| 8.
Úgy egy fél órával később érkezett meg Daniel. Bobby fájószívvel figyelte, amint Tara boldogan ugrik a férfi nyakában. Bárcsak engem üdvözölne így. - Bobby, mi történt? – fordult a férfi barátjához. - Pontosan én sem tudom. – felelte – Myles-sal éppen visszafelé tartottunk az irodába, amikor az egyik parkolóban megláttuk Tara kocsiját és mellette őt, amint a férfival dulakodik. Odarohantunk, de amikor a férfi meglátott minket beszaladt a parkba és eltűnt. - Tara? - Bevásároltam, éppen szálltam volna be a kocsimba, amikor valaki megragadta a táskám. Megfordultam és egy ismeretlen férfi állt előttem. Dulakodni kezdtünk, aztán előrántott egy kést….Én pedig elővettem a pisztolyom. Aztán megjöttek Bobby-ék. Ennyi. - Visszajöttünk és Tara átnézte a nyilvántartást, de a fickó nincs benne. – fejezte be a történetet Bobby. – Nem tudom Daniel, hogy Tara említette.… - Bobby, kérlek! – nézett esedezve a lány a férfira. - Miről van szó? – fordult Tara felé Daniel. - Sajnálom Tara, – mondta Bobby szigorúan - de ez már több mint véletlen. - Mi folyik itt? – Daniel felhúzta a szemöldökét, és karba tette a kezét. – Azonnal mondjátok el! Tara megadóan sóhajtott és Bobby-ra nézett. - Tehát, nem tudom, hogy Tara elmondta-e, de nem ez volt az első alkalom, hogy megtámadták. Daniel tágra nyílt szemmel meredt a lányra, aki idegesen harapdálta ajkát. - Hogy micsoda? - Tegnap, amikor hazavittem az egyik kereszteződésben majdnem belénk hajtott egy másik autó. Akkor Tara, csak úgy mellékesen megemlítette, hogy néhány nappal korábban valaki majdnem elgázolta egy gyalogátkelőn. - Én erről miért nem tudok? – fogta meg a lány karját mérgesen. - Ezek csak balesetek, minden nagyvárosban előfordulnak. - Hagyd ezt abban! – szólt rá Bobby, érezte, hogy egyre inkább elveszíti türelmét. Egyszerűen megőrjít ez a nőszemély. – Mindig ezzel a nagyváros szöveggel jössz. Gondolkozz már egy kicsit. Kicsit túl sok a véletlen így egyszerre. - Bobby-nak igaza van. A munkád kapcsán sokféle emberrel kerülsz kapcsolatba, és ezek nagy része nem a jó fiúk csapatát erősíti. Bármelyikük dönthet úgy, hogy rajtad óhajt bosszút állni az őt ért sérelemért. - Én is ezt mondtam, de egyszerűen nem hallgat az emberre. – sóhajtott fel Bobby. Daniel-nek megütötte a fülét a Bobby hangjából kicsendülő aggodalom és látta a felvillanó keserűséget is a szemében, amikor Tara átölelte őt. Ez több mint egy baráti aggódás. Tán csak nem….. ezek ketten… - Na jó! –toppantott dühösen a lábával Tara. – Ezt itt hagyjuk abban. Bobby, ma szinte egész nap a nyilvántartót bújtuk, de semmit nem találtunk. - Daniel Bobby-ra nézett, aki vonakodva bár, de igent bólintott. - Higgyétek el, csak balesetek…. - Várj, és mi van azzal a fickóval, akivel korábban jártál? Hogy is hívták..? Steve, Stu.. – vágott Daniel Tara szavába. - Stanley? - Igen. – bólogatott Daniel. – Ahogy te mesélted, nem éppen barátságban váltatok el. Bobby felhúzott szemöldökkel, milliónyi kérdéssel a szemében nézett Tara-ra. - Az kizárt! – rázta meg fejét a lány - Igaz volt egy kis nézeteltérés köztünk, de Stanley nem olyan. Azóta már mennyasszonya van. - Azért nem ártana utána nézni. – jelentette ki Daniel. - Holnap meg lesz. – mondta Bobby – és mi van… - Fiúk, - vágott közbe Tara - hosszú volt ez a mai nap, szeretnék már hazamenni. Majd holnap folytatjuk. - Rendben. – mondta Bobby. – De erről beszélnünk kell, és nem titkolhatod tovább a többiek előtt sem. Myles úgyis beszámol róla. - Igazad van. Holnap elmondunk mindent, amit tudunk. - Ha valami van, hívjatok. - Ok. Ma este ott maradok nálad. És nincs ellenkezés – fojtotta Daniel Tara-ba a tiltakozást. Vele marad! Tara-val tölti az egész estét! Bármit megadnék, hogy a helyébe kerüljek! | |