| 7.
- Na, várj csak, te szajha! Lássuk, mit kezdesz ezzel!
Tara villámgyorsan felemelte a pisztolyt és a férfira fogta.
- Állj! – kiáltotta. A támadó hátrahőkölt, a lány, pedig kihasználva a férfi meglepetését magasra lendítette a lábát és gyomron találta a fickót, aki felköhögött. Azonban megpróbálta a lány bokáját elkapni. Csakhogy Tara felkészülten várta, és a következő rúgás célpontja a férfi álla volt. Ekkor Tara háta mögött sietős léptek zaja hallatszott, és valaki nagyot kiáltott.
- Hé!
A gazfickó hátranézett és amint meglátta a feléjük siető alakokat, gyorsan menekülésre fogta a dolgot, mielőtt Tara felocsúdhatott volna.
- Nem történt semmi bajod? – ért oda hozzá két férfi, akikben munkatársaira Bobby-ra és Myles-ra ismert.
- Maradj itt. – szólt Myles Bobby-nak és a menekülő fiatalember után vette magát, aki a közelben lévő park felé menekült.
- Megsebesültél? – kérdezte aggódó tekintettel Bobby. Remélem nem esett semmi baja!
Tara csak a fejét rázta.
- Semmi bajom nem történt – bizonygatta, ám beleborzongott, ahogy felidőződtek benne az elmúlt percek történései.
- Tudsz személyleírást adni róla? – faggatta a lányt és közelebb lépett hozzá, majd magához húzta.
- Igen. Jól láttam az arcát. – bólintott a lány és ezúttal nem a félelemtől, hanem a vágytól remegett meg. A férfi közelsége elegendő kárpótlást jelentett az átélt megrázkódtatásért.
- Felismerted?
- Nem, még soha nem láttam ezelőtt.
- Eltűnt. – jelentette Myles, amikor visszatért. Tara-nak feltűnt, hogy Bobby vonakodva engedte el, amikor barátjuk megállt mellettük. – Túl sötét van a parkban. Nem találtam meg.
- Ti… hogy kerültetek ide? – kérdezte munkatársaira nézve.
- Éppen visszafelé tartottunk az irodába, amikor megláttuk a kocsidat. – felelte Myles. – Jól vagy?
- Igen, nincs semmi bajom. – bizonygatta Tara.
- Gyere, visszamegyünk az irodába. – fogta kézen Bobby a lányt, és kocsija felé vezette. – Myles gyere utánunk Tara kocsijával. - Kivette a kocsi kulcsait Tara kezéből, és munkatársa felé dobta.
- Rendben. – bólintott Myles.
- Figyelj, Tara. – fordult a lányhoz Bobby már a kocsiban ülve. – Ha a véleményemre van kíváncsi, ezt már nem foghatod a véletlenre. Az utóbbi napokban feltűnően sokszor fordult elő, hogy az életed egy hajszálon függött. Az előbb majdnem megkéseltek, előtte, pedig kétszer majdnem elütöttek. Ez szerintem több mint véletlen.
- Nem is tudom. – rázta meg fejét a lány.
- Ez már nem vicc Tara – mondta komoly hangon Bobby.
Tara elfordult. Fogalma sem volt, mi az oka – a fáradtság vagy Bobby józansága -, de egyszeriben sírhatnékja támadt. Nem tudta visszatartani a könnyeit.Egy kiképzett F.B.I. ügynöknek ennél többet el kell viselnie. Nehogy sírva fakadj! Hogy akarod, így elnyerni Bobby szívét, ha állandóan zokogsz a közelében – próbált uralkodni magán, de nem sikerült. Egész testében reszketni kezdett.
- Nyugodj meg, kedvesem. – fogta meg kezét Bobby-t. – Most már biztonságban vagy.
Tara könnyes szemmel a férfira meredt, aki odahajolt hozzá és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne kedvesen homlokon csókolta a lányt. Tara bágyadtan elmosolyodott.
- Minden rendben lesz. Vigyázok rád. - simított végig Tara haján. Melletted leszek! Soha nem hagylak el!
- Tudom – suttogta a lány – Bárcsak örökre velem maradnál! – Most már jobban vagyok. Köszönöm. Indulhatunk.
- Rendben. – bólintott a férfi. Az elmúlt két nap már kétszer tarthattam a karjaimban! Bárcsak más körülmények között!
Miután visszamentek az irodába Tara-val végig nézték a nyilvántartást, de sajnos a támadó nem szerepelt benne.
- Felhívtam Daniel-t. – érintette meg Tara karját Bobby. – Mindjárt itt lesz és hazavisz.
- Igazán nem volt erre szükség.
- De igen. Nem akartam, hogy egyedül menj haza. Az igazság, hogy én szerettelek volna hazavinni, de még utána kell nézzek egy-két dolognak. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
