Hideyuki Kikuchi történetét 1985-ben vitték filmre, ekkor készült el egy 75 perces OAV, az első Vampire Hunter D film. Sajnos ehhez még nem volt szerencsém, habár azt mondják történetileg és főleg grafikailag messze elmarad a 2001-ben bemutatott új movietól, a Vampire Hunter D - Bloodlustól, melynek rendezője Yoshiaki Kawajiri, akinek nevéhez olyan filmek köthetők, mint a Ninja Scroll, vagy a Wicked City. A történet a távoli jövőben játszódik, de a szemünk előtt nem a sci-fi filmekből ismert helyszínek jelennek meg, hanem egész végig úgy érezzük, mintha a középkorban járnánk: romos épületek, a középkor hangulatát idéző falvak, viseletek. Ami "bizonyítja", hogy mégsem abban az időben járunk, az néhány fegyver, egy motor-szerű illetve egy tank-szerű jármű, meg még pár dolog. A faji tagolódásról annyit, hogy vannak emberek, vámpírok, és dunpeal-ok, azaz félvámpírok. D is egy dunpeal, aki azonban megpróbálja tagadni vámpírszármazását, épp ezért vámpír-vadászként keresi meg "kenyerét". Új megbízást kap egy John Elbourne nevű gazdag embertől: lányát, Charlotte-ot elrabolta Meier Link, a vámpír, és Elbourne arra kéri D-t, hogy élve vagy halva de hozza vissza a lányt, persze busás jutalom fejében. Erre persze felkapja fejét egy másik vámpír-vadász társaság is, akik közt ott van egy Leila nevű belevaló lány, aki bosszúból állt be vámpírvadásznak. D és a másik kis társaság is elindul Meier Link után, habár külön utakon. D közben rájön, hogy Meier és Charlotte szerelmesek, és Charlotte otthagyva mindent szerelmét választotta, és céljük az, hogy eljussanak az Éj városába, ahova az út azonban a Véres Báróné, Carmilla kastélyán át vezet... Hogy miért "Vérszomj" a film címe, az valószínű azzal magyarázható, hogy D-nek is és Meier-nek is harcolna kell ez ellen az ősi ösztön ellen, Meiernek ugyebár Charlotte miatt. Meg kell mondanom a film érdekes jelenetei azok, amikor már szinte látjuk, hogy Meier alig bír ez ellen tenni, viszont az, hogy mégis megállja, szerintem bizonyítja, hogy tényleg szereti... A főszereplőről annyit, hogy D nem egy maradandó figura a számomra, alig tudunk meg valamicskét róla, érzéseit jól elrejti. Épp ezért számomra a történet igazi főszereplői Meier és Charlotte, végül is róluk szól az egész. Ami a befejezést érinti, mivel nem akarom lelőni a poént, így csak azt árulom el, hogy nem egy átlagos befejezés, mindenesetre nekem nagyon tetszett a film lezárása, egyszerre vidám és szomorú, mindenestre az embernek kicsordul a könnye. Mindezt összegezve a történet gyönyörű, érdekes, gördülékeny, van benne minden, ami egy jó kis mozihoz kell: kaland, horror, szerelem... a grafika gyönyörű, habár eléggé eltér a legtöbb anime rajzolásától, sokkal reálisabb. A háttér grafikája olyan mesteri, hogy néha azt érezzük, ez nem is rajzfilm, hasonlóan, mint ahogy a Ghost in the Shellben érezheti az ember. A zene szintén gyönyörű, illik a film hangulatához. Én csak ajánlom mindenkinek.