| 19.
- Mi az ördögöt jelentsen ez? Bobby csak nagy nehezen tért vissza álmai közül a valóságba, amikor ez a mondat felhangzott a távolban. Kinyitotta a szemét, és az ágya mellett egy nagyon dühös férfit pillantott meg. - Daniel? Mióta vagy itt? – ugrott fel. Tara békésen szuszogott az ágyban. Micsoda látvány tárulhatott Daniel elé, amikor bejött a szobába! Világosan az arcára volt írva, milyen következtetésre jutott. Kisietett a nappaliba, ahol a ruháját hagyta. - Mindent meg fogok magyarázni. - Én is épp ezt akartam ajánlani – követte Daniel átkozódva. - Mit csinálsz? Bárki meglephetett volna, így vigyázol rá? - Nem úgy van, ahogy gondolod. - Dehogyisnem! Ezt te is jól tudod. Régóta ismerlek, de nem is sejtettem, hogy képes lennél hozzányúlni egy ilyen védtelen lányhoz, mint Tara. Azt hittem, itt biztonságban lesz. Biztonságban? Nevetnem kell! - Ne olyan hangosan! Fel akarod ébreszteni? Hozzá sem nyúltam a te Tarádhoz! – mondta már szinte ő is kiabálva. - Egyébként mit keresel itt ilyen korán? – kérdezte. - Ó, még én vagyok a bűnös, hogy korán érkeztem, és rajtakaptalak vele az ágyban. Igaz? Amiről nem tudnak, nem is történt meg. Újabban ez a jelszavad? Az ördögbe is, Bobby, nem gondoltam, hogy kihasználod a vendégszeretetemet…. - Ide figyelj, Tara már nem az a kislány, akinek tartod. Felnőtt nő, Daniel. Nagykorú. Semmi közöd hozzá, hogy mit tettünk vagy nem tettünk, hogy mit csinálhattunk vagy nem csinálhattunk volna. A vádaskodásod alaptalan, és bizonyíthatatlan az, amit állítasz.Ha Daniel veszekedni akar, miért ne? Készen állok. Nem használtam ki Daniel bizalmát és vendégszeretetét. Éppen ezért dühítette, hogy a barátja a látszat alapján ítélkezik. Nézte Daniel-t és várt. Daniel a bárpultnak támaszkodott, és nem mozdult. Végül felegyenesedett, s tett egy lépést Bobby felé. - Mondták már, milyen félelmetes vagy, amikor haragszol? Bobby nem erre számított. Csodálkozva bámult a barátjára. Daniel vigyorgott, Bobby pedig elképedt a hirtelen hangulatváltozástól. Daniel erre elnevette magát. - Igazad van, Bobby. Valóban semmi közöm hozzá. Sajnálom, Bobby, hogy hülyét csináltam magamból. Csak az lehet mentségemre, hogy nagyon aggódtam Tara miatt. Meglepett meghitt együttlétetek. - Talán feltűnt, hogy előtte itt aludtam a nappaliban. - Jó, jó. Láttam. – Daniel leült a kanapéra. - Mond már el végre, mi történt! Bobby leült vele szemben. - Most jött ki rajta az elmúlt napok feszültsége. Hallottam, hogy sír, ezért bementem hozzá. Miután megnyugodott, arra kért, hogy maradjak mellette. Ezt meg is tettem. - Ez minden? - Igen. - Tehát, nem kell aggódnom, hogy elveszítem, mint esetleges mennyasszonyt? Mennyasszonyt? Daniel el akarja venni? Tara egy szóval sem említette! Most mit feleljek erre? - Nagy baj lenne? – tudakolta végül. - Nem, ha hozzád akarna menni, öreg cimbora. Nem is lehetnék boldogabb. – mondta mosolyogva Daniel. Bobby ledöbbent. - Hát, mindig is őszinte voltál. - Természetesen. Miért? Feleségül akarod venni? Igen!! Igen!! Igen!! szerette volna kiáltani boldogan, Ez minden vágyam, de ehelyett azt felelte: - Ne nevettesd ki magad! Csak jó barátok vagyunk, csapattársak, munkatársak….. Aztán meg ott van a szabályzat és…. - Hé, lassan a testtel! –szakította félbe nevetve Daniel. – Árad belőled a szó, mint a vízfolyás, és nevetséges érveket sorolsz a házasság ellen. Elég, ha azt mondod, hogy nem érdekel. - Ezt nem állítottam. – vallotta be Bobby. - Nem kerülte el a figyelmemet. Ezek szerint komolyan érdekel? - Nem tagadom. – bólintott – De ő csak a barátot látja bennem. Elszúrtam a dolgot. - Miről beszélsz? – Danielt elképesztette, hogy Bobby nem vette észre, ami számára olyan nyilvánvalónak tűnt. - Úgy félévvel ezelőtt – kezdte Bobby, leülve barátja mellé a díványra – elhívtam Tara-t egy koncertre. Jól éreztük magunkat. Hazakísértem és nem tudom hogy akkor mi ütött belém, de megcsókoltam. - És ezzel mi a baj? – kérdezte Daniel. - Az, hogy abban az időben Tara még Stanley-val járt, én, pedig