1 hét múlva.

- David ez nem lehet igaz! Megígérted hogy egész nyáron pihenhetünk, és még egyáltalán nincs vége a nyárnak!! – ordítozik Bill a telefonba

- Sajnálom, de muszály jönnötök. A sajtó előbb-utóbb rá fog jönni hogy hol vagytok… ráadásul hogy kikkel… - David

- Ezt most hogy érted? – Bill

- Sehogy. Haza kell jönnötök és kész. Holnap reggel 6-kor indul a gép! – tette le David

- Ezt nem hiszem el – mondta Bill majd visszajött a nappaliba

- Na miaz? – Tom

- Holnap 6-kor indul a gép… - mondja Bill szomorúan

- Mi? – Tom

- Most hívott David. Haza kell mennünk – Bill

- Ne már! Hogy lehet ilyen szemét? – Tom – Lányok?

- Mivan? – Fanni

- Nekünk ebbe nincs semmi beleszólásunk – én

- Ha vissza kell mennetek, akkor menjetek. Nektek most a munkátok a legfontosabb. – Fanni

- Sajnos… Viszont pár hét és mi is mehetünk haza… - gondolkozok el

A fiúk meglepődött képpel bámultak ránk.

- Most mivan? – Fanni

- Nem hagyhattok itt minket – Tom

- Pedig muszály lesz. Gondolom ti meg készültök majd az új albumra meg minden. Nekünk meg ott van a suli… - húzom el a szám

- Majd magántanulók lesztek – Bill

- Nem, ez nem olyan egyszerű. Nekünk ott vannak a barátaink. – én

- Meg amúgy is, van telefon, e-mail, MSN… És még találkozhatunk is, ha van időtök – Fanni

- De úgy nem jó – bújik Tom Fannihoz

- Inkább ne is beszéljünk erről, mert addig még van egy… szűk hónap – Fanni

- De akkor menni kéne pakolni – állok fel Bill mellől
- Megyek én is. Tom szállj le rólam – próbál Fanni felállni

- Nem! Nem engedlek el soha. Így maradunk örökre – Tom

- Persze… közben éhen-szomjan halunk. Na engedj el – próbált újra felállni Fanni, ami most sikerült is neki
- Addig ti szóljatok Gustavéknak is – én

Tehát Fannival átmentem a házunkba, és pakolni kezdtünk.
A nap további részében mindenki összepakolt, kitakarítottuk a házakat.
Este már 10-kor lefeküdtünk aludni. Tom és Bill kiharcolták maguknak hogy velünk aludjanak. Mivel az ágyaink egyszemélyesek voltak, kicsit nehezen fértünk el rajta ketten, de végülis jó volt J Fanni Tommal, én Billel aludtam. Az előző 1 hét nagyon jól telt. Úgy éreztem hogy az volt életem legjobb időszaka. Rengeteget hülyültünk, nagyon jól éreztük magunkat. Tom egyre furcsább lett. Egy csajjal se állt szóba, akkor sem ha nagyon jól nézett ki. Úgy látszott hogy nagyon megváltozott. Visszafogottabb is lett.
Billről pedig annyit, hogy szerintem tényleg csak barátként tekint rám. Aminek örülök… azt hiszem…
Gustavnak nem sikerült azzal a csajjal összejönnie. A csaj szakított a barátjával, de nem Gustav miatt, hanem egy másik pasi miatt.
Georg pedig hozta a szokásos csajozós formáját. Teljesen átvette Tom szerepét a csajok terén. J

Fanni. Na igen, ő egyre többet volt Tommal. Jobban bánt vele, de ebben valószínűleg Tom kedvessége is közrejátszott. Nagyon édesek együtt. :D De Fanni persze minden érzelmet tagad (Fanni: most erről a tavaly év vége jutott eszembe. Akkor is tagadtál mindent, sokszor leordítottad volna a fejemet. Rengeteget nyaggattalak azzal a dologgal :P De látod, most mégis nekem lett igazam!).

