Másnap

- Bill kelj már fel! – lökögetem finoman

- Tooom! Hallod? Kelj fel! Megyünk sátorozni – Fanni

- Hát ezekeket lehetetlen felébreszteni – csóválom a fejem

- Lehet csipkerózsika éppen a csókodra vár – vigyorog Fanni

- Lehet, de arra várhat is – én – Bill!!! – rázogatom erősebben

- Haggyál… - mondja kómásan és a másik oldalára fordul

- Na jó. Akkor ti nem jöttök sátorozni. De mi megyünk Georgékkal! – jelentette ki Fanni

Nem szóltak semmit.

- Hogy bírnak ennyit aludni? - én

- Nem tom – rántja meg a vállát Fanni

- Várj… - mondtam majd egy puszit nyomtam Bill arcára amitől egyből felült – Na végre – büszkélkedek xD

- Most mivan? – kérdezi Bill értetlenül

- Megyünk sátorozni! De már hányszor elmondtuk… – nézek rá gúnyosan – Fanni ébreszd fel Tomot

- Hogy? – Fanni

- Úgy ahogy én Billt – én

- Oké… - mondta majd egy puszit adott Tom arcára, aki szintén egyből felült – Jó reggelt

- Jó reggelt – ásítozik Tom

- Engem is így ébresztettél fel? – néz rám Bill

- Valahogy úgy. De most kelj ki és öltözz – ráncigálom ki az ágyból

- De minek? – Tom

- Ezt nem hiszem el! – mérgelődik Fanni – SÁ-TO-ROZ-NI ME-GYÜNK!!!

- Oké-oké. És most hány óra van? – Tom

- Fél 12 – Fanni

- És gondolom este fogunk sátorozni – Bill

- Akkor minek már most felkelni? – Tom

- Hogy készülődjetek, meg nehogy azt higyjétek hogy mi fogjuk felállítani a sátrat – vigyorgok

- Ne már – Bill

- De már! Keljetek fel és öltözzetek! Gustav és Georg már rég kész van. És akkor még elő kell keresni a sátrat, kell neki egy jó helyet találni, fel kell állítani, kaját kell szerezni, tüzifát kell szerezni, kellenek hálózsákok, zseblámpa meg stb… - Fanni – És gondolom még kajálni is akartok – teszi hozzá

- Hát ja – állt fel Tom

- Akkor mi megyünk is. Szóljatok ha készen vagytok – indultam ki és követett Fanni is

…

- na mit csináljunk még elkészülnek? – én

- Hallgassunk zenét – Fanni

- Mit? – én

- Pl. Avril, TH – Fanni

- Oké – én

Fanni berakta a CD lejátszóba a CD-t, és először Avril-től a Girlfriendet hallgattuk… és énekeltük :D Utána jött a TH: Ich brech aus, Ready Set Go stb… Tehát inkább ilyen prögősebb zenéket hallgattunk, és persze énekeltünk. Nagyon szerettünk énekelni. Éppen mikor a Greean Day-től az American Idiot ment (mi meg táncoltunk) léptek be a fiúk. Mikor megláttuk őket egyből kikapcsoltuk a zenét.

- Jól táncoltok - Georg

- Nem is tudtam hogy szeretitek a Green Day-t – foglalt helyet Bill a kanapén

- Pedig szeretjük – ültem le mellé

Mikor már mindenki leült beszélgetni kezdtünk a sátorozásról. Mivel a fiúk már voltak itt, tudták hogy van itt valahol egy erdő. Úgy gondoltuk hogy az erdő mellett kéne felállítani a sátrat. Amíg ő felállítják, mi hozunk tűzifát.

