A szellemek, különös lények, és más megmagyarázhatatlan jelenségek létezésének ténye olyan dolog, amivel a legtöbb ember nem találkozik túl gyakran élete folyamán. Ezért aztán nem is nagyon gondolnak rájuk, mivel számukra nem többek puszta képzelgéseknél. Watanuki Kimihiro számára azonban nagyon is valóságosak, miután mindennapi élete az iskola mellett az őt üldöző szellemek előli állandó menekülésből áll. Nem tudja miért, de mindig is képes volt látni őket, ahogy ezek a lények is valamilyen oknál fogva nagyon szeretnék már elkapni őt. De bármennyire is kellemetlen, egyedül nem tud elbánni velük. Az állandó menekülés pedig a nem is mindig annyira veszélyes, mint inkább bosszantó lények elől időnként tényleg kiborítóvá válik Watanuki számára, mivel gyerekkora óta ez történik vele. Ennélfogva leghőbb vágya, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljon tőlük. Csak fogalma sincs róla, hogyan. Még. A történet kezdetén is láthatjuk, amint az utcán sétálva hazafelé sétál a tömegben, amikor arra eszmél, hogy szinte érzi az őt követő sötét figurák tekintetét a hátán. Azonban bármennyire is igyekszik, ők gyorsabbak nála, és sikerül rávetniük magukat. Watanuki elég szorongatott helyzetbe került, mivel nem tud kiszabadulni alóluk, de közben véletlenül hozzáér a mellette lévő ház kerítéséhez. Kéretlen rajongói furcsa mód azonnal szertefoszlanak. Meglepve hirtelen eltűnésüktől, a ház felé veszi az irányt, ahol megismerkedik az ott élő Ichihara Yuuko-val, aki egyben az ottani bolt tulajdonosa. Némi rábeszélés után elmondja neki, hogy már nagyon szeretne megszabadulni az őt követő szellemektől, de nem tud mivel fizetni, ezért beleegyezik, hogy attól a naptól nála fog dolgozni, amíg a szolgálatai értéke egyenlő lesz a kívánságával... Ez a munka ugyanakkor nem hasonlítható semmihez, amit Watanuki addig elképzelt. Tevékenységének javarészét ugyanis az alkotja, hogy Yuuko szeszélyeinek engedelmeskedik, miközben láthatja őt, amint a legkülönfélébb kívánságokat váltja valóra, bár korántsem nevezhető mindegyik veszélytelennek. Ezalatt Watanuki-nak saját mindennapi élete is folytatódik, új barátokat szerez, és még egy kedves lány is bekerül érdeklődése középpontjába, bár ez az érdeklődés inkább vicces helyzeteket eredményez, mint kölcsönös érzelmeket. Yuuko mellett tehát az élet egy új oldalát fedezi fel az olykor egészen hihetetlennek tűnő feladatok láttán. És bár nem ismerné be, de talán egy kicsit szórakoztatja azért a dolog. Watanuki amúgy egy meglehetősen temperamentumos, bár ennek ellenére barátságos srác középiskolás. A munkaadója, Yuuko egy elég gonoszkodó, bár ettől még jóindulatú személyiség. A srác ezenkívül gyengéd érzelmeket táplál egy iskolatársa, Kunogi Himawari iránt, ő egy nagyon kedves, bár kissé naiv lány, aki észre sem veszi, hogy Watanuki mennyire imádja. Szerény baráti körük utolsó tagját Doumeki Shizuka-nak hívják, aki képességei révén sokszor kihúzza barátját a bajból, igaz a jelenléte néha eléggé irritálja. A kivitelezése elég egyedi. Az opening, és az ending nem mondható különösebben érdekesnek, legfeljebb talán a szövege, de egyébként átlagos. A zene egyébként nem rossz, a szinkronhangok pedig egész jók, mindig illenek a helyzethez, a szereplők személyiségéhez, így jól kiegészítik a látványt. Az animáció egészen jó, legalábbis a rajzolás stílusát figyelembe véve. Nagyon színes, és részletes a látvány, ezzel nem nagyon van gond. A karakterdizájn viszont kicsit szokatlan, a szereplők valahogy furcsán nyújtottnak tűnnek. Ettől eltekintve semmi baj nincs vele, bár aki nem szokott hozzá, annak zavaró lehet. A sorozatra epizodikus történetvezetés jellemző, többnyire csak a szereplők kötik össze az egymást követő részeket, bár azért vannak kivételek. Érdekesség, hogy az epizódokban látható karakterek gyakran kapcsolódnak a japán kultúrához, illetve több utalás is van benne ismert animékre, szokásra, ezek rendszerint valami szórakoztató poént harangoznak be. Ettől az egész sorozatnak egyfajta abszurd, nevetséges hangulata van, ami hozza a kellő jókedvet. Érdekes, hogy bár alapjában véve poénokból van a legtöbb, időnként azért előjön valamilyen drámaibb helyzet, ami már korántsem annyira vicces, mint a korábbiak. Csak kevés van belőle. Műfaját tekintve vígjáték, és természetfeletti keveréke, némi romantikával, és drámával, bár az első kettő az, ami végig jelen van, drámai rész csak elvétve van benne, romantika szintén, hacsak nem számítjuk ide azt is, amikor vicces szituációvá válik valami, ami romantikusnak indult. Az egyetlen igazi probléma, hogy valami hiányzik belőle ahhoz, hogy igazán jó lehessen. Talán, ha egy kicsit jobban kidolgozzák a romantikus, és drámai oldalát a történetnek, sokkal jobb is lehetett volna. Így is szórakoztató, de lehetett volna jobb is. Összeségében tehát ez egy elég mókás, szórakoztató vígjáték, sajátosan kifigurázva a természetfelettit, és azokat, akik kapcsolatba kerülnek vele. Túl sok komolyságot nem érdemes tőle várni, a nevettetés a lényeg.