Hajnali fél 5-kor kelt fel mindenki, nagy nehezen… Mikor mindenki elkészült kimentünk a reptérre. Összefutottunk még 3 fannal, azokkal elbeszélgettek a fiúk, de utána minden feltűnés nélkül felszálltunk a gépre. Szerencsére inkább csak családok utaztak benne kicsi gyerekekkel vagy idős párok. Az öregek sokszor ránk szóltak hogy legyünk halkabbak, de mi mintha meg se hallottuk volna. Egy 4-5 éves körüli kislánnyal játszott, beszélgetett Bill. Tom és Fanni a mögöttünk lévő ülésen valami jón nevettek. Mikor Bill felvette a kislányt, a pici pedig meghúzta Bill haját. De erősen xD Bill egyből visszaküldte a kislányt a szüleihez.
- Most miért küldted vissza? Olyan édesek voltatok együtt – nevetek

- Én szeretem a gyerekeket, de a hajamhoz ne nyúljanak – teszi karba a kezét

- Hogy akarsz te így majd gyereket? Biztos vagyok benne hogy majd húzogatni fogja az amúgy is számukra fura hajadat. Te meg majd elküldöd a házból, vagy mi?! – én

- De… de hát… én… - mondana valamit, de egyszerűen nem jön ki szó a száján xD

- Na látod. Olyan gonosz vagy. – nézek rá szúrósan

Pár óra múlva már Németországban voltunk, Berlinben. Bevittek minket a hotelba ahol meg fogunk szállni. Most mindenkinek külön szobája volt.
A fiúknak egyből fotózásra kellett menniük, még nem is pihenhettek L Ez a hülye David mindig mindent elront! Szörnyű… A hotel elég szép volt… mondjuk nem csoda, hiszen 5 csillagos volt.
- Meddig tart egy fotózás? – én

- Nem tudom… De ezek szerint elég sokáig. Már 3 órája elmentek – Fanni – Jahh… meg Tom mondta hogy még utána lesz egy hosszú megbeszélés az egész stábbal az új albumról, meg minden.

- Na de jó hogy nekem is szóltak – mérgelődök – Viszont én nem érzem magam valami jól. Biztos a több órás út miatt. Tudom hogy még csak 6 óra van, de én elmegyek fürdöni és lefekszek
- Oké – Fanni

- Ha a fiúk megjönnek nyugodtan felkelthettek – én

- Oké – Fanni

Ezután fél óráig fürödtem és lefeküdtem aludni. Hamar sikerült elaludnom.
Egyszer arra ébredtem fel hogy valaki bejött és becsukta maga után az ajtót. Majd mikor elérte óriási franciaágyamat, egyből rádőlt és elterült rajta. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Nagy meglepetésemre Bill volt az.

- Bill? Rossz szobába jöttél – mondom neki fáradtan, de már aludt – Na de jó – motyogom
Nem volt szívem felkelteni, ezért rendesen felhúztam az ágyba. Levettem a cipőjét és pulcsiját, majd betakartam. Odafeküdtem mellé és úgy aludtam el újra.

Reggel mikor Bill felkelt én már frissen álltam előtte és néztem.
- Jó reggelt – mondtam neki mikor kinyitotta a szemét

- Jó reggelt – mondja álmosan

- Látom a tegnapi nap nem volt semmi nektek. – mosolygok

- Hát nem. De ez nem a te szobád? – néz körül

- De – én

- De hát akkor én… - kezdett bele

- Este olyan fáradt voltál, hogy eltévesztetted a szobát. Bejöttél ide, ledőltél az ágyamra és bealudtál. – mosolygok még mindig

- Oh… bocsi – Bill

- Semmi – én – Viszont David elég szemét volt veletek

- Ne is mond – áll fel az ágyamról – Többiek?