- De az férfi munka - Fanni

- Most csaj munka lesz – nevet Tom

- Hülye – motyogja Fanni

- Tessék? – hajol Tom közelebb Fannihoz

- Igenis Mr. Töketlen – mondja gúnyosan Fanni
- Ezt meg ki mondta neked? – Tom

- Az összes ex-csajod. Meg persze mindenki tudja – vigyorog Fanni

- Nem vagyok az! – Tom

- Hát persze – legyint Fanni

- Megmutassam??? – vigyorog Tom

- Minek ha úgy sincs ott semmi – von vállat Fanni

- és ha van? – Tom

- De nincs. Tudom én – vigyorog édesen

- De ha még is van? – Tom

- De tudom hogy nincs – fanni

- De ha van??? – Tom

- De nincs!! – Fanni

- De mivan ha van???? – Tom

- De hát ha egyszer nincs – Fanni

- De HA van? – Tom

- Na jó. Kezdessz az idegeimre menni – fordul el Fanni

- Te kezdted – fordítja vissza Tom Fannit

- Te kezdted! – Fanni

- Nem! Te kezdted a Mr. Töketlennel – Tom

- De ha egyszer az vagy – Fanni

- De ne… - kezdett bele Tom

- El ne kezdjétek előről mert megőrülök –szólok közbe

- Pont ezt akartam mondani – húzza ki magát Tom xD

- Most velem is veszekedni akarsz? – én

- Miért ne? – Tom
- Miért ne?? – gondolkozok el – Áljj csak fel- állok fel én is és felhúzom Tomot is

- Lábakat szét – adom a parancsot amire mindenki felnevet

- Mi? – értetlenkedik Tom

- Tedd csak szét – Fanni

Tom egy vállrántással szét tette a lábát.

- Na most megmutatom milyen erős is a cipőm orra – húzom fel a lábamat, mintha rúgni készülnék xD

- Ne, ne, légyszi! Soha többé nem veszekszek senkivel se! – ül le Tom újra

- Szuper! Ezt megbeszéltük – ülök vissza Bill mellé

- Ügyes voltál – dícsért meg Bill

- Hol? Miben? Mikor? – vigyorog Tom

- Akarod hogy tényleg rúgjak egy nagyot? – állok fel

- Nem szóltam – kapaszkodik Tom Fanniba

- Le ne szakítsd már a toppomat – szedi le magáról Fanni

- pedig jó lenne – vigyorodik el Tom

- Tom Kaulitz! Jó lesz mostmár ha tényleg meghúzod magad, mert nem Klaudi fog beléd rúgni, hanem én egy 5x nagyobbat! – osztja le Fanni

- hehe… - húzódik hétrébb Tom

- Úgy látom ma nagyon nem bírsz magaddal – Gustav

- Szegénynek kalandhiánya van – vigyorog Georg

- Hát az lehet – vigyorog Bill is

- Ti csak ilyenekről tudtok beszélni? – én

- Annyira egy perverzek vagytok mind a négyen! – Fanni

- Én nem is – mentegetőzik Bill

- Igen, te mindenkinek beadod hogy te vagy a kis ártatlan, akinek sosem volt egyéjszakás kalandja… De ez a valóságban nem igaz! Te sem vagy különb a többieknél! – én

- De nekem még sose volt. Tényleg! Én nem vagyok perverz – Bill

- Persze drága. Mondani bármit lehet – én

- De én tényleg ne… - kezdett bele

- Ezen ne veszekedjünk – mosolygok édesen gúnyosan xD

Hirtelen eszembe jutott Gustav és a tegnapi rövdike beszélgetésünk.

- Gustav - én

- Igen? – Gustav

- Várj – gyorsan odaültem mellé – Beszéltél a csajjal? – kérdeztem hogy csak ő hallja

- Még nem – válaszolt

- Akkor beszélj vele minél hamarabb! Ne hagyd magad – én

- Oké… - mondja lehangolódva

- Figyelj. Azt mondtad hogy nem úgy bánik a barátjával mintha oda lenne érte… Vagyis sok esélyed van. Na hajrá – mondtam és visszaültem a helyemre

- Minket is beavatnátok? – Georg

- Nem! – Gustav ellentmondást nem tűrő hangon

Ezután még hülyéskedtünk egy sort. Fanni egyszer már majdnem belerúgott Tomba. Ma az a gyerek nem bír magával… xD
Meg Billnek is volt egy perverz húzása. Az ülési sorrend a kanapén így volt: Tom, Fanni, Én, Bill. A két fotelban ült Georg és Gustav. És mivel Bill egy pohár colát akart odaadni Tomnak, nemhogy felállt volna, rajtam és Fannin keresztül próbálta odaadni, aminek a következménye az lett, hogy rám esett, a keze pedig véletlenül felülről lehúzta a nagy kívágású toppomat (vagyis nem teljesen húzta le, hanem ameddig a topom engedte). De a mellemnél megállt keze… Fannira meg ráömlött a cola. Oda az új toppja… :S

- Méghogy nem vagy perverz? Szálltál le róllam! Vetted le onnan kezedet! – mondom gúnyosan
- A toppom!!! Ez nem igaz! Mi a francért nem álltál fel inkább??? - Fanni

Tom, Georg és Gustav csak röhögött a mi szerencsétlenkedésünkön.

