Dolhai Attila: "Palacsintasütésben bármikor benne vagyok!"

Azon ritka színészek egyike, aki annyira szereti a hasát, hogy előadás előtt egy órával képes rendelni egy nagy tányér pörköltet nokedlivel, és akit annyira szeretnek a rajongói, hogy esténként mákos gubával várják a Budapesti Operettszínház művészbejárójánál. Dolhai Attila - ha épp nem Rudolf vagy Mozart szerepét játsza - kétgyerekes családapa, aki vidéki otthonában maga is szívesen ragad fakanalat.

- Színházad legnépszerűbb előadásaiban játszol főszerepeket, jut egyáltalán időd a konyhai örömökre??
- Örömökre igen, mert hétvégeken, ünnepnapokon szívesen besegítek a főzésbe, de tény, hogy a konyhai teendők ügyében a feleségem, Viki viszi a prímet. Számunkra nagyon fontos, hogy "apa" furcsa időbeosztása ellenére is sokat találkozzunk, legyen alkalmunk a közös étkezésekre - így hét közben gyakran együtt reggelizünk, és a legtöbbször együtt is ebédelünk családilag. Reggelente én általában kapok fél óra "ágynyugalmat", néha többet is. Ha a négy és fél éves Luca, illetve a kétéves Emma már ébredezik, akkor az anyukájuk kel fel hozzájuk, és hármasban készítenek reggelit - többek között a kertünkben nőtt paradicsomból, paprikából, gyümölcsökből. Nekem ilyenkor úri dolgom van: terített asztal vár az étkezőben, rajta minden finomsággal, és az ölembe mászó gyerekekkel. Ha nincs próbaidőszakom - ami egy-két zűrös hónap darabonként - iygekszem úgy szervezni a programjaimat, hogy otthon maradhassan ebédelni is. Mivel a fővároshoz közel, kertes házban lakunk, ha jó idő van, nyáron délidőben a meggyfa alatt falatozunk, megadjuk a módját - Bundás kutyánk nagy boldogságára, aki ilyenkor lesben áll, a csontokra várva. Komótosan beszélgetünk, jókat mulatunk a lányokon, ahogy ismerkednek az evőeszközök használatával, vagy éppen úgy falnak, mintha évek óta nem ettek volna. Az ebédnél már előfordul, hogy ha a gyerekekre már nem kell vigyázni, én is részt vehetek mondjuk a főétellel kapcsolatos előkészületekben, míg Viki a levest bűvöli. Nagy levesesek vagyunk, nálunk ez a menü fix része, a kicsik is imádják! Ja, és én vagyok az állandó kóstoló - a feleségem nem szeret túl sok sót tenni az ételekbe, ezért főzés közben folyamatosan konzultálunk az ízekről. Viki gyakran kedveskedik nekem azzal, hogy - bár majd' lecsukódik a szeme - megvárja, míg hazaérek előadás után, és meglep egy finom vacsorávall. Ilyenkor csak kettesben üldögélünk, megbeszéljük, mi történt aznap, mit "alakítottak" a lányok, amíg nem voltam otthon.
- Vannak specialitásaid, amit csak te készítesz?
- A magyaros ételek a kedvenceim. Tudok pörköltet, babgulyást főzni - a trükköket anyukámtól, nagymamámtól és az egyik barátom apukájától lestem el. Sütésre nem nagyon vállalkoznék, de mákos gubában és palacsintában jó vagyok - gubát elég gyakran kapok a rajongóktól is, akik valahonnan megtudták, hogy szeretem, és azóta elhalmoznak vele egy-egy előadás után. Örömmel tölt el, ha vendégül láthatjuk a családunkat vagy a barátainkat - és ilyenkor igazán szívesen főzök is, természetesen "férfias" fogásokat részesítem előnyben. Jobb íze lesz a bográcsosnak a kertben, ha körülöttem jön-megy a família, szaladgálnak a gyerekek, és persze mindenki belekontárkodhat a főzésbe, attól lesz igazán finom.
- A színházi kollégákkal szoktatok nagy evészeteket rendezni?
- Ha vidéki vagy külföldi turnén vagyunk, akkor igen, hiszen együtt enni a legjobb dolog. Augusztus elején például Szegedre készülünk ismét, a Szabadtéri Játékokon játszuk a Rudolf című musicalt. Egy hétre leköltözünk, ezért olyan szállást bérelünk, ahol sokan együtt lakhatunk, ahol van egy kis kert, így grillezni is tudunk majd az előadások után. A városban vannak már kedvenc éttermeink is - például imádom a haltepertőt, és azt sehol nem készítik olyan finoman, mint Szegeden!