| 13.
Mikor felkelt az ágyból, meg kellett kapaszkodni, mert szédülni kezdett. Tara, szedd össze magad! Azonban mire a fejedelmi fürdőszobában lezuhanyozott, és felvett egy fehér ujjatlan blúzt és egy farmert, annyira elfáradt, hogy a legszívesebben visszafeküdt volna az ágyba. Bosszantotta, hogy pusztán a reggeli készülődés ennyire kimerítette. Erőt vett magán, mezítláb belebújt szandáljába, haját alaposan kifésülte, majd átment a szomszédos helyiségbe, ahol Bobby várt rá ígéretéhez híven.
- Kicsit sápadt vagy – jegyezte meg a férfi – Biztos, hogy nem szeretnél még ágyban maradni?
- Éhes vagyok – jelentette ki határozottan. – Menjünk enni.
- Rendben.
- Gyönyörű. – mondta csodálattal a hangjában Tara, ahogy kilépnek a kisházból.
- Egyetértek. – Azonban Bobby nem a tájat, hanem a mellette álló lányt nézte.
Az étterem felé ballagva 15-20, az övékéhez hasonló kis házat láttak. A mindegyik fala fehérre volt festve, azonban a tetők a szivárvány színeiben pompáztak, így a házikók tökéletesen beleilletek a környezetbe. A levegő súlyos volt a trópusi virágok illatától. Langyos szél fújt.
- Nem akarsz visszamenni a szobába és lefeküdni? – kérdezte Bobby reggeli után.
- Nem. Jól vagyok.
- Ne haragudj, de nehezemre esik, hogy ne aggódjam, amikor ilyen sápadtan és elesetten üldögélsz itt mellettem. – De mindettől független gyönyörű vagy!
- Jól van, bevallom, még egy kicsit összetörtnek érzem magam. De szükségem van arra az érzésre, hogy ismét én irányítom az életemet. Ugye megérted?
- Igen – bólintott Bobby. – Mit szólnál, ha sétálnánk egy kicsit?
- Jó ötlet. – mosolygott rá a lány. Felnézett Bobby-ra. Ahogy Bobby viszonozta a mosolyát, attól izgalom fogta el, s megborzongott. Bobby Manning veszélyes alak vagy - gondolta. - És a mosolyod a legveszedelmesebb fegyver!
- Gyere. – állt fel, majd felsegítette a lányt.
Elsétáltak a központi épület előtt, majd végig sétáltak a bungalók közötti fehér kavicsokkal kirakott úton a strandig. Tara-t elbűvölte a sziget. Pont ilyennek képzelte a nyaralók trópusi paradicsomát. Pálmák, homokos tengerpart, színpompás virágok.
A lánynak feltűnt egy fiatal szerelmespár, akik boldogan bújtak össze. Erről eszébe jutott, hogy ő és Bobby egyáltalán nem úgy viselkednek, ahogy egy ifjú pártól elvárják.
- Bobby! – suttogta a lány – Ölelj át!
- Miért? – kérdezte szórakozottan.
- Nézd azt a párt! Az első pillanatban látszik rajtuk, hogy friss házasok. Rólunk ezt egyáltalán nem lehet elmondani!
- Igazad van. – súgta Bobby és karját Tara vállára tette, majd szorosan magához húzta. Tara-t forróság öntötte el. Remélte, hogy a férfi nem veszi észre, hogy milyen hatással van rá már ez az egyszerű mozdulat is. Bárcsak igaz lenne ez az egész. – futott át mindkettőjük agyán.
Egymást átölelte sétáltak tovább. Élvezték egymás közelségét.
- Jól vagy? Nem fáradtál el? – érdeklődött Bobby.
- Menjünk tovább még egy kicsit.
Bobby félrehajtott néhány pálmaágat, majd meghallotta a lány elragadtatott kiáltását.
- Odanézz! Ez….ez leírhatatlanul gyönyörű!
Egy kisebb emelkedőn álltak, ahonnan a látvány álomszerű volt. Olyan volt, mintha a tájat kettévágták volna. Még egy lépés és kiérnek a fák közül és máris a part kezdődik. Fehér homokos part élesen elütött az óceán mélykékjétől.
- Igen, tényleg csodálatos. Irigylem Danielt, hogy ilyen helyen élhet.