- Bocsi, tényleg – szállt le róllam Bill – Véletlen volt.
- Hát persze. Véletlen, mi? Akkor miért nem vetted el onnan a kezedet egyből? - én

- Ha már a colám rádömlött, akkor lenyalhatom? – néz Tom fannira

- te perverz disznó! Menj a picsába – állt fel Fanni dühösen

- Kifizetem – szólalt meg Bill

- nem kell… - váltott Fanni halkabbra

Ezután Fanni átment és kicserélte a toppját, és mikor visszajött újra hülyéskedtünk egy jót. Mikor már fél 5 volt, elindultunk a sok cuccal az erdő felé. Az erdő előtt pár méterre megálltunk és lepakoltunk.

- Akkor kezdhettek hozzá - Fanni

- Mihez? – Tom

- A sátorhoz – Fanni
- Majd később – Tom

- Nem, hanem most. Mi meg megyünk tűzifáért… - húzom el a szám

- Oké… - egyezik bele Fanni is nagy nehezen

- Mire visszajövünk készen legyetek – adtam az utasítást

- Hát persze… Könnyű azt mondani. – Georg

- Na hajrá – indultam az erdő felé

- Ne menjetek messzire!– kiabálja utánnunk Bill, de mi már eltűntünk a sok zöld bokrokban.

…

- Ez az erdő óriási lehet. - nézek körül

- Aham. Nem lenne szerencsés eltévedni – Fanni

- Ja. Na menjünk vissza. Szerintem ennyi fa elég lesz – néztem végig a sok fán amit Fanni meg én fogtunk
- Oké – Fanni

Nem mentünk be teljesen az erdőbe, max. 20 méterre. Úgyhogy hamar vissza is értünk.

- Megjöttünk – tettem le fát, majd Fanni is

- Látom még nem vagytok készen – ül le Fanni

- nem éppen – vett a kezébe Gustav egy csövet

- Akkor hajrá – ülök le Fanni mellé

…

15 perc múlva már teljes pompájában csodálhattuk a sátort. A fiúk nagyon büszkék voltak magukra xD, mi meg csak egy „Na végre!” kiejezéssel nyugtáztuk.

Bevittük a hálószákokat, szeblámpákat, kaját, italt meg mindent. 6-an kényelmesen elfértünk benne. A helyek így voltak: Georg, Bill, én, Fanni, Tom, Gustav. Csináltunk helyet a tűznek is. Kb. 8 óráig elhülyéskedtük az időt, aztán Tom szólalt meg:

- Fedezzük fel az erdőt!

- Én nem megyek. – vágta rá egyből Bill

- Ja igen, az allergiád a rovarcsípésre… - húzza el a száját Tom

- Akkor én se megyek. De Fanni megy! – nézek rá édesen
- Jahh, igen. Megyek. – Fanni

- Szuper! Georg? Gustav? – Tom

- Inkább most kihagyom – Gustav

- Én is – Georg

- Hát jó… De akkor mi megyünk – állt fel Tom és Fanni is

- Oké. – Bill

- De sötétedés előtt próbáljatok visszaérni, mert el fogtok tévedni – én

- Megpróbáljuk – Fanni

- Akkor mentünk – Tom

…

- Hol vannak már? – idegeskedek

- Nyugi, biztos jól vannak – Bill

- Biztos már úton vannak visszafele – Georg

- És ha nem? Ha megtámadta őket egy állat? Vagy ha egy csapdába estek bele? És ha eltévedtek? Ez az erdő óriási lehet. Mivan ha egy vadász összetévesztette őket két állattal és lelőtte őket?? – járkálok idegességemben

- Túl sok filmet nézel. Nem lesz semmi bajuk – Bill

- De ha… - kezdtem volna bele újra

- Majd én és Georg megkeressük őket – vágott félbe Gustav

- Én is megyek – én

- Nem, te nem jössz – Georg – Itt maradsz Billel

- De… - én

- Semmi de. – Gustav

Ők is bementek az erdőbe

…

- Hol vagyunk? - Fanni

- Ő… Hát… - akadozik Tom

- Te nem tudod? – áll meg Fanni

- Hát… nem. – áll meg Tom is

- Ez azt jelenti hogy eltévedtünk? – rémül meg Fanni :S

- Aha – mondja lazán Tom

- Így állsz hozzá? Mivan ha egy állat megtámad? Itt vannak csapdák? És vadászok? – Fanni :D

