| A boldogság szigete
1.
Tara lakása ajtaja előtt állt. Kulcsai után kutatott a táskájában. Nagyon jól érezte magát az este. A barátaival vacsorázott egy hangulatos kis olasz étteremben, megünneplendő, hogy hosszú évek után Jack végre rászánta magát és megkérte Sue kezét. Az este megkoronázásaként pedig, álmai férfija vitte haza.
- Pedig tudom, hogy ide tettem. – motyogta, miközben a táskájában kotorászott.
- Várj, majd én segítek – szólalt meg hirtelen valaki mögötte.
Ijedtében a szívverése is megállt.
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni – folytatta a férfi, de hangja nem csengett őszintén. Úgy tűnt, inkább örül, hogy megijesztette a lányt.
- Te vagy az? Mit keresel itt? – kérdezte elfúló hangon.
A férfi nem felelt, csak nézett rá, azonban a következő pillanatban hirtelen megragadta a karját.
- Ne! – akarta kiáltani Tara, de hangja csak halk suttogás volt.
A férfi egy szempillantás alatt az ajkára tapasztotta a száját és egész testével az ajtónak nyomta. A lány megdermedt. Ez nem történhet meg velem! Összeszedte magát, és teljes erejével ellökte magától a férfit.
- Mégis mit képzelsz magadról? Mit… - a mondat közepén elakadt, amint megpillantotta a férfi tekintetét. – És….és mit keresel itt ilyenkor?
- Hát tényleg késő van, de te is csak most jöttél haza! Legalább jól szórakoztál? – szólalt meg fojtott hangon a férfi. – Ki volt az a pasi, aki hazahozott?
- Semmi közöd hozzá! – mondta nyugodt hangon. – Te leskelődsz utánam? Mondtam már, hogy hagyj békén. Köztünk vége mindennek! Fogd már fel!
- Én nem hiszem. Hozzám tartozol! – suttogta a férfi és egyre közeledett. Hideg, szürke szeme vészjóslóan csillogott. Két kezébe fogta a lány arcát és lehajolt, hogy újra megcsókolja. Tara hátrálni próbált, de a bejárati ajtónak ütközött, kezét a férfi mellkasának feszítette.
- Engedj el!
- Nem bírlak – csókokkal halmozta el arcát és nyakát. – És tudom, hogy te sem akarod, hogy elengedjelek!
- Ne! Ne! Engedj! – undorodva igyekezett ellökni magától a férfit. – Hagyd abba! – kiáltotta – Hagyd már végre abba!
De a férfi nem akarta. – Szükségem van rád!
- Vedd le rólam a mancsodat! - Felsikoltott.
- Tudom, hogy te is….
Nem tudta befejezni a mondatot, mert egy izmos kéz megragadta és úgy odébb penderítette, hogy néhány métert repült a levegőben.
- Nem hallottad, hogy mit mondott a hölgy! – kiáltotta Bobby miközben megragadta a férfit, és a falhoz szorította.
- Ki a fene vagy te? – ordította a férfi, néhány lépést hátrált, miután Bobby elengedte.
- Semmi közöd hozzá! Azonban jobban teszed, ha most eltakarodsz innen, különben a hűvösön töltöd az éjszakát! – mondta Bobby elővéve jelvényét.
- Tara, édesem – fordult a férfi a lányhoz – mondd meg ennek az ősembernek, hogy mi összetartozunk. Ez csak egy kis szerelmes civódás! – mosolygott.
- Tűnj el innen! Mondtam már, hogy nem akarlak többé látni! – válaszolta Tara és megborzongott.
A férfi tett egy lépést a lány felé, de Bobby elállta az útját.
- Én a helyedben nem tenném. – hangja fenyegetően csengett. Ha még egy lépést teszel, nagyon megbánod!
- Ezért….ezért még megfizetsz! – bökött Bobby felé - Ezzel még nincs vége! – kiáltotta a férfi, de Bobby tekintetét látva jobbnak látta, hogy ha távozik. – Jegyezd meg, amit mondtam. Te – mutatott a lányra – az enyém vagy!
Tara lehunyta szemét, így csak a férfi távolodó lépteit és szitkait hallotta.
- Jól vagy? – fordult hozzá Bobby.
Tara csak bólintani tudott, még mindig dermedten állt az ajtóban. Szíve olyan hevesen dobogott, hogy azt hitte a férfi is hallja.
- Ugye nem bántott? – aggodalom csendült ki hangjából.
- Nem, csak… - Tara elfordult.
Bobby megmarkolta a vállát, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.
- Bántott? Megölöm ha…
- Nem, nem bántott... – felelte színtelen hangon. – csak megijesztett…
- Most már minden rendben lesz. – megsimogatta Tara arcát.
Gyöngéd, szeretetteljes mozdulat volt. A lány némán bólintott, és lehunyta szemét. Ebben a pillanatban semmire sem vágyott jobban, mint a férfi érintésére.
- Szerintem, menjünk be. – biccentett Bobby az ajtó felé.
- Jaj, nem találom a kulcsaimat. – kezdett ismét kotorászni a táskájában.