- Tom és Fanni édesen alszanak egymásba gabalyodva. Georg és Gustav pedig szintén alszik. – én

- Értem. És hány óra? – Bill

- 9 – én
- Akkor én megyek zuhanyozni és rendbe teszem magam. Utána mehettünk reggelizni – mondta majd kiment, de egyből vissza is jött és bociszemekkel nézett rám
- Miaz? – én
- Kapok jó reggelt puszit? – kérdezi édesen
- De csak mert ilyen szépen kérted – mosolygok és adtam neki két puszit az arcára
Ezután mosolyogva kiment. Egy óra múlva készen jött vissza.
- Kész vagyok – ront be

- Látom. De legközelebb jobban igyekezhetnél

- Most mivan? Idő kell hogy jól nézzek ki – mondja büszkén

- Jajj, te mindig jól nézel ki – mosolygok

- Tényleg? – csillan fel a szeme

- Tényleg. Akkor megyünk reggelizni? – én

- Persze – mondta, majd egymás derekát fogva kivonultunk az étkezőbe

- Én eszek egy salátát te pedig egyél minél hízlalóbb kaját – nézek rá komolyan

- De miért? – Bill

- Mert csontsovány vagy. Híznod kéne minimum 5 kilót. – én – És ezen nem fogok vitatkozni. Most már komolyan mondom.
- De én nem akarok hízni – Bill – Amúgy is tudod hogy mindig egy csomó hízlaló kaját ezszek, mégsem hízok

- De igenis hízni fogsz mostmár. Majd teszek rólla hohy hízzál – én
Na, még tovább folytattuk értelmes beszélgetésünket miközben kajáltunk. Ezután újra felmentünk. Mikor bementünk a szobámba Tomon kívűl már mindenki ott volt.
- Hello – mi

- Hol voltatok?- fanni

- Enni – én

- És nekünk nem is szóltatok? – háborodik fel Georg

- Hát nem. Tom? – én

- Még alszik. Nem reagál semmire – csóválja a fejét Fanni

- A csókodra sem? – kérdezem tőlle magyarul

- Ha-ha – mondja Fanni gúnyosan

- Mit mondtál neki? – Bill

- Semmit – én – De már tudom hogy hogy keltsem fel.
- Na? – fanni
- csak figyeljetek – mentem ki és Tom szobája felé vettem az irányt. Mikor bementem mindenki csak engem bámult.
- Fanni, Bill. Simuljatok egymáshoz mintha éppen smárolnátok – én

- Mi?? – Fanni és Bill egyszerre

- Mondom MINTHA – én

- Hát jó – Fanni

- Szuper – mondtam és Tomhoz rohantam – TOOOM!!! Toom!!!! Kelj fel!!!!! FANNI ÉS BILL SMÁROLNAK!!!!!!! – ordítozok xD
- MI??? – pattant ki az ágyból, és mikor meglátta Billéket:
- KINYÍRLAK! – ordította Billnek, majd kergetni kezdte xD

Mindenki röhögésben tört ki.
- Nézd már milyen féltékeny – nézek Fannira sejtően

- Na leszállhatsz róllam – Fanni – De azért ez jó volt - nevet

Később, mikor már Tom kellőképpen kifulladt, elmondtuk neki hogy csak vicc volt. Persze egyből fel volt háborodva, meg bevágta a műdurcit és teljes erővel tagadta a féltékenységét. Most délután 2 óra volt. A fiúk interjún vannak a közelgő szülinapjukkal kapcsolatban. Hiszen már augusztus első hetében járunk. David vagy 100x elmondta hogy ne menjünk ki az utcára fényes nappal a fiúkkal. A fiúknak nyár után már készülniük kell az új számokkal, nekünk meg haza kell mennünk… :S

Szóval a nap nagy részét a fiúk nélkül töltjük. Most éppen jókat beszélgetünk Fannival a „Tudom mit tettél tavaly nyáron” című horror/thiller közben. Egyszer Fanninak megcsörrent a telója. Az anyukája volt az:

- Szia anya - Fanni

- Szia. Hogy vagytok? – a (ez azt fogja jelenteni hogy az anyukája)