Enyhe szellő fújt, belekapott a lány tincseibe. Tara mosolyogva fordult meg. Bobby még ilyen elragadónak soha nem látta. A lány közben visszafordult az óceán felé. Bobby, mintha kívülről látta volna magát, Tara mögé lépett, gyöngéden végigsimított a karján és magához ölelte. Tara halkan felsóhajtott és férfinek dőlt. Bobby szemét lehunyva élvezte, ahogy a törékeny lány gyöngéden hozzásimul. Tara-n remegés futott át, majd reszketése erősödött, és Bobby megérezte, hogy ez már a nem a jóleső borzongás…
- Mi a baj Tara?
Elcsukló hang és fejrázás volt a válasz. A férfi a lány elé lépett és Tara arcát két kezébe fogta. A nő szempillái nedvesen csillogtak, noha nyilvánvalóan igyekezett nyugalmat erőltetni magára. Bobby szívét gyöngédség árasztotta el.
- Mi van veled, kedvesem?
- Ne mondd nekem, hogy kedvesem – morogta Tara, és megdörzsölte a szemét. – Most nem kell megjátszani, hogy házasok vagyunk. Amúgy nincs semmi bajon. Csak…csak ez az egész dolog olyan …. ostoba. Azt hiszem, kimerültebb vagyok, mint gondoltam.
Bobby hüvelykujjával megcirógatta a lány remegő ajkát.
- Légy hozzám őszinte. Miért sírsz?
- Nem sírok. Csak…. – Tara szeme ismét könnybe lábadt. – A pokolba is!
- Fáj valamid? – Bobby-nak a puszta gondolattól is görcsbe rándult a gyomra.
- Nem…nem fáj nagyon… - felelte Tara halkan. – Csak… az ördögbe, Bobby, félek! Utálok félni.
Bobby gyöngéden követte ujjával a Tara arcán legördülő könnycsepp útját.
- Nem csoda, hogy fél. Más is így érezne a helyedben.
- De ez így nem helyes. A kiképzés során megtanultuk, hogy hogyan kell viselkedni ilyen helyzetben.
- Igen, de az élet egészen más. Itt nem úgy történik minden, mint a tankönyvekben. – mondta, közben lágyan simogatta a lány arcát.
- Tudom, csak annyira tehetetlennek érzem magam.
- Megértelek. Hidd el én is féltem, amikor meghallottam, hogy mi történt veled…veletek. – vallotta be Bobby. Még hogy féltem, ez enyhe kifejezés. Életemben nem rettegtem annyira, mint akkor. Féltem, hogy örökre elveszíthetlek.
- Ezt csak úgy mondod.
- Nem, ez az igazság. – bólintott Bobby.- Figyelj, most egy kicsit felejts el mindent. Ne gondolj erre! Élvezd a pillanatot.– vigasztalta Bobby. Bobby homlokát Tara-éhoz támasztotta. Tara Bobby vállára hajtotta a fejét, karját, pedig a dereka köré fonta. Hosszú percekig álltak egymást átölelve.
Szívem szerint örökre így maradnék. - gondolta Tara.
- Gyere, menjünk vissza. Pihenned kell. – mondta Bobby és megfogta Tara kezét. – Habár inkább egész nap a karjaimban tartanálak.
- Valóban egy kicsit elfáradtam. – vallotta be Tara. – De szívesen meginnék egy pohár jegesteát.
- Én is. – mosolygott rá a férfi.
Kézen fogva, mint egy igazi szerelmes pár indultak vissza. Annak az étteremnek a kerthelyiségébe tértek be, ahol a reggelijüket elköltötték.
- Ülj csak le, én mindjárt hozom az italokat. – húzta ki Tara székét Bobby, majd a bárpulthoz ment.
A körülményektől eltekintve Tara nagyon boldognak érezte magát. Úgy döntött, hogy megfogadja Bobby tanácsát. Élvezte, hogy együtt lehet Bobby-val, bár nagyon hiányoztak neki a többiek. El is döntötte, hogy megkéri Bobby-t, hogy hívják fel őket. Hátradőlt a széken és körülnézett. Hirtelen valaki megbotlott a székében.
- Elnézést!
- Nem történt semmi. – fordult a hang felé.
- Tara? Tara Williams? Tényleg te vagy az? – egy rövid sötétbarna hajú, barna szemű nő nézett rá kíváncsian. Valahonnan olyan ismerős! Megvan! | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