- Várj! Ezért is jöttem vissza. – nyúlt a zsebébe Bobby. – A kocsiban hagytad őket. – előhúzta Tara kulcscsomóját. A férfi az utcasarkon vette észre, hogy Tara kulcsai a kocsiban maradtak. Visszafordult. Amikor meglátta, hogy Tara egy férfivel dulakodik, szíve majd kiugrott helyéből.
A lány a férfira nézett. Mindkettőjüknek az villant eszébe, hogy mi történhetett volna, ha a férfi bejut a lakásba.
Tara kinyitott a lakásajtót, beléptek, felkapcsolta a villanyt. Bobby követte a lányt a nappaliba.
- Ki volt ez? – tette fel néhány percnyi hallgatás után Bobby a nagy kérdést.
Tara magába roskadtan ült a díványon. Vett egy mély levegőt és felemelte a fejét, a férfira nézett.
- Miután szétmentünk Stan-nel néhányszor találkoztam vele, de már régen szakítottunk. – mondta. De csak azért találkoztam vele, hogy téged kiverjelek a fejemből.
Miért nem voltam bátrabb, mikor megtudta, hogy szakítottál Stanley-vel és álltam eléd, hogy elmondjam, mit érzek, akkor nem találkoztál volna ezzel a vadállattal.
- Máskor is zaklatott már?
- Nem, - rázta meg fejét - a szakításunk óta ma láttam először. Akkor úgy tűnt, hogy tudomásul vette a dolgot.
- A mai este alapján én nem úgy láttam. – csóválta meg a fejét a férfi.
- Soha nem gondoltam, hogy ilyenre képes. – borzongott meg Tara. – Bobby, szeretném megköszönni….
- Ne köszönd. – fogta meg a lány kezét. – Szerencse, hogy vissza kellett jöjjek. – De még milyen szerencse! Soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha bármi történt volna veled.Látta, hogy Tara-t nagyon megviselték a történtek, a lány halkan szipogott. Tudta, hogy a lánynak most nagy szüksége van egy barátra.
- Gyere ide! – húzta magához a lányt. Tara nem bírta tovább és sírva fakadt. Bobby a mellére vonta a fejét. - Sírd csak ki magad, attól megkönnyebbülsz. – mondogatta neki, közben a hátát simogatta, lágyan ringatta a nőt. Szerette volna megvédeni a lányt. Bárcsak egész éjszaka a karjaimban tarthatnám. Mindent megtennék, hogy elűzzem a rossz emlékeket.
Bárcsak egész éjjel itt maradnál, melletted biztonságban érzem magam.
Hosszú percekig ültek így. Tara lassan megnyugodott, életében először érezte úgy, hogy csodálatos biztonságban van.
- Jobban vagy? – kérdezte Bobby.
- Igen. – bólintott Tara – Köszönöm, hogy itt maradtál velem.
- Erre való egy barát. – mosolygott a lányra.
Barát! Mindig csak barát!
- Hálát adok, hogy ilyen barátaim vannak.
Igen egy barát. Mindig csak barát! – gondolta Bobby.
Tara pillantása az asztalon lévő órára esett.
- Sokáig feltartottalak. – húzódott el Bobby-tól.
- Nem tartottál fel. – rázta meg a fejét – Nem volt tervem estére.
- De azért ennél jobban is eltölthetted volna. – mosolyodott el Tara.
- Leszámítva azt a kis közjátékot egész jó este volt. – mondta talányosan. Hogy végre a karjaimban tarthattalak.
Tara felkapta fejét, Bobby-ra nézett, de a férfi csak sejtelmesen mosolygott.
- De most már megyek. – állt fel a férfi – későre jár.
- Micsoda házigazda vagyok, meg sem kínáltalak semmivel! Nem kérsz…. – próbálta Tara maradásra bírni a férfit. Kérlek, mond, hogy kérsz egy kávét, teát! – könyörgött magában –Nem akarom, hogy elmenj!
- Nem köszönöm. Ne fáradj. – fogta meg kezét Bobby – Jobb lesz, ha megyek. – Nehezére esett kimondania ezeket a szavakat, hiszen minden vágya az volt, hogy maradjon, de tudta, hogy előtte még be kell bizonyítsa a lánynak, hogy szereti és nem csak szánalomból, vagy sajnálatból van vele. - Te, pedig zuhanyozz egyet és bújj ágyba. – Mit nem adnék azért, ha itt maradhatnék veled, a karomba vennélek. Vigyáznék rád.
- Bobby…
- Pssz! – tette ujját a lány ajkára - Nem kell megköszönnöd.
- Szeretnék kérni valamit… – kezdte Tara, miközben az ajtót nyitotta ki – kérlek, ne szólj erről a többieknek.
- De hát…
- Kérlek! Nem szeretném, ha megtudnák, hogy ismét rosszul választottam. Ismered Lucy-t. Nem hagyna békén.
- Ebben igazad van, de szerintem nem helyes dolog elhallgatni. – azonban a lány olyan esdeklő pillantással nézett rá, hogy nem tudott nemet mondani. – Rendben van. – sóhajtott megadva magát.
- Köszönöm.
- Holnap találkozunk. Ha valami baj lenne, netán visszajönne, hívj! Megegyeztünk?
- Igen. – bólintott Tara. – Jó éjt!
- Jó éjt! – búcsúzott Bobby. Megvárta, míg Tara bezárja az ajtót, majd csak aztán ment a kocsijához. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