Darcy-val. - Hát igen. Gondolom, van folytatás. Párjaitok megtudták? - Nem, vagyis nem hiszem. Természetesen másnap mindketten zavarban voltunk mikor találkoztunk, kerültük egymást. Aztán a folyóson elkaptam Tara-t és kértem, hogy beszéljük meg a dolgot. És én itt szúrtam el a dolgot. – egy pillanatnyi szünetet tartott - Elmondtam neki, hogy csodálatos nőnek tartom, és hogy talán lehetett volna köztünk valami, ha nem lennék még mindig szerelmes Darcy-ba. - Mit mondtál? – sóhajtott fejét csóválva Daniel. - Tudom, hülye voltam, de összezavarodtam. - És? - Barátok maradtunk. Viszont miután Darcy közölte, hogy nem akarja, hogy vele menjek, hirtelen világos lett minden. Nagyon fájt, amit Darcy tett, de miután belegondoltam, rájöttem, én nem is Darcy-t szerettem, hanem abba a képbe voltam szerelmes, hogy végre találtam valakit, akivel leélhetném az életemet. Tudom, hogy ez így hülyén hangzik, de Darcy előtt nem volt komoly kapcsolatom, úgy éreztem, hogy mellette végre révbeértem. - Ezt elmondtad neki is? – mutatott Daniel a másik szoba felé. - Nem. – mondta lehajtott fejjel. - Miért nem? - kérdezte csodálkozva. - El akartam, de…Éppen azon voltam, hogy elhívom vacsorázni és elmesélek neki mindent, de akkor felbukkant Stanley. Utána meg már nem tértünk vissza erre. - És miután szakított a fickóval? - Féltem. – vallotta be. – Azok után, amit mondtam neki, nem állhattam oda elé, hogy ’Bocsi, tévedtem, mégis csak szeretném, ha lenne köztünk valami.’ - Hát ezzel a szöveggel nem is. – rázta meg fejét mosolyogva Daniel. – De miért mondtad el neki úgy, ahogy az előbb nekem. - Nem tudom! Nem volt bátorságom. Félek, hogy nem hinne nekem, pedig szeretem őt. – mondta ki hangosan. - Szereted? – kérdezett vissza Daniel. - Igen. Szeretem. – ismerte el. - Akkor itt az alkalom, hogy kiderítsd, hogy ő hogyan érez irántad. - Hogy? - Bobby! Össze vagyok zárva egy szigeten. Addig nem mehettek vissza, amíg ki nem derül, hogy ki akar ártani Tara-nak, így van időd, hogy meggyőzd, arról mit is érzel iránta. Hogy komolyan gondolod. - Álljon meg a menet, Daniel! A szállodavezetésen túl újabban még házasságközvetítéssel is foglalkozol? Úgy beszélsz, mint Lucy! - Lucy okos lány! – bólintott. – Ezek szerint ő tudja? - Nem!!! Isten őrizz! – kiáltott fel ijedten Bobby – Soha többé nem lenne nyugtom tőle. – nevetett. – Sue-t és Jack-et piszkálta mindig ezzel. - Végül összejöttek nem? - De igen. - Na, akkor járjanak elől ők jó példának. - Majd meglátom. Azonban ha már, itt tartunk, beszéltél Jack-kel? – kérdezte. – Délután beszéltem Jack-kel, de akkor még semmi nem volt. - Azóta se derült ki sok minden. Megvan a bomba elemzése. Semmi különös. Házi gyártmány. - Igen, ezt említette. - Még próbálkoznak a robbanószer vonalán tovább menni, de nem sok esélyt látnak. Viszont említettek egy nevet… Ő volt, aki letámadta? - Igen. Találtak valamit? - Még nem. – rázta meg fejét Daniel. Bobby csalódottan sóhajtott fel. - Jack üzeni, hogy nagyon igyekeznek, de Tara nélkül nehezen boldogulnak. Bobby elmosolyodott. - Ő a mi kis számítógépzsenink. Mihez is kezdenénk nélküle! - Beszélj vele! - Daniel az órájára pillantott – Azt hiszem ideje, hogy elmenjek. Hosszú volt a mai napon, mindjárt elalszom. - Tényleg elég korán van még. – helyeselt Bobby. - Reggel találkozunk. – rázta meg barátja kezét Daniel – akkor majd folytatjuk a beszélgetést. Bobby bólintott. Daniel távozása után hosszú percekig a barátjával folytatott beszélgetésre gondolt. Igaza van! Beszélek vele. – döntött – de nem ma, talán holnap – hirtelen inába szállt a bátorsága – Bobby, soha nem voltál gyáva, mi van most veled? - tette fel magának a kérdést, amelyre szinte azonnal tudta is a választ. – Félek, hogy ő nem érez úgy irántam, mint én. Nem akarom elveszíteni! A következő nagy kérdés az volt, hogy visszamenjen-e Tara mellé a szobába, vagy inkább itt a díványon dőljön le? Szüksége van rám! Felállt és a bejárati ajtóhoz ment. Bezárta, majd visszament Tara szobájába és bebújt a lány mellé. | |