| 12.
Nem és nem, még aludni akarok! – nyögött fel, ahogy megfordult az ágyban. Szeretett volna még tovább aludni, mivel tudta, ha teljesen felébred, újból rátörnek a kellemetlen érzések. Próbálkozása azonban kudarcba fulladt. Feje lüktetése, a testét borító horzsolások, és karcolások sajgása jelezte, hogy elmúlt a kapott gyógyszerek hatása. Sóhajtott egy nagyot. Hirtelen belehasított, hogy hol is van. Szeme azonnal tágra nyílt. Daniel szigete! Körülnézett az elegánsan berendezett hálószobában, ahol ki tudja, mióta aludt. A nyitott ablakon át a langyos szél trópusi virágok illatával és sós tengeri levegővel töltötte be a helyiséget. Madarak csiripelése hallatszott.
Éppen felülni készült, amikor Bobby belépett.
- Szia! Hogy érzed magad?
- Szia! Mint akin átment egy úthenger. – arcán fájdalom suhant, ahogy felült.
- Hozzak fájdalomcsillapítót? – kérdezte a férfi.
- Nem, köszönöm. Azt hiszem, elég gyógyszert tömtek belém. – próbált mosolyogni Tara – Amúgy mennyi az idő?
- Reggel 9.
Tara nehézkesen felült. Bobby egy párnát tett a háta mögé.
- Reggel 9! A baleset …. – összeráncolt homlokkal gondolkodott – Majdnem 24 órát aludtam?
- Az igazat megvallva közel 48 órát aludtál.
- 48-at? – nyílt tágra szeme a csodálkozástól.
- Igen. Biztos a fájdalomcsillapítótól van, amiket kaptál. A doki azt mondta az a legjobb, ha most kialszod magad.
- Soha nem aludtam még ennyit.
- Most nagy szükséged volt rá. Ne feledd, valaki az életedre tör.
Tara megdörzsölte sajgó halántékát.
- Azt hittem csak egy rossz álom volt.
- Nem. – rázta meg fejét Bobby – Sajnos ez a valóság.
- Mi a helyzet D-vel? – kérdezte aggódva – Jól van?
- Úgy egy órája beszéltem Jack-kel. D is kezdi összeszedni magát, de pár napig még a kórházban kell maradnia. Az ő sérülései valamivel súlyosabbak, mint a tieid, de semmi maradandó.
- Hála istennek. – sóhajtott fel Tara. – Lehet már tudni valamit?
- Mondhatni elég olcsón megúsztátok mindketten. A vizsgálat kiderítette, hogy a bomba a kocsid alatt volt, az üvegszilánkok és a fémforgács java része nem felétek röpült. A te sérüléseid főleg a robbanás ereje, a légnyomás okozta.
- Igen, szerencsénk volt – dünnyögte Tara csendesen.
- A bombát – folytatta Bobby - egy hatvan másodpercre beállított gyújtószerkezettel kötötték össze, amely akkor lépett működésbe, amikor bedugtad a kulcsot a zárba. Ha D nem tart fel…. – a férfi egy pillanatra elhallgatott és lehunyta szemét – Abba még belegondolni sem merek! -, akkor nem úszod meg élve.
Tara nagyot nyelt; megértette, milyen kevés választotta el a haláltól, beleborzongott.
- Itt biztonságban vagy. – fogta meg kezét Bobby. – Nem bánthat senki.
- Köszönöm – suttogta a lány. – Daniel is velünk jött?
Bobby érezte, amint gyomra összeszorul.
- Nem. Azt mondta, hogy van még néhány elintézni valója, de pár napon belül ő is itt lesz. Figyelj, el kell mondjak valamit.
- Mi az?
A férfi habozott.
- Bobby? Mi az? Valaki megsérült még? Beszélj már! – Tara egyre idegesebb lett, feszülten várta a választ. Mit nem mer elmondani! Talán…
- Nyugodj meg. Nem erről van szó. – vett mély levegőt Bobby. – Az a helyzet, hogy…hogy itt a szigeten mindenki úgy tudja, hogy mi… - habozott egy kicsit – hogy mi házasok vagyunk.
Tara meglepetten vonta föl szemöldökét.
- Hogy? Házasok? - nem hitt a fülének, döbbenten nézett a férfira. – Kinek az ötlete volt ez az őrültség?
- Az igazság, hogy Daniel vetette fel először. Gondolj bele, így nem feltűnő, hogy miért is vagyok állandóan a közeledben. Néhány hónapja vagyunk házasok, most volt egy csúnya autóbaleseted, és Daniel meghívott minket, hogy itt felépülj. Bárcsak tényleg, mint a feleségem lennél itt!- gondolta Bobby.
- Rendben. – bólintott Tara. Reakciója mindkettőjüket meglepte. Bobby biztos volt, hogy nem egyezik bele ilyen gyorsan. Te megőrültél! – rótta meg magát Tara –Tudod, hogy ez mit jelent? Hirtelen rádöbbent, hogy mibe is egyezett bele. Bobby egész nap mellette lesz, hogy fogja ezt kibírni?! Belepirult abba a gondolatba, hogy esetleg Bobby-val egy ágyban kell aludnia. Be kell valljam, hogy eddig biztonságban csak Bobby karjában éreztem magam. Úgy érzem, ha mellettem van, nem történhet semmi rossz.
A férfi mintha kitalálta volna gondolatait.
- A másik szobában van egy kényelmes kanapé. Én ott alszom. Nem vagy éhes? – váltott témát gyorsan Bobby.
- De igen! – vágta rá Tara.
- Szólok, hogy hozzanak reggelit. – állt fel Bobby.
- Nem kell. Felkelek.- közölte és felhajtotta a takarót, majd gyorsan vissza is rántotta, amikor rájött, hogy egy szál hálóingben van. – Ha magamra hagynál felöltöznék.
- Szerintem jobb lenne, ha még ágyban maradnál. Még mindig kórházban lennél, ha nem a biztonságodról lenne szó.
- Fel akarok kelni. – mondta Tara - Eleget feküdtem. Szükségem van egy kis mozgásra.
- Ok. De nem járkálhatsz sokat. Az orvos szerint a térdedet kímélni kell.
- Vigyázni fogok.
- A másik szobában várlak. – állt fel Bobby az ágyról. – Apropó, ha segítségre van szükséged, csak szólj, nagyon ügyesen bánok a gombokkal, cipzárakkal és más effélékkel. – mosolygott rá kisfiúsan Bobby.
- Nem kétlem, de boldogulok egyedül is, köszönöm…- mosolygott vissza rá Tara, hirtelen forróság árasztotta el testét. – De, Bobby most nincs rajtunk kívül senki, nem kell eljátszanunk, hogy egy pár vagyunk.
- Tudom, de nem árt gyakorolni. - Bobby rejtélyesen mosolygott, lehajolt hozzá, és megpuszilta a lány homlokát. Aztán kiment. Tara-t kis híján rabul ejtette a férfi varázsa. Beletelt néhány percbe, amíg a szíve ismét a szokott, nyugodt ritmusban dobogott. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
