| 15.
Jócskán elmúlt már dél, amikor Tara felébredt. Sokkal frissebbnek és kipihentebbnek érezte magát, mint reggel. Magára kapta fürdőköpenyét és Bobby keresésére indult.
- Végre felébredtél Csipkerózsika! – köszöntette a férfi, ahogy a lány a nappaliba lépett.
- Jó sokat aludtam. – dörzsölte meg szemét és leült a díványra.
- Éppen készültem bemenni, hogy felébresszelek. Kicsit aggódtam, de most már nem vagy olyan sápadt.
- Régen éreztem magam ilyen kipihentnek.
- Örülök. Hozattam egy kis késői ebédet. – mutatott a teraszon megterített asztal felé Bobby.
- Gondolatolvasó vagy. Farkas éhes vagyok. – nevetett fel Tara
Az asztalon lévő tányérokon friss saláta, roston sült hal, sokféle gyümölcs volt.
- Ez nagyon finom volt. – mondta Tara, miután az utolsó falatig elfogyasztották a bőséges ebédet, élvezettel nyalta le a szószt az ujjáról. Nem is sejtette, hogy Bobby milyen érzékinek találta ezt az egyszerű kis mozdulatot. – Mindjárt kipukkanok! – dőlt hátra. – Miért hagytad, hogy ennyit egyek. – nézett szemrehányóan Bobby-ra.
- Miért hagytam? – nézett rá a férfi. – Ahogy arra az utolsó szeletre néztél! Szerintem egy terrorista sem próbált volna megállítani. – vigyorgott.
- Ez nem is igaz! – ellenkezett, majd elnevette magát.
- De igen. Szinte megijedtem tőled. – kacsintott rá a férfi.
Jóízűen nevettek.
- Mivel töltsük el a délutánt? – érdeklődött Bobby.
- Még délelőtt szerettem volna megkérdezni, hogy nem hívhatnánk fel a többieket? Nagyon hiányoznak!
- Rendben. – egyezett bele Bobby. – Úgy is beszélnem kell Jack-kel, hogy van-e valami új fejlemény.
- Megyek, felöltözöm, azonnal itt vagyok. – mondta Tara .
- Tara! – szólt utána Bobby.
- Tessék?
- Először arra gondoltam, hogy várok holnapig, de mivel úgyis beszélünk a többiekkel… - habozott.
- Igen? – nézett rá kérdőn Tara. Csak nincs valami baj?
- Már korábban meg akartam kérdezni, de valami mindig közbejött…Csak azt szeretném kérdezni…
Hirtelen világos lett minden.
- Tudni szeretnéd, hogy mi a neve a pasinak, aki megtámadott. – mondta Tara.
- Igen, ezt szerettem volna kérdezni, csak nem tudtam, hogy hogyan hozzam fel. Tudom, hogy kínosan érint a dolog.
- Nem tagadom. – sóhajtott nagyot a lány. – Főleg a többiek miatt.
- Tudom.
- A fickót Leon Sanders-nek hívják. Annyit tudok még, hogy befektetési tanácsadó.
- Rendben. Jack-ék biztos előkerítik.
Tara besietett a szobába. Magára kapott egy inget és egy nadrágot. – Indulhatunk. – lépett ki az ajtón.
Daniel asszisztense kérdés nélkül engedte be őket főnöke irodájába. Bobby tárcsázta is a számot.
- Szia Lucy!
- Hello Bobby! Mi újság? Minden rendben? Tara, hogy vagy? – záporoztak a kérdések.
- Lucy, Lucy nyugalom. – nevetett Bobby. – Minden rendben. Tara, pedig itt áll mellettem. Át is adom.
- Szia Lucy!
- Tara! – kiáltott a telefonba Lucy. – Hogy vagy? Nagyon aggódunk ám érted.
- Jól vagyok. Még könnyen elfáradok, de amúgy minden rendben. És D? Jól van?
- Holnapután engedik ki a kórházból. Néhány hétig még pihennie kell.
- Hála istennek. – sóhajtott fel Tara.
- És milyen a házasélet? – kérdezte nevetve.
- Lucy!!
- Mit mondott? – lépett közelebb Bobby, látva, hogy Tara elpirul.
- Megkérdezte, hogy milyen a házasélet. – továbbította Lucy kérdését Tara.
- Üzenem neki, hogy tökéletes. Élvezünk minden percet. - ellenállhatatlanul mosolygott.
- Bobby üzeni, hogy…
- Hallottam. – nevetett a telefonba Lucy. – Ajánlom, hogy nagyon vigyázzon rád. Várj! Itt jön Jack. Adom. Vigyázz magadra!
- Igyekszem Lucy. Kösz mindent.
- Tara?
- Szia Jack! Mi újság?
- Sajnos nem jutottunk előrébb. – sóhajtott Jack – Házi gyártmányú bomba volt. Leellenőriztünk minden szóba jöhető személyt, de eddig semmi. Neked eszedbe jutott valami?
