Felkeltem.
Bill még nagyban aludt.Egy gyenge puszit nyomtam az arcára majd kikeltem az ágyból.

Benéztem a többiekhez is,még mindenki aludt.Meg is néztem mennyi az idő,fél 8.Ha már igy felkeltem,miért ne csináljak nekik reggelit?Vagy…valami olyasmit…
Addig addig ügyeskedtem amig össze nem hoztam valami ehetőt.Ezesetben csak rántottát csináltam,amúgy se tudok nagyon mást,ebben a dologban inkább Lilla és Kitty van otthon…
Már kész is lettem,mindenki adagjával mikor valaki hozzámszólt.

-Korábban keltél mint én.-nevet Gustav

-Ne is mondd.Kérsz teát?-Én

-Aha,jöhet.-mondta majd odatoltam elé egy bögrét és énis leültem az asztalhoz a teám kiséretében.

-Mikor keltél?-kérdezi Gustav 2 korty között

-Fél 8 felé…vagyis másfél órája.-Én

-Szerinted mikor akarnak lejönni a többiek?-kérdezi Gustav sóvárogva

-Miért?-Én

-Mert éhen halok,ráadásul ezek az illatok.-legyezi magára a rántotta szagát ami a levegőbe terjeng

-Akkor egyél,nem muszáj megvárnod őket.-nevetek

-Nem,még tudok várni….pár percet.-Gustav

-Mik ezek a csodás illatok?-lépdel le Georg és Silvi

-Azért nem kell túlozni…-intek

-Te csináltad?-Silvi

-Hihetetlen mi?-nézek rájuk cinikusan

-Dehogyis,én dupla adagot kérek.-ül le Georg,

-Akkor már fel kéne kelteni a többieket.-Silvi

-Akkor majd felkeltem őket.-Én
-Segítek.-áll fel Gustav

-Addig mi megterítünk.-ajánlja fel Silvi

-Oké,-mondtam majd Gustavval felindultunk,hogy felketsük a többieket.
-Én megyek Kittyhez.-Gustav
-Én meg Tomékhoz,utána meg majd Billt.-Én

-Sok szerencsét.-Gustav

Be is indultam Tomék szobájába,de természetesen mindketten aludtak.Nagy nagy nehéségek árán sikerült őket kikeltenem…aztán indultam Billhez.Utközbe találkoztam egy fürdő felé támolygó Kittyvel,akit valószinű Gustav bolygatott ki az ágyból…intett egy erőtlen,álmos szia-t majd továbbment…

Én pedig bementem Billhez…

-Bill.-lökdöstem

Meg se rezzent.

-Biiilll.-Én

-Öhh…-fordul egyet

-Bill,Bill,Bill!!!-kezdtem el kiáltozni

-Mi történt?-ül föl ijedten

-Reggeli.-mosolyogtam

-Ohh…a szivbaj jött rám.-dől vissza

-Akkor jöhetsz is,mert reggeli.-húztam vissza ülési helyzetbe

-Ha Georg vagy Gustav csinálta inkább kihagyom.-Bill

-Nem ,ezt most én csináltam.-Én

-Te?-Bill

-Azért ennyire nem kell meglepődni.-löktem meg finoman

-Dehogyis,biztos mennyei lesz.-húz az ágyba

-Ne legyél telhetetetlen.-másztam ki mellőle és felhúztam őt is,pár perc múlva már az asztalnál ültünk.

-Te Nóri,ez nem is rossz.-Lilla két falat között

-Na ugye,nem csak ti tudtok sütni.-Én

-Főzni Nóri,ezt főzni kell.-nevet Kitty

-Jólvanna.-forgattam a szemem,de a többiek nevettek

-A tó még megvan?-kérdezem hirtelen

-Nemtudom,szerintem még..biztos.-Bill

-Akkor megnézzük?-szól közbe gyorsan Lilla

-Persze,ha van kedvetek.-Tom

-Akkor jó-teszi le a villáját Lilla,és feláll-mikor indulunk?

