Angyalbőrben

Ha töri a lábad surranó
Vagy a puskád túl nagyot durranó
És nincsen nálad füldugó
És a vaságyon rossz az ágyrugó
Ha a molinóból nincs méreted
És felzabálták az ételed
S ha húzza a vállad a málhazsák
Hát ne keseredj el jóbarát!
Mert vár egy tuti jó buli vár rád
Csupa formás gyönyörű lány
Akik kedvelik a bakát
Mert vár csudajó buli vár rád
Csupa pezsgő durranás
Ez a mai nap kicsit más
Angyalbőrben minden kicsit más!
Ha a vécén eldugult a víznyelő
Vagy a parancsnokod egy tűznyelő
S kitől kártyán nyertél nem fizet
És ettől felmegy az agyvized
S ha a levelet addig nem kapod
Míg a fekvőtámaszt nem nyomod
S ha húzza a vállad a málhzsák
Hát ne keseredj el jóbarát!
Mert vár egy tuti jó buli vár rád
Csupa formás gyönyörű lány
Akik kedvelik a bakát
Mert vár egy csudajó buli vár rád
Csupa pezsgő durranás
Ez a mai nap kicsit más
Angyalbőrben minden kicsit más!
Mert vár egy tuti jó buli vár rád
Csupa formás gyönyörű lány
Akik kedvelik a bakát
Mert vár egy csudajó buli vár rád
Csupa pezsgő durranás
Ez a mai nap kicsit más
Mert vár egy tuti jó buli vár rád
Csupa formás gyönyörű lány
Akik kedvelik a bakát
Mert vár egy csudajó buli vár rád
Csupa pezsgő durranás
Ez a mai nap kicsit más
Angyalbőrben minden kicsit más!

Búcsú

Gurul az autó velem,
A Calipso Sting énekel,
Egy stoppos lány rám nevet..
Gázt adok… tovább megyek.

Egy cetlit írt, hogy nincs tovább,
A kulcs a ládában várt.
Most üres a ház, üres a csend…
Üres az ágy Nélküle.

Miért csak Ő, Ő kell nekem...
Miért csak Ő, számít nekem…

Valahogy úgy érzem, álmodom
Csak, úgysem múlhat el
És majd arra ébredek,
Hogy épp a függönyt húzza el.

Úgy elmondanám,
Ami bánt, ami fáj.
Csak ülök a négy fal kőzött…
És várom… még várom Őt…

Miért csak Ő, Ő kell nekem…
Miért csak Ő, számít nekem…

Egyszer rájövünk majd,
Mind a ketten, hogy hol hibáztuk el
És ha nem keres, hát büszkeségből
Én sem hívom fel.

Miért csak Ő, Ő kell nekem...
Miért csak Ő, számít nekem…

Valahogy úgy érzem, álmodom
Csak, úgysem múlhat el
És majd arra ébredek,
Hogy épp a függönyt húzza el.

Miért csak Ő, Ő kell nekem...
Miért csak Ő, számít nekem…

És, ha megtalálom másnál
Majd az új romantikát,
Érzem, akkor sem felejtem
Ezt a sok – sok éjszakát.

Drakulák éjjele

Őrület milyen gyenge az idegzetem
A sötétben elfog a félelem
És rosszakat álmodom
Ez már betegség én tudom
Még nyugtatót is szedek

Időnként látom a rémeket
Egy őrült drakula szívja a véremet
A psichológus így szol
Ilyenkor miért nem álmodozol
Ma este kúráld ki magad

Csak a pirkadat jönne már
És a reggeli csúcsot hallanám
Ez az árnyék rám tapad
És elcsúfítja álmomat
Csak a reggel jönne már
És a vekker hangját hallanám
Ez a drakulák éjjele
De én jól meg lennék nélküle

Őrület milyen gyenge az idegzetem
Az esti mese is sokszor megárt nekem
A fénytől végem van
Ettől eltiltom magam
Nehéz eset vagyok

Csak a pirkadat jönne már
És a reggeli csúcsot hallanám
Ez az árnyék rám tapad
És elcsúfítja álmomat
Csak a reggel jönne már
És a vekker hangját hallanám
Ez a drakulák éjjele
De én jól meg lennék nélküle

Csak a pirkadat jönne már
És a reggeli csúcsot hallanám
Ez az árnyék rám tapad
És elcsúfítja álmomat
Csak a reggel jönne már
És a vekker hangját hallanám
Ez a drakulák éjjele
De én jól meg lennék nélküle

Elszáll a szó

Ha könnybe borul szemed,
Szomorú vagy és magányos,
Vagy ha nem tudod éppen
Elviselni a világot.

Érezd, hogy fogom a kezed
S veled vagyok,
És tudd, hogy
Van, aki szeret, szeret nagyon.

Ha túl messze van,
Mit el akarsz érni, és nem tudod,
S irigyeled a másikat, akit továbbjutott
De történjen bármi, én veled vagyok
S veled maradok,
Ha te is akarod...

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...

Ne kutass tovább,
Megtaláltad, kit kerestél.
Nélkülem úgyis minden csatában elesnél,
Inkább szeressél, hisz úgy akarom,
Én is szeretlek majd, hisz te is akarod.

