Előkészületek

Vissza a Hudson házba:

Sue keze a gömbölyödő hasán pihent. Jack rámosolygott, ez a mosoly még mindig arra késztette a nő szívét, hogy gyorsabban kezdjen verni, pont úgy, mint az esküvőjük napján. Tudta, hogy ez a mosoly mindig ezt fogja kiváltani belőle. Jack Sue dereka köré fonta a karját, és hosszan megcsókolta, majd visszahúzódott. A nő homlokának támasztotta a sajátját, és csendben tartották egymást. Hiszen a béke és a csend csak dédelgetett emlék lesz, miután az ikrek megszületnek.

Jack megsimogatta a nő hasát és az odabent mocorgó babákat. A kanapén ültek, és a fekete-fehér képet nézték az ikreikről. Ez volt az első kép az ő különleges szerelmük gyümölcseiről. Sue megforgatta a férfi nyakkendőjét az ujjai között, Jack közelebb csúszott hozzá. Sue megpuszilta az arcán, majd a száján. Sue sóhajtott, és ráhajtotta a fejét a férfi vállára.

- Még mindig nem tudom elhinni, hogy ikreink lesznek. Kettő nevet kell választanunk, és kettőt kell vennünk mindenből. Hogyan fogok ikrekre vigyázni? – Sue.

- Még mindig van négy hónapunk neveket választani. Nem kell egyedül vigyáznod rájuk, hiszen én is itt leszek. Nagyszerű csapatot alkotunk.

- Tudom. Hogy érzel, hogy ikreink lesznek?

- Nem hiszem, hogy lehetnék boldogabb. Egy ikerpár csodálatos hír, dupla boldogságot fognak hozni az életünkbe. És nem minden babának vannak olyan odaadó szülei, mint mi.

- Szokás szerint igazad van. El kell kezdenünk berendezni a babaszobát. És több mindent kell vennünk, kettőt mindenből: bölcsőket, etetőszékeket, kocsiüléseket, játékokat és sok más mindent. Egy csomó pénzbe fog kerülni.

- Tudom. De meg fogja érni. Biztos, hogy elkövetünk pár apróbb hibát, de el fogjuk halmozni őket a szeretetünkkel, ez nem is kétséges. Remek szülők leszünk. Együtt mindent meg tudunk oldani – Jack.

A hetek gyorsan repültek. Sue kiegyensúlyozottan étkezett, három ember helyett, de több zöldséget kellett ennie, mint amire számított. Jack rendkívül figyelmes férj volt. Állandóan babusgatta Sue-t, leste minden kívánságát, minden terhes kismamának ilyen szerencsésnek kellene lennie. 

Tegnap Jack elment vásárolni, és vett babacipőket, plüssállatokat, rugdalózókat, bölcsőket, etetőszékeket, kocsiüléseket, Micimackós takarókat, egy egész gyűjteményt Disney-filmekből, babaruhákat, mózeskosarakat, pelenkázó-asztalokat, mesekönyveket, beszélő macikat, zenélő játékokat és babafigyelő monitorokat a ház minden szobájába.

A szüleik küldtek ajándékokat, ahogy Meg, Matt és Abby is.

Jack még vett egy csomó olyan dolgot is, amire az ikreknek még biztosan hosszú ideig nem lesz szüksége: úgymint rollerek, számítógépes játékok, play station, távirányítású kocsik, tűzoltó-autó, biciklik, hokibotok, baseball kesztyűk, focilabda, teniszütők, kosárlabdák és két pár korcsolya.

- Mit csináltál, felvásároltad az összes bababoltot a környéken? – kérdezte Sue kerek szemekkel.

- Elmentem vásárolni, és megláttam pár dolgot, amiről gondoltam, hogy jól jönnének neked és az ikreknek. Szóval, megvettem mindent, amit csak találtam.

- Látom. Nos, sajnálom, de ki kell ábrándítanom téged, édesem. De a legtöbb dolgot vissza kell vinned, mert az ikrek nem tudják használni őket, legalább amíg óvodába mennek. Csak azokat a dolgokat tartjuk meg, amik feltétlenül szükségesek az ikreinknek és nekem – Sue.

- Oké. De ne engem hibáztass, hogy nincs play station, amikor az ikrek megkérdezik, hol van.

- Ha-ha. Ez nem fog megtörténni egy kis ideig. Tudom, hogy ezeket magadnak vetted, nem a babáinknak. Feltételezem, hogy ezeket az órákat szintén az ikreknek vetted. Nem fogják tudni megmondani az időt, amikor megszületne, drágám – Sue.