06.05.17.
2007.08.18. 23:52
06.05.17.
Oly gyorsan úsznak el felettem a napok,
S én még mindíg nem tudom, ki vagyok...
Mint levél a fán, mely zölden lehull,
Szélben sodródik, meg nem fakul.
Szél tépázta, fa engedte
Zöld levélnek ágon a helye.
Ágba kapaszkodva, hogy szomját oltsa.
Csak összel hull a fa lombja.
A rohanó óra agyamat körbefutva zakatol,
S én még mindíg nem tudom, mit akarok...
Vak vándor, ki egyedül,, hosszú úton halad
Hiába kutatva nem lát, csak falakat.
Szemei lehunyva, lehet, hogy látna (?)
Boldog Ő - egy kitalált világban.
Ha szemeit kinyitja, megnőnek a falak...
Akkor sem hinnéd, hogy sötétben ahlad.
Percek peregnek mellettem, s csak álmodom.
Én még mindíg nem tudom, hol vagyok...
Szárnya szegett madár, ki sosem repül,
Örök porban lépked, földre kényszerül.
Egyre jobban közelít a reptető hadsereg,
Ők nem látják, hogy repülni tollak nélkül nem lehet.
"Bátorság! Csak akarat kell, semmi több!"
Megpróbálta, s mindkét szárnya eltörött
|