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...

Feltaláló dal

Hé, öreg, ha akad időd, gyere ki a roncstelepre
Vár ott rád ezernyi élmény, kihagyni butaság lenne.
Sok kidobott ócska holmi, alkatrész aranybánya
S ha keresed még a spanyolviaszt, megtalálod feltalálva.

Darabokra tört robogó, ezen, már nem segíthetsz,
De, nézd, csak van itt más is, amit még felfedezhetsz.
Ez a masina nem olyan régi, könnyű lesz megcsinálnunk
Ezer óra bütykölés, pont az, amire régen vágytunk.

Itt van a gép, isteni gép,
Éppen az a gép,
Pont az, amit akarunk
Piszkos a gép, de állati szép,
Pókháló és por lepi a talajon
Szedjük szét, kalapáld még
Olajat kér (ez a gomb vajon micsoda?)
Indul a gép, zakatol a gép
Feltaláló két kezétől
Újra csillog, működik a gép

Egy vérbeli feltaláló, logikus és racionális
Dominál az értelem, de valami mégis úgy hiányzik
Nem tudni, hogy mi az a jó, mikor egy lány kerül a gépbe,
A feltaláló felkiált, eljött, akire vártam, végre!

(3x)
Itt van a lány,
Pont az a lány,
Éppen az a lány
(Ő az, akit akarunk)
Nelly a sztár,
A butikos lány,
Hozzád is kedves, hogyha akarod
Kattog a gép,
Készül a kép
A lány csodaszép, működik a kamera,
Isteni lány, angyali lány
A fotókból majd te is kaphatsz,
Feltéve, ha igényt tartasz rá…

Pofon

A lány, akit úgy szerettél, s akiben hittél oly vakon
Egy szerdán félrelépett, az élettől néha csattan a pofon.
Utána három napig sírtál, mint egy kölyök, egy film után.
Hát legyél már végre férfi, nem érdemel meg úgysem ezután!

Volt, ami volt,
Elfelejteni úgysem tudod,
De mutatni nem szabad,
Soha ne alázd meg magad!

A lány, aki volt,
Megbánta azzal, hogy igazat mond,
De kevés a bűntudat,
Soha ne alázd meg magad!

Te nagyvonalúbb vagy annál,
Hogy valahogy megtorold.
Hát büszkén fordíts hátat,
Kihevered majd úgyis a pofont!

Még rohadt nehéz egy hétig,
Vagy egy hónapihg is, tudom.
De rád mosolyog egy másik.
S már múlt időben csattan a pofon!

Volt, ami volt,
Elfelejteni úgysem tudod,
De mutatni nem szabad,
Soha ne alázd meg magad!

A lány, aki volt,
Megbánta azzal, hogy igazat mond,
De kevés a bűntudat,
Soha ne alázd meg magad!

Volt, ami volt,
Elfelejteni úgysem tudod,
De mutatni nem szabad,
Soha ne alázd meg magad!

A lány, aki volt,
Megbánta azzal, hogy igazat mond,
De kevés a bűntudat,
Soha ne alázd meg magad!

Volt, ami volt,
Elfelejteni úgysem tudod,
De mutatni nem szabad,
Soha ne alázd meg magad!

Zabálás

Mindenki azzal bíztatott,
Hogy a seregben majd hízhatok.
Meghízhatok.

Úgy várom mindig az étkezést
Gyomromban ott van a késztetés
Hatalmas késztetés.

Nézem a tányért: micsoda törpe-méretek. (Méretek…)
Mindig pont én fogom ki a sütemény-széleket! (Széleket…)
Jó lenne észlelni valami pozitív változást
De minden elveszett, mert simlis a főszakács!

Bámulok irigyen másokat,
Kik jóízűen eszik a tápokat.
Falják a tápokat!

Mindenki tunkol, mártogat,
Én meg csak szórom az átkokat.
Szórom az átkokat!

Nézem a tányért: micsoda törpe-méretek. (Méretek…)
Mindig pont én fogom ki a sütemény-széleket! (Széleket…)
Nem tudom, kinek is mondanám el a bánatom?! (Bánatom…)
Mi van, katona?! Hozzam az étlapot?!

Itt van az étel!
Kanál a kézben,
És nagyzolunk, közben harcolunk a gyomrunkkal.

Itt van az étel!
Kanál a kézben,
Ez nagy csata, aki ezt kibírja, fűbe nem harap!

Nézem a tányért: micsoda törpe-méretek. (Méretek…)
Mindig pont én fogom ki a sütemény-széleket! (Széleket…)
Jó lenne észlelni valami pozitív változást
De mindent fölzabál a főszakács!

Itt van az étel!
Kanál a kézben,
És nagyzolunk, közben harcolunk a gyomrunkkal.

Itt van az étel!
Kanál a kézben,
Ez nagy csata, aki ezt kibírja, fűbe nem harap!

Itt van az étel!
Kanál a kézben,
És nagyzolunk, közben harcolunk a gyomrunkkal.

Itt van az étel!
Kanál a kézben,
Ez nagy csata, aki ezt kibírja, mindig megmarad!
Itt van az étel!