Babavárás

- Nos, nézzük a tényeket. Mennyi időt tudsz majd a feleségeddel és a gyerekeddel tölteni? És el kell menned vásárolni is. Hirtelen megkívántam valami édeset – Sue.
- Oké. Elmegyek munka után. De inkább beteget jelentek és a feleségemmel maradok, végül is ez egy lassú nap az irodában és óvnom kell téged.
- Inkább vigyél el valahova ebédelni. Éhes vagyok. Ma este fel kell hívnunk a szüleinket. Mikor mondjuk el a csapatnak?
- A szüleim a holdon fognak járni örömükben. Mióta összeházasodtunk, arra vártak, hogy újból nagyszülők legyenek. Holnap elmondjuk a csapatnak.
- Oké. A szüleim nagyon izgatottak lesznek. De biztos, hogy anyám aggódni fog értem. Valószínűleg ide akar majd költözni néhány hónapra, mielőtt és miután megszülöm a babát - Sue.
- Ez a legtöbb, amit megtehet.
- Nos, most ideges lettem. Nyugtass meg, mielőtt a hormonok kezdenek beszélni belőlem.
- Nyugi, és ne idegeskedj. Az nem tesz jót neked és a kisbabának sem. Minden remekül megy majd. Higgy nekem. A kicsi biztonságban fog megérkezni.
- Tudom. Visszatérve az ebédre, olyan helyre vigyél, ahol szusi is van.
- Tudtommal nem szereted a szusit.
- Hát én nem is, de ez a pici szusit szeretne, méghozzá jó sokat.
Jack leguggolt, és Sue hasához kezdett beszélni:
- Alig bírok várni, hogy a világra gyere, te kissrác vagy kiscsaj. Gyere, vigyük el az anyut ebédelni. Aztán ha gondolod, elmehetnénk vásárolni.
- Apa, nem gondolod, hogy én nem akarok? – Sue.
Jack felegyenesedett, és már Sue-hoz beszélt:
- Amikor Meg terhes volt Tom-mal, ő és anyám elmentek kismamaruhákat venni. Segíteni akarok mindenben, amiben csak tudok, hogy könnyebb legyen a terhességed. Elvégre nekem is van szerepem benne… - mosolygott Jack.
- Ez nagyon figyelmes tőled, édesem. Nem akarlak megbántani, de inkább Lucy-vel vagy anyámmal mennék el kismamaruhákat venni. Nagyon különös lenne veled vásárolgatni. De köszönöm, Jack. Egyébként is, még egy ideig beleférek a ruháimba.