-Nyugi picikém,üres hassal nem lehet elmenni.-oktassa ki Tom

-Annyit ettetek már,gyerünk,gyerünk.-sürget minket Lilla

-Jólvan,én már amúgy is kész vagyok.-állok fel

-Énis,köszi Nóri.-áll fel Silvi és Georg is

-Ja,szóval máskor is te csinálod.-nevet Kitty

-Na azt már nem.-Én

-Pedig jó kis házitündér lennél.-áll fel Bill és puszit ad a homlokomra

-Biztosan.-húzom el a szám

-Na akkor mehetünk.-indul el az ajtó felé Lilla

-Lilla,pizsomában vagy.-Georg

-Hehh…milyen igaz.-szalad fel az emeletre

-Kicsit meg van zakkanva.-nevet Silvi

-Most miért?Olyan aranyos…Várj kincsem segítek!-megy utána Tom

-El tudom képzelni ezt a segítséget.-kacag fel Kitty

-Ja…énis.-Gustav

-Na akkor,én csináltam a reggelit,ti mosogattok.-fordultam sarkon

-Na de…-habogott Silvi

-Jól mossátok át őket.-szaladtam fel nevetve

-Igen skacok,hajrá-mutatja Bill az ujjáva a ”duplafütyiszt” majd utánamjön

-Te is akarsz menni?-Bill

-Persze,ki nem hagyom.-Én

-Oké.remélem még télleg megvan az a tavacska.-Bill

-Énis,szóval,öltözz fel,mert mindjárt indulunk,ugyanis ha Lillán múlik fél percen belül itt áll majd az ajtóban.-Én

-Sietek,addig maradj itt.-ad egy gyors puszit és elszalad a fürdő felé

Én még megcsináltam az ágyat,mert már akkor felöltöztem és elkészültem ahogy felkeltem.Bill 5 percig volt a fürdőbe,gyorsan összekapta magát.

-Kész vagytok?-állit be Lilla

-Persze,mehetünk.-indultunk el

Az ajtóban viszont valaki már állt ahogy lementünk.

-Szia Nóri.-jött oda hozzám David,majd megölelt

-Szia.-mondtam énis,majd mikor elengedett jobban megnéztem az arcát…elég nyuzott volt

-Hova mentek?-terelte a témát,minekután látta hogy furcsán nézem őt

-Csak a tóhoz.-fogja meg a kezem Bill,majd kicsit visszáb húz magához

-Te is jössz,ugye?-néztem rá

-Én csak beugrottam,mert tegnap nem tudtam jönni….csak akadt egy pár dolgom még,amit nem nagyon terveztem be.-David

-Attól még eljöhetsz,na gyerünk.-indultam kifelé az ajtón,a többiek meg jöttek utánam

…

-Mintha nem is telt volna el egy év…minden ugyanolyan itt.-ül le Kitty a tó melletti stégre,majd lógatni kezdi a lábát a vizbe

-Valóban.-csatlakozik hozzá Lilla is,mad szép sorban mindenki helyet foglal a stégen.

Egy jó fél órát ültünk ott,majd David hirtelen felállt.

-Nóri,eljönnél velem egy kicsit?-kérdezte

-Persze,de hova?-álltam fel

-Csak…-nézett Billre-…sétálni.-fordult felém ujra

-Oké.-mondtam

Még egyszer hátranéztem a többiekre ahogy lépdeltünk el Daviddal.
Mindegyikük furcsa volt…ott ültek,a beszélgetés abbamaradt...Bill kitartóan figyet minket,mintha csak azt mondná hogy ”sajnálom” vagy nemistudom…

David előttem sétált,majd mikor már a többiektől elég távol voltunk hogy ne lássanak,David megállt és felém fordult.

-Titkoltok valamit?-néztem rá

-Figyelj…el akarok mondani valamit…a többiek már tudják…csak…csak te nem.-David

-Hallgatlak.-Én

-Nem olyan egyszerű.-fordul el ujra

-David…hé.-szóltam hozzá kedvesen

-Utálni fogsz.-rezzent össze

-Mi történt?-fordítottam magam felé

…

-Szerintetek hogy fogadja majd?-Kitty

-Rosszul…nagyon.nagyon rosszul.-Lilla
-Tény hogy David…mind közül Nórihoz áll a legközelebb…-Silvi

-Igen…tavaj is…még nem láttam ugy őt,mintha csak a báttyaként nézne Davidre…-Lilla
-Ez igy igaz.-Silvi

