| 10.
- Megtudtál valamit a fickóról? – fordult Daniel Bobby-hoz. - Tara igazat mondott. Biztos, hogy nem Stanley az. Lázasan készül az esküvőjére. Tara nem szólt róla, hogy nehézségei lettek volna Stanley-vel. – jegyezte meg Bobby. - Nekem is csak annyit mondott, hogy a férfi nem viselte túl jól a szakítást és meggyanúsította, hogy a háta mögött titokban az egyik munkatársával találkozgat, és hogy barátságnál több van köztük. Nem tudod, kire gondolhatott? – kérdezte. - Nem…nem. – rázta meg fejét Bobby. – Nem tudok róla, hogy az irodán belül randizott volna valakivel. Lucy biztos elmondta volna. Stanley csak képzelődött. - Biztos? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Daniel – Vagy csak jobb a szeme, mint egyeseknek! - Mire gondolsz? – kérdezte zavartan Bobby. Megtudta volna, hogy együtt voltunk koncerten? Az lett volna az oka, hogy szakítottak? Vajon a csókról is tud? – Én egy férfiről tudok, akivel Stanley után járt – váltott gyorsan témát Bobby. Daniel elmosolyodott. Tehát így állunk! - Ki az? - A nevét nem tudom. – rázta meg fejét Bobby. - Néhány héttel ezelőtt megtámadta Tara-t a lakása előtt. - Hogy? Megtámadta? Ki az a fickó? – záporoztak Daniel kérdései. - Nem tudom. Néhányszor találkoztak, majd szakítottak. Ennyi. - A nevét nem mondta? - Nem, de szívesen utána néznék. – jelentette ki Bobby. - Még jó hogy jöttem. – mondta Daniel. – Mik derülnek ki? Apropó, te hogy-hogy tudsz erről? - Vacsorázni voltunk a csapattal és utána hazavittem. A férfi már várhatott rá, mert mikor néhány perccel később visszamentem… Daniel felhúzott szemöldökkel kérdőn nézett barátjára. - Tara a kocsimban felejtette a kulcsait. Visszafordultam és akkor már dulakodtak. - Még szerencse, hogy visszamentél. Ki tudja mi történhetett volna. – mondta Daniel. - Igen, még szerencsére. – Soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha történik vele valami. - Kérdezzük meg Tara-t, hogy ki az a férfi. Szerinted, ő állhat a támadások mögött? - Elég erőszakosnak tűnt, de a késes támadó nem ő volt. - De attól még állhat ő a támadások mögött. - Arra gondolsz……arra gondolsz, hogy….? – nézett barátjára Bobby. - Bérgyilkos. - Először még balesetnek álcázza a gyilkosságot, és amikor azok nem jönnek be… - Igen. – bólogatott Daniel - Mert én sem hiszem, hogy csak balesetek. Egyre erőszakosabbak a módszerek Vajon mi lesz a következő lépés? - Nem tudom. – rázta meg fejét Bobby. – Menjünk vissza és beszélgessünk el Tara-val. - Rendben. Közben kaphatnék egy kávét? - Persze, haver! – nevetett fel Bobby. – Előre szólok, hogy néha vacakol a masina. Visszasétáltak az irodába. - Tara? – nézett szét Bobby, mikor belépve az irodába nem látta a lányt az asztalnál. - Rögtön jön. – felelte Myles – Elszaladt néhány iratért. – A férfi felállt az asztalától – Átmentem Randy-hez kocsi ügyben. Daniel kortyolt egyet a kávéból, és undorral elfintorodott. - Rémes ez a lötty! - Én figyelmeztettelek – jegyezte meg Bobby jókedvűen. – A szigeteden túlságosan elkényeztetnek, és már elfelejtetted azokat az időket, amikor ezt a kotyvalékot is a legfinomabb nektárként ittuk volna. - Nem felejtettem el – válaszolta csendesen Daniel, arcán fájdalom suhant át – Bár Isten a tanúm, megpróbáltam. Bobby elkomorodott. - Még mindig nem hagynak nyugodni a régi dolgok? - Pontosan tudta, hogy barátja mire gondol. Daniel korábban a DEA-nek dolgozott és az utolsó akciójuk rosszul sült el. Egy téves információnak köszönhetően csapatának majdnem a felét elveszítette. Daniel vállat vont, mereven nézte a kezében tartott bögrét. - Néha…Már nem jönnek ugyan elő olyan gyakran, mint azelőtt, de elég sokszor. - Nem a te hibád volt, Daniel – Bobby már rengetegszer győzködte barátját ugyanezekkel a szavakkal. - Én is ezt ismételgetem magamnak nap, mint nap. Olykor el is hiszem. - És amikor nem? Daniel nem szólt semmit. Kortyolt egyet a kávéból. Hirtelen nyüzsgés támadt a folyóson. Minden irányból sietős léptek hallatszottak. - Mi történhetett? – Bobby letette bögréjét és az ajtó felé indult. Lucy majdnem feldöntötte, ahogy beviharzott az irodába. - Hé! Lassabban Lucy! Mi történt? – kérdezte Bobby. A lány tekintete sötét volt a rémülettől. Bobby érezte, hogy valami nagyon nagy baj történhetett. - Mi történt Lucy? – nézett rá Bobby. - Tara és D……Egy bomba…. - alig tudta kinyögni. Bobby elsápadt. Soha nem érzett félelem árasztotta el testét. - Megsebesültek? – kérdezte remegő hangon. Kérlek Istenem, nem teheted ezt! - Kórházba vitték őket! …Jaj…Bobby Daniel kezét megnyugtatóan barátja vállára tette, majd a lányhoz fordult. - Lucy, melyik kórházba vitték őket? A nő kapkodva válaszolt, szeméből könnyek potyogtak: - A legutolsó hírek szerint mindketten életben vannak. Bobby úgy érezte, mintha valaki egy hatalmas ütést mért volna a gyomorszájára. Bár kíváncsi volt a részletekre, de még jobban szerette volna látni Tara-t. - Menjünk. – kapta fel kabátját. - Elvisztek? – kérdezte Lucy. - Magától értetődik. – felelte Bobby, alig tudta előhúzni zsebéből kocsija kulcsait. - Majd én vezetek. – nyúlt a kulcs után Daniel - Köszönöm. – Bobby minden gondolatát Tara töltötte be. Nem eshetett baja! Ha elveszíteném, akkor mindennek vége volna. Nem, nem! | |