- Nagyon jól érezzük magunkat. Már Berlinben vagyunk – Fanni

- Hogy-hogy? – a

- A fiúknak vissza kellett jönniük interjúkra meg fotózásokra. – Fanni

- Értem. Nemsoká haza kéne jönnötök. Még az iskola előtt pihennetek is kéne. Én két hét múlva gondoltam. – a

- MII??? Két hét?? Az nem lehet! – kiabál idegesen Fanni a telefonba

- Igen, muszály hazajönnetek. Utána már csak egy hét van – a

- Oké, a jegyeket még ne vegyétek meg. Majd megbeszélünk egy napot az utolsó előtti héten – adja meg magát Fanni, mert tudja hogy jelenesetben tényleg a szülőknek van igaza

- Hát jó. Addig még majd hívunk titeket – a

- Oké, szia – Fanni

- Szia – a

- Ki volt az? – én

- Anya… - Fanni

- haza kell mennünk, igaz? – én

- Igen… Két hét múlva. Hogy már az utolsó héten otthon legyünk – Fanni

- Végül is, mi ezt tudtuk… A fiúk is tudták. Előbb-utóbb haza kellett volna mennünk – én

- Mivan ha többé nem találkozunk a fiúkkal? – Fanni

- Az nem lehet. Biztos fogunk velük találkozni – én

Mihelyst ezt kimondtam, betoppant Tom és Bill.
- Hello – köszönök 1000-rel mosolyogva

- Hello… - köszönünk mi is lehangoltan

- Nem is örültök? – ül le mellénk Tom

- Olyan furák vagytok – foglal helyet Bill is

- Van egy rossz hírünk… - kezdett bele Fanni

- Ne kíméljetek – Tom

- 2 hét múlva megyünk haza… - én

- MI??? – Bill és Tom egyszerre
- Hívott anya. 2 hét és repülünk – Fanni
- Ezt… ezt nem mondhatjátok komolyan! – Bill

- De igen. Mindenki tudta hogy haza kell mennünk nyár végén – Fanni

- És nektek itt lesz munka. Nyár után teljes erőbedobással kell az új albumra készülnötök. Szinte egész nap a stúdióban lennétek. Nekünk meg ott van a suli. – én

- Akármennyire is szeretnénk, nem maradhatunk – Fanni
- De addig is élvezzük ki az időt – én

- Igazad van… - Tom – De ez akkor se lesz így jó

- Akkor mit csináljunk? – Bill

- Hát, holnap hova kell mennetek? – Fanni

- 10 órakor interjú a viván, 2-kor fotózás, 4-kor megbeszélés – húzza el a száját Bill

- Az nem jó… - én

- Igen, de ez már csak pár napig lesz így. – Tom

A nap további részében felidéztük az együtt töltött vicces emlékeket. Milyen jó volt… Életünkben nem álmodtunk arról hogy valaha is beszélhetünk a fiúkkal. És most meg velük mentünk nyaralni, igazi jó barátok lettünk. Tom és a perverz húzásai, Bill és a sok lelkizése, Gustav, akinek egyre több csaj tetszik meg nagyon, Georg pedig a szokásos „ha buliba megyek, csajjal térek haza” formáját hozta (mint mindig). Meg arról már beszéltem hogy Tom drága megszelídült J És most mindennek vége lesz. Pedig most kezdtek alakulni a dolgok Fanni és Tom között. De ki tudja mi lesz még két hét alatt… Bár… ha jobban belegondolok, nem sok érdekes történhet. Az a két hét csak 1 napnak fog tűnni, a fiúk állandóan mennek valahova… Mégis mi történhetne?

Este mindenki Tom szobájában aludt el (Georg és Gustav is csatlakozott hozzánk időközben).

