Valentin-napi kívánságok

- Vaó! Imádom az összes ajándékom. Klassz csapatot alkotunk mi ketten. Sue, kedvesem, mikor szeretnél hozzám jönni? – Jack.
- Te mikor akarsz feleségül venni?
- Én kérdeztem először. De lenne egy javaslatom. Anyám odalenne egy júniusi esküvőtől.
- Nem is tudom… a június biztos jó lenne?
- Aha. Miért ne? Nem akarsz feleségül jönni hozzám júniusban?
- Nos, egy júniusi esküvő szuper lenne. De le kell foglalni a templomot, a lagzi helyszínét, stb. négy rövidke hónap alatt. Legalább egy évre lenne szükségem, hogy mindent elintézzek.
- Na ne. Egy évig akarsz váratni, míg oltár elé vezetlek? De én azt hittem, olyan gyorsan akarsz a feleségem lenni, amilyen gyorsan csak lehet.
- Jack, édesem, szeretlek. Egy júniusi esküvő álmaim netovábbja lenne. De sajnos nem tudunk összeházasodni négy hónap alatt.
- És ha én azt mondom, hogy igen?
- Mégis hogyan? Profi vagy esküvőszervezésben? Nem egészen. De abban igen, hogyan hozzuk előre a kézfogónk napját. Végül is, mindennap bűnt üldözök.
- Elmondanád, miért hasonlítod össze az esküvőnket a rosszfiúkkal? Múlt éjjel azt mondtad, szervezzem meg álmaim esküvőjét. Szóval, ha nincs valahol egy Houdini a zsebedben, aki valahogy megoldja, semmi esélyünk. Várjunk jövő júniusig.
- Rendben. De én még mindig azt mondom, rosszul tesszük. Viszont van egy lehetőség is.
- Milyen lehetőség?
- Hozzám költözhetnél. Nem látom értelmét, hogy ott maradj Lucyval, és csak a fennmaradó időt töltsd velem.
- Ezt hogy gondoltad? A költözéshez is egy csomó idő kell! Addig Lucyval kellene maradnom, amíg talál egy másik lakótársat. Őszintén, nem lenne jó, ha az esküvő alatt ideköltöznék. És emlékezz a babonára: nem láthatod a menyasszonyi ruhámat az esküvő előtt. Nem akarom tönkretenni a közös jövőnket.
- Nem a legjobb döntés, szívem. Remélem, ez az egy év hamar elszáll.
- Köszönöm a megértést, életem. Megígérem, minden tökéletes lesz.
- Tudom, hogy betartod az ígéreteid, Sue.
- Számolni fogom a napokat, az órákat és a perceket, amíg végre kimondhatom azt az egy szót: „igen”, a családunk és a barátaink előtt – Sue.
- Örülök, hogy ezt hallom. Bevallom, kicsit megijedtem, amikor nem akartál hozzám jönni ez év júniusában. De már várom azt a pillanatot, amikor odasétálsz az oltárhoz, és azt mondhatjuk, „igen.” Oké. Miért ráncolod a szemöldököd? Eszméletlenül boldognak kellene lenned – Jack.