A lánykérés

Sue kinyitotta a második borítékot is, és elkezdte olvasni a verset, melynek címe: Az örök szerelem.
„Amikor először megláttalak, azonnal levettél a lábamról. Megmutattad nekem, mit is jelent a szerelem.
Az életem akkor kezdődött, amikor találkoztam veled. A napok megteltek reménnyel és csodával, az éjszakák pedig szerelemmel és nevetéssel. Kiegészítesz minden módon. Veled akarok megöregedni, tőled szeretnék gyerekeket.
Sue, kedvesem… van itt valami, amit meg szeretnék kérdezni tőled…”
Sue véletlenül összetépte a papírt, ahogy elolvasta az utolsó mondatot, a szíve kihagyott egy dobbanást.
„Te vagy a világom, te vagy a mindenem. Áldás, hogy itt vagy az életemben. Jack&Sue, 2005. február 14.
A lap alján pedig a legédesebb szavak:
Szeretnél a feleségem lenni?”
Eközben Jack felállt és letérdelt Sue elé, egyik kezében a fekete bársonydobozzal. Sue ránézett, és nem akart hinni a szemének. Jack kinyitotta a dobozt, és mélyen Sue szemébe nézett:
- Hozzám jössz feleségül?
Sue szeme megtelt könnyel, néhány könnycsepp legördült az arcán.
„Sue még soha nem nézett ki szebben, mint most ebben a pillanatban”- gondolta Jack.
Miután Sue bólintott, azt felelte. „igen”, Jack az ujjára csúsztatta a gyűrűt, és megcsókolta a kezét. A következő pillanatban Sue keze Jack nyaka köré fonódott, és megcsókolta a férfit. Tudták, hogy egyikük sem foga soha elfelejteni ezt a varázslatos estét.