- Nem, dehogy. Visszatalálunk. – Tom

- De sötét van. Hallgatnunk kellett volna a többiekre – Fanni

- Sajnálom… - néz Tom Fanni szemébe (már amennyire a sötéttől látta)

- Mindegy. Inkább menjünk valamerre – Fanni

- Nem fázol? – Tom

- De, kicsit – Fanni

- Gyere – mondta Tom, majd magához húzta Fannit és úgy mentek tovább.

…

- Mivan ha Georgék is eltévednek? – én

- Ne idegeskedj ennyit. Gustav már egyszer volt ebben az erdőben. Biztos nem tévednek el – Bill

- Biztos? – ülök le mellé

- Biztos – karol át

- Hülyeség volt eljönni ide – én

- Dehogy. Elő fognak kerülni. Meg amúgy is, itt olyan szép a táj, élvezzük ki. Szeretsz csillagokat nézni? – Bill

- Aham – mosolygok

- Gyere – állt fel és magával húzott
Egy kicsivel arébb mentünk, ahol már nem látszódott annyira tűz. Lefeküdtünk a fűbe és nézni kezdtük a csillagokat.

- Hm. Olyan szépek – én

- Igen. Amikor magányos vagy szomorú vagyok mindig a csillagokat nézem. Valahogy ez mindig megnyugtat – Bill

- Magányos? – nézek rá

- Igen. Amikor úgy érzem mindenki utál, senki se szeret… Amikor semmi se jön össze - néz a szemembe

- Pedig ez nem igaz – mosolygok

- Tudom. Engem mindenki szeret xD – mondja büszkén

- Jahh… És a nagy EGO-dat is – nézem újra a csillagokat

…

- Mindjárt elő fog ugorni a bokorból egy rabló, bűnöző vagy mit tudom és mi, és bántani fog minket. Meg fogunk halni. Vagy mindjárt megjelenik egy róka, vagy vaddisznó és az öl meg minket – mondja Fanni miközben jobban Tomhoz búj
Már egy fa mellett ültek. Tom a fa törzsének támaszkodva ült, Fanni pedig Tomhoz bújva ült.
- Te tényleg túl sok horrort nézel. – nevet – Nem fog megölni senki. Ha meg jön valaki vagy… valami, akkor majd én megvédlek

- Te??? – döbben meg Fanni

- Igen, én. – húzza ki magát Tom

- Te nem tudsz megvédeni – nevet Fanni

- Ha így állsz hozzá nem is foglak – húzódik el Fannitól

- Nem, nem úgy gondoltam. – húzza vissza Tomot
- Na ugye – mondja Tom és simogatni kezdi Fanni arcát
Még 10 percig ülhettek ott mozdulatlanul, mikor hangokat kezdtek hallani:

- Toooom!!!!!

- Fanniiiii!!!!
- Hallod? – áll fel Fanni

- Igen. – áll fel Tom is

- Toooom!!!

- Ez Georg – Tom – Itt vagyunk!!!! – kiabálja, majd futni kezdett Fannit magával húzva.
Pár másodperc múlva odaértek.
- Na végre. – Gustav – Csak nem eltévedtetek?

- De… És Tom hibája. – Fanni

- Most miért vagy ilyen? – Tom

- Milyen? – Fanni

- Hát ilyen… na mindegy. Menjünk – Tom

…

- Én mondtam hogy sötétedés előtt induljatok vissza. De nem! Nem, ti nem hallgattatok rám. – osztom le őket – Tudjátok hogy aggódtam értetek?