-Nem kellett volna hagynom hogy elmenjen vele.-áll fel Bill hirtelen

-Hé,állj…-fogta meg Tom-…meg kell tudnia…ő akarta elmondani neki

-És ha megint nincs magánál….mi van ha bántani fogja?- Bill

-Nyugi.-nyomta le testvérét ujra a stérge-…várd ki a végét

…

-A többieknek azt mondtam,ne hagyjanak veled egyedül,mert…nem szeretnék kárt tenni benned…mikor nem leszek magamnál.-David

-Hogy hogy mikor nem vagy  magadnál?-Én

-Mikor…nem…szóval ha éppen olyan állapotba vagyok.-néz rám félve

-Ugye nem az  amire gondolok?-Én

-Az attól függ.-sóhajt lemondóan

Ránéztem a kezére.Pulcsi volt rajta.Majd ujra feltekntettem rá.

-Drogozol?-kérdeztem

-Én…Igen.-hajtja le a fejét-…Nem azért mondom el,mert büszke vagyok rá…hanem mert amig le nem szokok teljesen,elmegyek jó messzire tőletek.mert ha önkivültebe vagyok…könnyen csinálok olyan dolgokat amiket megbánok…és…csak akartam hogy tudd…mégha most meg is utálsz…-David
-Elmész?....vagy….várj…te drogozol?-Én
Összeszorította a száját.

-Drogozol…-mondtam magam elé bambulva

-Én…-David

-Mióta?-Én

-Már több hónapja…mikor elmetem Franciaországba,hogy megkeressem Billéket a repülőügyben,akkor….egy kicsit abbahagytam…de tudod,az elvonási tünetek,muszáj volt.-David

-Azt hittem te ennél erősebb vagy.-Én

-Nem vagyok énsem tökéletes.-fogta meg a vállam

-A többiek mióta tudják?-Én

-Már…egy pár napja…-David

-Nekik elmondod mi?-vettem le a vállamról a kezét

Erre nem szólt semmit…

-Ez marhajó.-emeltem fel a hangom

-Van okod hogy dühös legyél…tudom,és sajnálom.-David

-Én…én mindent elmondtam neked,tök őszinte voltam hozzád az elejétől a végéig,te meg…chh…-indultam el

-Várj.-kapta el a kezem

-Hagyj békén…-Én

…

A szobából néztem ki az ablakon.Épp David porolt el a kis piros kocsijával…addig néztem az autót amig el nem tűnt,majd a ágyra dőltem,és néztem a plafont.

-Nóri…nyisd már ki.-Bill próbálkozik odakintről

-Egy kicsit egyedül akarok lenni.-mondtam

-De…kérlek…-mondta tovább,de már nem válaszoltam rá

 Miután David elmondta a mondanivalóját,otthagytam,és hazajöttem.

Nem voltam dühös…csak fáj hogy nem mondta el…hiszen régen mindent elmondott,őszinte volt…oké,most is elmondta mégha tudta is hogy kiborulok….de igyse ugyse értem meg,hogy mi oka vált rá…

-Miért?-tettem fel halkan a kérdést

”Miattad” szinte hallottam a választ
”Miattam?”
”A te hibád az egész,ha jobban figyelsz rá akkor,nem szokott volna vissza…már senki sem volt vele,és mikor már látta hogy téged se érdekel elhagyta magát…”
”Hagyd abba!”
”Fáj az igazság?”-kacagott fel a hang

-Megőrültem.-ültem fel az ágyon

Egy darabig csak ültem és ültem,majd felálltam.

-Nem hagyhatom hogy elmenjen,segítenem kell neki.-indultam el az ajtó felé,villámgyorsan kinyitottam és kirohantam rajta.A többiek ott álltak az ajtóm előtt,de per pillanat nem nagyon törődtem velük,mintha észre se vettem volna,elrohantam mellettük.

