A Magyar Televíziónál ezt a Híradót, „kemény” hírműsorként jellemezték. Ami igaz, az igaz. A főcím olyan erősre, határozottra - illetve, ha már szóba került a jelleme – keményre sikerült, hogy a szignál közben az embernek még a szava is elakadt. Igazi csörömpölős, csattogós számítógépes zene, hozzáillő négyzetekből, téglalapokból, kizárólag 90 fokos szögekből álló főcímmel, a végén egy óriási villanással megjelenő HÍRADÓ felirattal. Ez igazán hűen tükrözi a közszolgálatiasságot. Minden határon belüli, elfogulatlan tájékoztatás. A kék szín, ami a hírműsoroknál a hitelességet jelenti, a főcímben domináns szín lesz, de nem így a díszletben. Ott egyértelműen a vörös és narancs árnyalatai a meghatározóak. Olyannyira, hogy még a hírolvasók papírjai sem voltak fehérek, hanem citromsárgák. Az épített stúdióban remek kameramozgásokat lehetett végezni, a fénytechnikával pedig gyönyörűen lehetett „játszani”. Ez volt az első és ez idáig az utolsó híradó, amikor a főcím után egy mély hang közölte a nézővel, mintegy lesújtva rá, hogy ez bizony „A Magyar Televízió Híradója!”
Összegzés: Modern, kemény főcím. Szép, dizájnos stúdió. Tárgyilagos, tömör tájékoztatás.