Tudtátok hogy a Kaleido Színpad énekelni is tud? Most biztos csodálkoztok, hogy egy színpad hogy tudna énekelni. Pedig neki lelke is van és érzései is. A lelkét és az érzéseit a benne szereplő artisták alkotják. A hangját, pedig én Sarah Dupont. Minden előadáson megkérem a színpadot, hogy énekeljen velem. Különös, ha az artisták feszültek, akkor én úgy érzem, hogy a színpad is az. Minden premier után itt maradok hallgatni csendet és a színpaddal, együtt felidézem a múlt legszebb pillanatait. Azt a csendet hallgatom itt, ami lehet nyugtató, feszült vagy félelmetes. Nyugtató, mert itt az ember álltalába mindig nyugalmat talál. Feszült, mert itt mindig mindenkivel zajlik az élet. Félelmetes, mert a színpad tele van titkokkal és rejtélyekkel. Néha amikor itt vagyok, megérzem azt a sok kételyt, amit az artisták hagynak maguk után. De bátran szembe néznek velük az előadás alatt. Néha pedig tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki visszalátogat a színpadra. Leon minden premier után visszajön a színpadra, hogy összeszedje a gondolatait. De ő még soha nem vett észre engem. Ez a színpad nagyon sok embernek az álma de csak keveseknek válik a valóra. Amikor Leon elmegy, felmegyek a színpad közepére és elmélyülök, azon hogy mihez kezdenék az életemmel ha ez a színpad nem lenne. Mert én soha se álmodoztam aranylemezekről és koncertekről. Én nekem csak az volt az álmom hogy mindig Kalos közelébe legyek. Sokan mondták már nekem, hogy én több vagyok egy dívánál. De engem nem érdekelt. Szeretek itt lenni mert nekem a Kaleido Színpad az otthonom.