagonyban.

- Ámor néha igazán idióta tud lenni – jegyezte meg Ron, és Harry teljesen egyet értett. Ámor vagy teljesen megőrült, vagy nagyon fura a humorérzéke…

Most, miközben azt figyelte, hogyan vált a két pár gyűrűt és csókot, Harry megfogta Ginny kezét. Felesége ragyogó mosolyt küldött felé. Harry már rég nem látta az asszonyt így mosolyogni… utoljára a kisbabája elvesztése előtt mosolygott így. De most újra a régi volt: a régi Ginny, aki a legszebben tudott mosolyogni a világon. Harry szíve majd’ kiugrott a mellkasából, amikor ezt a mosolyt látta.

Még jól emlékezett december 25.-ére, amikor ugyanitt állt és imádkozott: Add, hogy Ginny rendbe jöjjön! Add, hogy sikeresen kigyógyuljon a depressziójából… gyógyítsd meg őt, kérlek… ez minden.

És Ginny meggyógyult.

Hé, Öregfiú – gondolta Harry, és felnézett, mintha csak a kápolna mennyezetén túl próbálna látni. – Azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel. Eléggé… durva voltam hozzád mostanában… Nem mintha nem zúdítottál volna a nyakamba egy rakás szörnyűséget, de a végén minden rendbe jött, és talán… talán segítettél benne. Nem tudom, de… szeretnék hinni benne. Szóval… kösz.

A két új házaspár a vendégek kíséretében a kápolna bejárata felé indult. Piton édesanyja még mindig szipogott, míg Neville kihívó pillantásokat küldött újdonsült sógora felé, de Piton úgy tett, mint aki nem veszi észre. A bájitaltan tanár minden figyelmét a rá mosolygó Beryl Pitonnak szentelte.

Mielőtt a két új pár kiléphetett volna a kápolnából (elöl Piton és Beryl, mögöttük Draco és Gabie), Dumbledore ’Avis!’ kiáltással az égre szegezte pálcáját.

Egy csapat hófehér galamb röppent ki a pálcájából és repült el a ragyogó Nap felé.

Ahogy Piton és neje kilépett a kápolnából, azt hitték, hogy a sötétebb épület után a napfény vakítja el őket, de néhány másodperc múlva rájöttek, hogy nem a napfény teszi, hanem villogó fényképezőgépek.

- Hé, hé, mi folyik itt? – mordult rá Piton a tucatnyi újságíróra, akik a parányi épület köré gyűltek.

Rhea Vitrol előre tolakodott, mágikus mikrofonját a bájitaltan tanár felé tartva: - Végre megtaláltuk Önt, professzor! Hadd gratuláljak minden kollégám nevében!

Még több kamera villant.

- De hát… miért? – vonta össze a szemöldökét Piton. – Nem gondolom, hogy az esküvőm ekkora szenzáció volna a sajtó számára…

- Ki beszél itt az esküvőről? – legyintett Rhea. – Azért jöttünk, hogy gratuláljunk önnek abból az alkalomból, hogy idén ön nyerte a Szombati Boszorkány Legbűbájosabb Mosolya Díját!

VÉGE