| 18.
A férfi egyre közeledett. Tara menekülni próbált, de megbotlott a lépcsőben és elesett. A férfi elkapta a lábát. Rángatta a lábát, hogy kiszabadítsa. A férfi egyre erősebben szorította.
Bobby még órákkal később is ébren feküdt a díványon. A szélben hajladozó fákat bámulta. Vihar készül? Valami nesz ütötte meg a fülét. Azonnal felült és feszülten figyelt. Szíve gyorsabban kezdett verni. Honnan jöhet a hang? Számtalan kellemetlen eshetőség ötlött az eszébe. Amikor azonban újból meghallotta a hangot, rögtön tudta, hogy Tara az. A hang távolinak tűnt, pedig Tara a mellette lévő szobában aludt. Bobby kiugrott az ágyból, és a hang irányába sietett. Csendben kinyitotta az ajtót. A hold fényében kirajzolódott a lány alakja. Összegömbölyödött az ágyon, mint egy macska.
- Tara, kedvesem! Ébredj. Csak álmodtál. - A gyöngéd, megnyugtató szavak lassan jutottak el tudatáig. Tara kinyitotta a szemét. A takaró teljesen a testére csavarodott, moccanni sem tudott, ezért volt olyan érzése, hogy a férfi elkapta. Zokogásban tört ki. Bobby felkattintotta a világítást. A szobát tompa fény öntötte el. A férfi óvatosan leült a lány mellé, és megsimogatta a vállát.
- Bobby, te vagy az?
A férfi gyöngéden kisimította a lány homlokába hulló hajtincseket.
- Igen én vagyok. Minden rendben lesz. Csak álmodtál. – Bobby szorosan magához ölelte a lányt. Hosszú percekig ültek egymást átölelve. Tara könnyei lassan elapadtak, megnyugodott, de továbbra is Bobby-hoz simult. Biztonságban, védettnek érezte magát a férfi karjaiban.
- Köszönöm. – szólalt meg egy idő múltán. – De ez nem csak álom volt. – sóhajtotta.
- Elmondod? – kérdezte óvatosan Bobby.
- Arról az éjszakáról álmodtam, csak…. csak most nem jöttél vissza. – lehunyta szemét.
- Jaj Tara! De nem így történt. Ott voltam.
- Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled – szipogta, miközben öklével a szemét dörzsölte.
- Itt vagyok veled – suttogta, és rámosolygott Tara-ra.
- De meddig? – Bárcsak igy maradnánk örökre.
- Ameddig szükséged van rám. – Ezt most kimondtam hangosan is?
Remény kelt Tara szívében. A férfi zöld szemeibe nézett. Szeretem! Mondd el neki.
Bobby érezte, hogy képtelen tovább titkolni érzéseit, de tudta, hogy most nem teheti. A lánynak most védelemre és barátra van szüksége, nem élhet vissza bizalmával.
- Aludnod kellene. – mondta ki végül hangosan.
- Kérlek, ne hagyj egyedül. – fogta meg a lány Bobby kezét.
- Itt biztonságban vagy!
- Maradj itt! – suttogta a lány. – Kérlek!
Bobby képtelen volt visszautasítani. Mellé feküdt, pedig tudta, hogy túlságosan nagy kísértés.
Tara hozzásimult. Egyszerre valami hihetetlen védettséget érzett, testét-lelkét addig ismeretlen béke szállta meg. Szinte azonnal elaludt.
Bobby nyitott szemmel feküdt mellett. Jólesett érezni a lány melegét. Hallgatta Tara egyenletes lélegzését, a lány alvásközben közelebb húzódott. A férfi megfordult, kezével átölelte a lány derekát, majd ő is elaludt. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