Tara kérdőn Bobby-ra nézett, aki mutatta, hogy adja át a kagylót. Tudta, hogy a lánynak nehéz lenne erről beszélni.
- Adom Bobby-t. Jack, mond meg a többiekben, hogy üdvözlöm őket. Nagyon hiányoztok. – Tara érezte, hogy könnyek lepik el szemét barátaira gondolva.
- Te is hiányzol nekünk. Mindent megteszünk, hogy újra itt legyél köztünk.
- Köszönöm! Akkor adom Bobby-t.
- Jack! Szia haver!
- Minden rendben a szigeten? – kérdezte Jack.
- Tara összefutott egy régi ismerősével, de nem gyanítanak semmit.
- Ezek szerint hitelesen alakítod az ifjú férjet? – Bobby szinte maga előtt látta barátja vigyorgását.
- Ne kezd!
- Jól van. Térjünk át komolyabb dolgokra. Mint Tara-nak mondtam nem jutottunk előrébb.
- Ez nem jó hír. – csóválta meg fejét Bobby, közben Tara-ra pillantott, aki az iroda ablaka előtt állt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a szigetre.
- Figyelj haver, lenne valaki, akit le kellene nyomozni. Nem tudunk semmi biztosat, de jobb az óvatosság.
- Rendben. Írom.
- Leon Sanders, befektetési tanácsadó.
- Ki ő?
- Hosszú történet, most elég annyi, hogy Tara-val járt egy rövid ideig és nem éppen barátságos volt a szakítás. – foglalta össze tömören Bobby.
Tara megfordult és hálásan a férfira mosolygott.
- Meg lesz! – mondta Jack - Ha van valami, azonnal értesítelek.
- Kösz haver.
- Vigyázz rá!
- Nem engedem, hogy baja essen. Tudom, hogy mi egy férj kötelessége. – tette még hozzá viccesen, majd elköszönt barátjától.
Tara örült, hogy háttal áll, így Bobby nem láthatta, hogy elpirul a férfi megjegyzésére.
Miután letette a kagylót, Bobby Tara-hoz ment. Nem engedem, hogy bármi baja essen. Megvédem akár az életem árán is. A lány összerezzent, amikor a férfi átkarolta a derekát, és egészen közel húzta magához. Jóleső borzongás futott végig Tara-n. Rövid ideig így álltak, majd Bobby maga felé fordította a lányt.
- Bobby…
- Sss. – A lány álla alá nyúlt, és Tara-nak Bobby zöld szemébe kellett néznie. Hosszú másodpercekig nézték egymást egyetlen szó nélkül. Mindketten pontosan tudták, hogy mi fog történni. Ha a lány tekintete elutasító lett volna Bobby erőt vesz magán és megálljt parancsol érzéseinek. Felsóhajtott és hirtelen magához szorította a lányt. Keze Tara selymes hajába túrt, szája a száját kereste. Kimondhatatlanul finoman, mégis követelően kényszeríttette a lányt, hogy szétnyissa az ajkát. Ahogy az ajkuk összeért, Tara-n vad, borzongató lüktetéssel hullámzott át a vágy. Soha senki nem csókolta még így, ilyen elemi erővel. Úgy érezte, hogy a világ megállt körülötte, semmi nem számított, egyedül a férfi és az a csodálatos érzés, amely lángba borította egész testét. Azt kívánta, bárcsak örökké tartana ez a perc.
Megrészegülten kapaszkodtak egymásba, és testüket elöntötte a vágy. Tara a férfi nyaka köré fonta karját, és beletúrt a férfi hajába. A csóktól mindketten kifulladtak. Sokáig csak álltak, és nézték egymást. Próbáltak úrrá lenni izgalmukon. Tara az arcán érezte a férfi meleg leheletét.
- Tara….
Hirtelen hangos kopogást hallottak az ajtó felől.
- A fenébe! – szitkozódott hangosan Bobby.
- Elnézést. – dugta be Melanie, Daniel asszisztense az ajtón a fejét. – Remélem nem zavarok – lépett be.
- Nem…nem zavar..
Ez a hazugság Tara-t mosolygásra késztette.
- Éppen végeztünk. – megfogta Tara kezét és az ajtó felé indultak.
- Sikerült elintézni mindent? – érdeklődött mosolyogva a lány.
- Igen. – bólintott Tara. – Melanie, Daniel-ről van valami híred?
- Mikor legutóbb beszéltem vele, azt mondta, hogy valamikor a hét közepén tér vissza.
- Olyan soká. – sóhajtott fel Tara. – Azt hittem hamarabb találkozom vele.
- Mi is nagyon várjuk már vissza. Ilyen hosszú ideig még nem maradt el. Remélem, ti jól érzitek magatokat? – mosolygott a lány.
- Igen. Csodálatos itt minden, ugye drágám? – mondta Tara közben Bobby-ba karolt.
- Egyetértek. Nagyszerűen érezzük magunkat. – húzta magához a lányt. – Most már megyünk. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