Mikor reggel felkeltem Bill karjaiban voltam. Mindenki ott aludt, kivéve Tomot. Tehát kimentem a szobából és az enyém felé vettem az irányt. Mikor bementem Tom pillantottam meg az ágyamon feküdni. De mikor meglátott egyből felpattant és odajött hozzám.
- Jó reggelt – Tom

- Jó reggelt. Mit csinálsz te itt? Nem szoktál ilyen hamar kelni - én

- Tudom, de beszélni akarok veled – Tom

- Muszály most? – én

- Igen, muszály. Ha később teszem meg, akkor már késő lesz – Tom

- Nem értelek – csóválom a fejem

- Gyere – húzott az ágyra és leült mellém

- Na? – én

- Szóval… nekem tetszik Fanni… - kezdett bele

- Igen, ezzel nem mondassz újat. – én

- De, nem csak úgy tetszik… Nekem ő nem olyan mint a többi csaj. Teljesen más. Azt hiszem… érzek iránta valamit. Amit Bill mindig mondogat nekem. Eddig sose hittem neki, hogy van szerelem… De most már hiszem… Egyszerűen… szeretem Fannit. Úgyérzem bármit megtennék érte. Legszívesebben egész nap csak ölelgetném és megcsókolnám. Már… már nem érdekelnek más lányok, csak ő. – Tom

- Aham. Hát… ezzel se mondassz újat – mondom természetesen

- Tényleg? – csodálkozik el

- Tényleg. Már rég tudtam hogy mindketten imádjátok egymást. Meg te az utóbbi időben igen megváltoztál. Úgy értem, tényleg nem foglalkoztál más csajokkal. És Fannival se vagy olyan perverz mint voltál. – én

- Azt mondtad hogy MINDKETTEN imádjuk egymást? – lepődik meg Tom

- Oh… Hupssz… Hát, igen – én

- Tényleg? – Tom

- Aham. Fanni szeret téged. – mosolygok

- Akkor szerinted összejönne velem? – vidul fel Tom

- Hát… a szívem szerint igen. Az agyam szerint nem. A sok egyéjszakás kalandjaid miatt azért nem könnyű megbízni benned… - húzom el a szám

- Tudom, de én tényleg megváltoztam – Tom

- Erről inkább Fannit győzd meg. Elintézem hogy holnap este kettesben maradjatok – vigyorgok
- Ez most komoly? – Tom

- Persze. Georgot és Gustavot elküldöm egy buliba, én meg elmegyek valahova Billel – én

- Köszönöm!!! – ölelt meg szorosan és puszalgatni kezdte az arcomat

- Na, jól van már. Ezt tartsd meg Fanninak. De ugye nem akarsz egyből lefeküdni vele? Mert akkor Fannit és a te ’régi énedet’ ismerve, Fanni csak azt fogja hinni hogy csak azért kellettél neki. – nézek rá szúrósan

- Én egyáltalán nem akartam tőlle semmit – mondja komolyan

- Hát remélem is – én – De ezt miért nem Billel beszélted meg? Végülis ő a testvéred.

- Gondoltam te jobban tudod hogy Fanni érez-e valamit. – Tom

- Jahh, igen – én – De szerintem fel kéne kelteni a többi fiút, mert ugye 10-kor interjú. Majd nézünk titeket

- Oké – vigyorog Tom

Mikor visszaértünk Fanni éppen Georg-ot keltegette. Gustav pedig Billt.
- Áhh, jó reggelt – Fanni

- Jó reggelt - mi

- Mit vigyorogtok? – Fanni

- Semmit – mondtuk szinte egyszerre

- Aha… - mondja Fanni furán – GEORG KELLJ MÁR FEL!!!

- Mivan már? – Georg

- Tudod mióta próbállak keltegetni? – Fanni

- nem – nevet Georg

- Hülye – Fanni

…

Mikor a fiúk hazajöttek a megbeszélés után, már fél 7 volt. Beszélgetni kezdtünk.
- Néztem a neten hogy egy új klubb holnap nyit meg. A képek alapján nagyon jó kis klubb lesz belőle. – én – Ez lesz a felavató-buli.