-Nóri…várj!-hallottam valakit,de nem álltam meg,
Gyorsan lementem a lépcsőn…de hogy miért,magam sem tudom.
Hiszen fogalmam sincs hogy hol lakik,mégcsak elmenni sem tudnék hozzá…

-Nóri.-jelenik meg mögöttem Bill

-Hova ment?-Én
-Mi?Mi a baj?Miért rohantál?-lépett felém aggódóan

-Hova ment?-kérdeztem ujra

-Én..nemtudom.-Bill

-Persze,higgyem is el?-Én

-Én tényleg nemtudom.-Bill

-Azt se mondta el hogy drogozik,pedig tudtad,honnan tudjam hogy most igazat mondassz?-néztem rá vádlón

-Bill.-szólalt meg Lilla a háttérból

-Oké…tudom melyik hotelban van…-Bill

-Ha akarod elvihetlek.-lép elő Georg a kocsikulcsal

-Köszönöm.-néztem Georgra,majd ujra Billre,aki csak állt mint egy darab fa

-Szóval?Hol van?-Én

-Majd mondom az utat.-lemondóan indult ki az ajtón,majd pár perc múlva Gerog kocsijában ültünk

-Itt fordulj jobbra.-mondta Bill

-Mióra van neked kocsid?-Én
-Egy fél éve.-Georg
Eltelt pár perc.

-Ott,az az a hotel.-mutat Bill egy egy hotelra

-Remek,kössz.-mondtam majd Georg már le is parkolt,én meg kiszálltam a kocsiból

-Ti maradjatok itt.-mondtam a fiuknka majd beszaladtam a hotelba.

…

-106.-álltam meg a szoba előtt,aminek nyitva volt az ajtaja

Beléptem.Davidat láttam.Az erkélyen ült az egyik székben,és cigizett.
Közelebb mentem,egyenesen ki az erkélyre.

-Ne tegyél még több kárt magadban.-vettem ki a kezéből és elnyomtam a hamutálban

-Nóri.-állt fel

-Nem mehetsz el.-mondtam
De az összepakolt bőröndje már az ágya szélénél volt.
-Jobb lesz neked is…és…a többieknek is…-David

-Ugyanmár…figyelj,én sajnálom hogy ugy otthagytalak…csak…nem akartam elhinni hogy ezt csináltad…tudod hogy ez életveszélyes?-léptem hozzá közelebb

-Tudom…de kit érdekel?Senkit…mindenki eltávolodott tőlem.-támaszkodik az erkélyre.

-Ez nemigaz.Mindenkit érdekel,itt vagyunk mi,segítünk neked.-Én

-Kik?Ők se szeretik ha ott vagyok.-David

-Ezt honnan veszed?Mindenki nagyon bir téged.-Én

-Ugyan.-nevet fel keresűen-Bill például a pokolba kiván…a többiekkel együtt…és meg tudom érteni

-Ez nemigaz.-Én

-De igaz,azt hiszik hogy őrült vagyok…és féltenek téged tőlem.-fordul felém

-Engem ne érdekel hogy mit mondanak,én nem foglak téged magadrahagyni.-Én

Felémfordult…rámnézett…bánatosan,és elesetten,mint egy árva fiu…

-Na…gyere ide…-öleltem meg

-Te vagy az utolsó aki nem ugy néz rám mint egy hülyére.-szorit ő is

-Nyugodj meg,majd én segítek neked…rendben?-toltam el finoman hogy a szemébe nézhessek

-Rendben.-mondta halkan

-De akkor nem mész el…-Én

-Nem…akkor…akkor nem.-David

…

-Este még átjön.-Én

-Nóri mi tényeg sajnáljuk,el akartuk mondani,csak azt mondta hogy ő szeretné.-Lilla

-Inkább haggyuk…mostmár mindegy.-Én

-Haragszol ránk?-Tom

-Nem…dehogyis.-Én

-És Billre?-tette fel a kérdést Kitty

-Rá…rásem.-mondtam
-Akkor ezt tisztázhatnád vele is…mert nem ugy néz ki hogy ő nem igy látja.-Lilla és a bejárati ajtó felé bök

Felállok és elindulok az ajtó felé,majd kilépek rajta.
Bill a lépcsőfeljárón ül,és az ajtónyikorgásra hátrakapja a fejét.
-Szia.-ültem le mellé

-Szia.-mondta

-Szóval…-kezdtem de közbevágott

-Én sajnálok mindent…tényleg…és…és el is akartam mondani,csak David azt mondta nem…mert jobb ha tőle hallod…tudom hogy haragszol,de én csak féltettelek…-magyarázza Bill
-Hé,hé Bill állj.Tudom,David mindet elmondott…-Én

-És haragszol?-nézett ártatlanul
-Ha igy nézel nem tudok.-Én

Elmosolyodott.
-Imádlak.-mondta egy csók kiséretében

-Énis…Bill-karoltam át a nyakát-Énis…

Folyt.köv.