- Oké, igazad volt. De Tom akart még maradni. – Fanni

- Igen, de azt hittem hogy emlékszek az útra. De mivel már sötét volt… - Tom

- Hát ez az. Hogy hiába emlékszel az útra ha sötét van. Főlleg egy erdőben. Ott az ég világon nem látsz semmit. – én

- Oké, megértettük – Fanni

- Szuper! De legközelebb elsőre meg kéne érteni – nézek rájuk gúnyosan

- Jó-jó. – Fanni

…

- Mit csináljunk? – Gustav – Én még nem vagyok álmos

Már a sátorban feküdtünk.
- Rémtörténetek? – én

- Nem fogsz te attól félni? - Bill

- Áhh, én nem félek semmitől – vigyorgok

- Dehogy nem! – Fanni – Rengeteg mindentől félsz
- Oké. Ott vannak a békák. Igaz Tom??? – nézek rá gúnyosan
- Jahh, igen – nevet – Az jó volt

- Neked – Fanni és én egyszerre

- Hiszen ti is élveztétek – Tom

- Az egy dolog – én

Szóval a rémtörténetekből nem lett semmi. Hanem régi, vicces emlékeket idéztünk fel, amiken mindenki jókat nevetett. J Hajnali 2 körül kezdtünk elaludni. Hát, nem volt valami kényelmes… Eléggé nyomott a föld. De jó volt Bill mellett lenni… Viszont már azon gondolkoztam, hogy megérem-e azt a napot, mikor Tom és Fanni bevallja egymásnak hogy szeretik egymást :D

…

Reggel mikor felébredtem csak egy ébredező Fannit láttam. A fiúk cuccai össze-vissza voltak szétdobálva, rendetlenség volt a sátorban.
- Jó reggelt – én

- Jó reggelt. Hány óra? - Fanni

- Várj… - kezdtem el keresni a telómat – fél 8

- Fiúk? – fanni

- Gőzöm sincs – rántottan meg vállamat
Felálltam. A sátor bejárata ki volt cipzározva.
- Hideg van… - mondtam és ebben a pillanatban beesett hozzám Bill keze… :S teljesen úgy nézett ki mint Bill keze. Fekete körmök. Az csak az ő keze lehetett. Az egész tiszta vér volt…
- Áhh!!!! ÁÁÁÁ!!! – kezdtem el sikítani és el is estem. Már Fanni is síkítozni kezdett.
Remegve figyeltük az előttünk heverő kezet.
- Ez… ez… Bill…? – mondtam halkan, és egy könnycsepp folyt ki a szememből

- De hát… Ez nem lehet. – mondta Fanni majd határozottan hozzányúlt a kézhez – ÁÁÁ… - vette el gyorsan a kezét – Nem… Ez kechup!!! Ezt nem hiszem el!!!
- MI??? – kérdeztem mérgesen, pedig már sírtam
- Ezek átverek minket! – mondja Fanni is mérgesen
Gyorsan kiszaladtam a sátorból és egyből a fiúkat pillantottam meg, akik mihelyst kiértem röhögni kezdtek.

Közelebb mentem hozzájuk. Felemeltem Bill kezét és nézegetni kezdtem.
- Ohh… csak nem a kezemet akarod megkérni? – fordítja el a fejét és csábosan pislogni kezd mint egy csaj xD

- KINEK AZ ÖTLETE VOLT???? – kérdeztem mérgesen miközben jól kicsavartam Bil kezét
- Áhhhh, ne, ez fáj - nyöszörög

- Tomé – Georg
- Fanni elintéznéd Tomot? – nézek rá édesen
- Persze. – mondta Fanni és Tomot kezdte kergetni, de mivel Tom elesett a nagy gatyájában, Fanni elkezdte veszedelmesen xD csikizni. (Tudom hogy már unjátok ezt a sok csikizést, Fanni is mondta, de nincs más ötletem. Viszont már nemsoká jön a lényeg J)

- Bill. Most kinyírlak – kezdtem el én is kergetni
- De hát én nem csináltam semmit – mentegetőzik
- De a te kezed volt – mondom mérgesen és ráugrottam
Mikor közelről meglátott döbbenten pillantott rám.
- Most meg mi van? – én

- Te sírtál? – Bill

- Nem – én

- De igen. Látom – Bill

- nem sírtam – mondom halkan

- Te megsirattál – mosolyog

- nem sirattalak meg – mondtam és folytogatni kezdtem (de nem olyan erősen, hanem csak épp hogy érezzen valamit)
- MEG-ÖL-LEK! – mondom és csikizni is elkezdtem
- Ez… már… kínzás… - szólal meg nagy nehezen

- megérdemled! – én

…

Már összepakoltuk a sátrat és minden cuccunkat. Éppen indulni készültünk. Mikor visszaértünk lepakoltunk és a TV előtt foglaltunk helyet.

Ennyi, bocsi hogy rövid. De már ezután hosszabb részeket próbálok írni, meg nemsoká jön e lényeg! J

Folyt. köv.