- Nekem ott a helyem! – vigyorodott el Georg

- Akkor már én se hagyom ki – vigyorog Gustav is

- Aham. Megy még valaki? – én

- te mész? – néz rám Bill

- nem – én

- Akkor én sem – Bill

- Tom? Fanni? – én

- Én most inkább kihagyom. – Tom

- Na ez se mindennapi. Tom Kaulitz kihagyja egy klub felavató buliját – nevet Fanni – De akkor én is inkább maradnék

- Akkor csak ketten megyünk – Gustav
- Majd mesélünk neked – vigyorog Georg Tomra

- Van annál jobb dolgom is – néz rám Tom

- Lázas vagy? – teszi Fanni a kezét Tom homlokára – és miért vigyorogtok egymásra egyfolytában?

- Ez engem is érdekelne – Bill

- Most miért? Már vigyorogni sem szabad? – én

- Na én lemegyek enni – Georg

- Én is – Tom

- Én is – Fanni és Gustav

- Te is – nézek Billre

- Miért? – Bill

- Mert híznod kell – én

- De én nem akarok hízni – Bill – vagyis nem is tudok

- Akkor is – én

- A többiek már úgyis elmentek – vigyorog Bill

- Egyedül nem tudsz lemenni? – én

- Nem. – Bill – Gyere te is

- Én nem vagyok éhes – én

- Ugye nem kavarsz Tommal? – ráncolja össze a homlokát

- Mi?? Hogy gondolhatsz ilyet? Te tiszta hülye vagy! – én

- csak mert állandóan egymásra vigyorogtatok – Bill – Meg Tom mondta hogy van jobb dolga is…

- Van oka annak hogy vigyorogtunk, de az nagyon is jó. És tényleg lesz holnap este jobb dolga is. – én

- Ez csak mégjobban megerősítette bennem hogy te és Tom… - kezdett bele

- Ki ne mond! Az a ’jobb dolga’ nem velem kapcsolatos – én

- Hát? – Bill

- Mi hát? – teszem a hülyét

- Miről van szó? – Bill

- Semmiről – nevetek

- De, van valami. És elmondod – Bill

- Különben? – én
- Különben olyat teszek amit még én is megbánhatok – vigyorog kajánul

- Most átvetted Tom szerepét? – én

- Talán… - vigyorog tovább

- Akkor nekem semmi dolgom itt – állok fel

- Várj, ne menj már el. Csak vicc volt. És mond el hogy mi van – húz vissza Bill

- A lényeg hogy mindenkinek jó lesz – én

- Ne, ne csináld már. Mond el – Bill

- Hát… - sóhajtottam egyet – Na jó. Szóval beszéltem Tommal. Elmondta hogy szereti Fannit meg minden. Aztán elmondtam neki hogy Fanni is szereti őt. Így megígértem neki hogy holnap este kettesben lehet Fannival. De NEM ÚGY. Érted te hogy hogy értem. A klubot azért említettem, mert tudtam hogy Georgék elmennek. Mi meg majd elmegyünk valamerre. – én

- Aha… - mondja szomorúan

- Nem is örülsz neki? – én

- De, csak eszembe jutott valami – Bill

- Aham. – én

- és hova fogunk menni? – Bill

- Hát, én egy parkra gondoltam – én

- Oké – Bill – és mikor jövünk vissza?

- majd ha már nagyon fázunk – mosolygok

- Értem- mosolyog ő is

- De ha nem eszel valamit nem megyek veled sehova – én

- Muszály? – néz rám bociszemekkel

- Akárhogy nézel, akkor is muszály lesz – álltam fel és az étkező felé mentünk
Mikor odaértünk a többiek már kajáltak valami hamburgert, csak Fanni evett valami diétás izét. Miután ettünk, felmentünk és társasoztunk. Utána DVD és alvás. Most mindenki a saját szobájában aludt el.

Folyt. Köv. J

Akinek van bármilyen ötlete az nyugodtan írja meg nekem: k_klaudia@vipmail.hu