| 6.
Másnap reggel Tara már korán bement az irodába, hogy mielőbb átnézhesse a listát, és ne kelljen kollégái előtt magyarázkodni. Mikor belépett az irodába meglepetten látta, hogy Bobby már az asztalánál ül, és elmélyülten tanulmányoz néhány iratot.
- Hello!
- Szia!
- Ráérsz egy kicsit? – Tara nem várta meg Bobby válaszát, az asztalra tett egy dobozt.
Kíváncsian emelte fel Bobby a doboz fedelét. Egy tucat frissen sült, még meleg fánk!
- Ez igazán nem szép tőled – szólalt meg Bobby – Valakit ennyire kísértésbe hozni! Pontosan tudod, hogy ha fánkot látok, nem tudok uralkodni magamon.
- Igen, ezt már észrevettem – nevetett fel Tara, majd kivett egy fánkot a dobozból és leült az asztalához. Bekapcsolta a gépét, majd Bobby-ra nézett. A férfi mosolya egyszerűen lefegyverezte Tara-t. S ráadásul Bobby mélyen a szemébe nézett, akaratlanul is nyelnie kellett egyet.
Olyan gyönyörű!
Annyira jóképű!
- Gyorsan….gyorsan megcsinálom a listát. – mondta és sietve elfordította tekintetét.
- Nem kell, én már kinyomtattam. – felelte a férfi és Tara asztalához sétált kezében a papírokkal. – Így első átnézésre senki nem tűnik ki, de jó lesz, ha te is átnézed. – letette a paksamétát a lány elé és mintegy véletlenül, a lány vállán felejtette a kezét. Annyira természetes volt ez a mozdulat, hogy fel sem tűnt neki.
Tara szíve hevesen kezdett dobogni. Gyorsan felkapta az iratokat, ezzel leplezve keze remegését.
- Na, lássuk csak…..Igazad van. Ezek közül senki nem tűnik gyanúsnak. Mondtam, hogy csak véletlen balesetek. Ilyenek nap, mint nap előfordulnak egy nagyvárosban. – mondta Tara és Bobby felé fordult….
- Jó reggelt! – mindketten összerezzentek a hangja. Myles sétált be az ajtón.
- Jó reggelt!
- Azt hittem én leszek az első. Mit kerestek bent ilyen korán?
- Csak egy kis papírmunka. – mondta Bobby közben Tara-ra pillantott, aki rámosolygott a férfira és bólintott. Ezzel a pillantással szótlan egyezséget kötöttek, hogy a többieknek egyelőre nem szólnak a történtekről.
Késő délutánra már csak Tara és Lucy maradt az irodában. Tara ceruzájával végig futott a teendők listáján. Sorban pipálta ki a már elvégzett dolgokat.
- Te nem jössz? – kérdezte Tara barátnőjét, közben összepakolta holmiját.
- Nem, még néhány iratot le kell adjak Randy-nek. – húzta el a száját. – Tényleg Tara, miért nem meséltél soha Daniel-ről? – kérdezte mosolyogva Lucy – Nagyon jóképű, így már lassan kezdem érteni, hogy miért titkoltad el előttünk.
- Ugyan Lucy! – nevetett fel Tara – Daniel csak a barátom.
Barátnője felvonta szemöldökét.
- Tényleg csak a barátom. Szeretem őt, de soha nem gondoltam rá, úgy mint férfira. Olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Hogy is gondolhatnék rá másként, mivel a szívem egy olyan férfiért dobog, aki nem lehet az enyém, mégsem tudom kiűzni onnan.
- És ő? Biztos, hogy Ő is csak barátként tekint rád?
- Igen. – bólintott Tara. – Jól ismerjük egymást, pontosan tudjuk, hogy mi nem illünk össze. – nevetett fel. - Holnap találkozunk. Szia!
- Szia!
Tara határozott léptekkel elhagyta az irodát, átvágott az előcsarnokon. Hosszú volt a nap és mielőtt még hazaindult volna még bekukkantott egy-két boltba. A vásárlás után a kocsija felé indult. Amikor megállt mellette valaki, s durván megragadta a táskáját.
- Hé!
A lány dühösen megfordult, és egy piszkos, toprongyosan öltözött fiatal férfivel találta magát szemben. Az közömbösen méregette, közben durván rángatta a táskáját, amelyet a lány ösztönösen védelmezett. A szíj elszakadt és a táska a földre esett. Egy gyakorlott tolvaj felkapta volna, és kereket oldott volna a zsákmánnyal, de ő nem. Lassan közeledett. Hirtelen megragadta a lány vállát és olyan erővel taszította el magától, hogy hassal a kocsija motorháztejére esett. Az ütéstől a tüdejébe szorult a levegő. Összeszedte minden erejét és felkelt. Tekintette a táskájára tévedt. Gyorsan érte nyúlt, felkapta és kinyitotta. Tudta, hogy sietnie kell. Miközben egyik kezében a kocsi kulcsot szorongatta, a másikkal kivette pisztolyát és megfordult. A férfi néhány lépésre volt tőle és kezében lévő késsel Tara felé szúrt. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
