A vacsora megkezdődik

- Nem is képzeltem, hogy bérelsz egy limot ma estére? Van itt valami, amit tudnom kellene? – Sue.
- Majd mindent a megfelelő időben. Tetszettek az ajándékaim?
- Igen. Csodás munka volt, hogy eddig sötétben vezettél, különösen a karkötővel. Még délután sem sejtettem semmit.
- A tervem része volt. Egyébként a Washington lelkén, Washington egyik legjobb hajóján fogunk vacsorázni – Jack.
- Oh, még senkitől sem kaptam ennyi Valentin-napi ajándékot… én is vettem neked egy csomó dolgot, de már nem is tudom hova tettem őket, annyira lefoglaltak az ajándékaid.
- Jól van. De fiatal még az éjszaka, és Valentin-nap csak egyszer van minden februárban. Azt akarom, hogy még sokáig emlékezz erre az estére.
- Már most soha nem fogom elfelejteni ezt a Valentin-napot.
A limuzin megérkezett a hajóhoz. Jack szállt ki először, és kinyitotta az ajtót Sue-nak. Az asztalukról csodás kilátás nyílt a folyóra. Az asztalon hat szál vörös rózsa volt, még egy üveg pezsgő és poharak. Jack kihúzta a széket Sue-nak, majd leült vele szemben.
Vacsora után Jack megkérte a pincért, hogy hozza ki a nagy meglepetést.
- Mi az? Egy másik üzenet? Nagyon titokzatos vagy ma este, Jack.
- Talán. De csak így biztos, hogy nem jössz rá idő előtt.
- Ez valami munkahelyi ártalom? Jack, nem fogom megengedni, hogy ajándékot vegyél nekem Valentin-napra a következő öt évben.
- Oké. Te győztél. Itt az idő, hogy kinyisd a legfontosabb ajándékod, Sue.
Sue leemelte a két borítékot a tálcáról. Kinyitotta az elsőt:
„Ez egy vers, amit neked írtam, a másik borítékban a folytatását találod. A szabályok: csak akkor nézhetsz fel, ha végeztél az olvasással, és csak utána nyithatod ki az utolsó ajándékod. Az ajándék egyenesen a szívemből jön. Jobb lesz, ha betartod a szabályokat.
Ölel és csókol: Jack
Ui.: Mostantól a „Szikra” megszűnik. Már van egy kegyetlen tervem, hogyha legközelebb Szikrának szólítasz. Ezt vedd figyelmeztetésnek.”