4. fejezet

                      Himlő                       

 
Reggel Sue viszonylag korán kelt fel, vagyis korábban mint Jack. Elgyönyörködött a mellette fekvő férfiban majd egy gyengéd csókot nyomott az arcára, aminek következményében Jack nyomban felébredt.
Jack: Jó reggelt.
Sue: Jó reggelt.
Jack: Szeretlek, te szeretsz még?
Sue: Lehet téged nem szeretni?
Jack: Ezt akartam hallani.
Jack megcsókolta a nőt aki viszonozta ezt a gesztust, majd néhány perc múlva abbahagyták hogy mindketten levegőhöz jussanak. Sue még egy puszit nyomott szerelme arcára majd kimet lefürdeni. Míg ő fürdött Jack felkeltette a gyerekeket és Sarah segítségével megcsinálta a reggelit.
Jack: Megint Maci Lacit nézel?
Tom: Nem. Most a Tapsi Hapsit.
Jack: Nem unod még őket? Tapsi Hapsit is mindig csak le akarják lőni. Semmi érdekes nincs benne.
Tom: Te már túl öreg vagy ahhoz hogy felfogd mi olyan izgalmas benne.
Jack: Szerintem egy próbát megér. Mi tetszik benne annyira?
Tom: Tapsinak nagyon jó a szövege és szerintem nagyon jó hogy mindig veszélyben van szegényke.
Jack: Feladom.
Sarah: Mit néz már megint?
Jack: Szerinted tényleg öreg vagyok?
Sarah: Kihez képest?
Jack: Csak úgy magában.
Sarah: Bizonyos mértékben. De te így vagy jó, téged így szeretünk.
Jack: Gyere ide te.
Jó szorosan megölelte a lányt aki majd megfulladt az erős karok között. Még néhány percig szorosan ölelték egymást majd folytatták a reggeli készítését és a terítést, ez utóbbit Jack csinálta mivel senki sem bízta volna rá az étel készítését. Végül Sue is kijött a fürdőszobából az elkezdtek enni. Reggeli után bementek dolgozni. Pechjükre aznap kellett megcsinálni a jelentéseket, így egész nap a számítógép előtt görnyedtek.
Jack: Nem hiszem el. Miért kell ezt nekünk minden hónapban végig csinálni?
Sue: Szerintem örülnöd kellene hogy havonta csak egyszer kell ezt csinálnunk.
Jack: Örülök, nem látszik?
Bobby: Ez a kifejezés az arcodon szerintem nem azt jelenti hogy örülsz. Túl régóta ismerlek haver.
Jack: Egy havi papírmunka mellet nehéz eljátszania az embernek azt hogy örül.
Tara: Egyetértek, de én szerintem mindjárt végzek is.
Bobby: Tara nem vagy éhes? Ehetnénk valamit. Én fizetek.
Tara: Mehetünk, de ettől még nem leszel előbb kész a jelentéseddel.
Myles: Bukta. Ez sajnos nem jött be.
Tara: Szerintem még mindig nagyobb sikert aratott mint a te próbálkozásod.
Sue: Én most tényleg lemaradtam. Myles te meg akartad kérni Tarat hogy írja meg helyetted a jelentést?    
Lucy: Én láttam az egészet. Még neki sem kezdtünk a munkának de ő már próbálkozott.
Myles: Tettem egy kísérletet miért olyan nagy baj az?
Jack: Ezek szerint én vagyok itt az egyetlen normális férfi?
Dimitrius: Ezt most sértésnek veszem.
Jack: Oh bocsi. Nem tudtam hogy te is itt vagy.
Dimitrius: Csak vicceltem. Én már végeztem, ha akarjátok segíthetek.
Jack: Nem akarnál kaját hozni nekünk?
Myles: Sőt, ha már így felajánlottad a szolgálataidat fizethetsz is. Nem állunk az utadba.
Dimitrius: Szép próbálkozás. Na mindegy ha nem akarjátok hogy segítsek jelentést írni én megértem. Mit kértek enni?
Jack: Nekem mindegy csak gyors legyél.
Bobby: Én nem kérek semmit. Éppen most hívtam meg Tarat enni.
Myles: Aha, sikeresen csődöt mondtál.
Bobby: Mond Jack jól vagy? Ma még nem láttalak nevetni.
Jack: Mi? Ja persze jól csak kicsit fáj a fejem.
Dimitrius elugrott kajáért míg Bobby és Tara elmentek külön enni. Lucy gondolkodott mi lenne ha mondjuk kettesben hagynák Jackéket, de Myles elvetette ezt az ötletet tekintettel Jack lelkiállapotára.
Jack: Végeztem.
Sarah: Na végre. Azt hittem még egy évezredet kell itt ülnöm.
Sue: Én is mindjárt kész vagyok. Egy pillanat……kész. Jaj azt hittem nem jön el ez a pillanat.
Tom: Én is.
Sue: Jack biztos jól vagy?
Jack: Igen persze. Gyertek menjünk haza.
Mivel már kellőképpen késő volt a gyerekek elmentek fürdeni. Egyszer csak Sue arra lett figyelmes hogy Jack vakaródzik.
Sue: Jack jól vagy?
Jack: Persze.
Sue: Gyere ide egy percre, kérlek. Szerintem én tudom mi a te bajod.
Jack: Már mondtam hogy nincs semmi bajom. Teljesen jól vagyok.
Sue: De attól még idejöhetnél.
Jack: Rendben.
Végül a férfi odament Suehoz aki kertelés nélkül lehúzta róla a pólóját.
Jack: Sue mond mit csinálsz?
Sue: Tudtam, neked bárányhimlőd van.
Jack: Az lehetetlen.
Sue: Ugyan Jack, ne legyél ilyen makacs. Itt van rajtad mindenhol. Tiszta pötty vagy.
Jack: De én… úristen nekem bárányhimlőm van?
Sue: Igen. És most reménykedjünk abban hogy a gyerekek már voltak bárányhimlősök.
Jack: Remek.
Sue: Ne aggódj tudom mit kell most tenni.
Azzal felállt a kanapéról és kimet a konyhába. Nem sokkal később két kesztyűvel tért vissza. Mindkettőt ráadta Jackre majd nézte a férfi értetlen arckifejezését.
Sue: Az a legfontosabb hogy ne vakarózz. Ezért kell a kesztyű.
Jack: Mit fogok most én itthon egyedül csinálni? Egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok.
Sue: Ha akarod itthon maradok veled.
Jack: Kecsegtető ajánlat. Majd még gondolkodom rajta.
Sue: Lényegtelen. Úgyis maradok veled.
Jack: Legyőztél. Szerintem még egy ideig bent lesznek a gyerekek a fürdőben.
Sue: Ne reménykedjen Hudson ügynök. Ilyen állapotban esélye sincs.
Jack: Csak egy kicsit. Kérem hölgyem.
Sue: Nem lehet.
Jack: De fogadjunk hogy nem tiltakoznál.
Sue: Tévedsz.
Jack: Úgy gondolod?
Sue: Nem gondolom tudom.
Mire ezt végigmondta már Jackkel csókolózott. A férfinak igaza volt, Sue egyszerűen nem tudott tiltakozni.
Jack: Szeretlek.
Sue: Ezt akkor sem tehetjük.
Jack: Miért is?
Sue: Miért akarod elkapkodni? Szerintem még ráérünk.
Jack: Mivel te vagy nekem a legfontosabb az életemben tiszteletben tartom a döntésedet.
Sue: Úgyse lett volna más választásod.
Jack: Ezt most vegyem fenyegetésnek?
Sue: Ahogy gondolod.
Majd egy puszit nyomott a férfi arcára és bevezette őt a hálóba. Bekenték a testét krémmel hogy addig se viszkessen neki amíg holnap Sue el nem megy a patikába kenőcsért.
Suenak nagyon tetszett a férfi izmos teste és az is amikor Jack megremeg ha csak hozzáér. Teljesen bele volt esve a férfiba és még mindig nem hitte el hogy az övé, senki másé csak az övé. Jack mér nagyon szeretett volna együtt lenni a nővel de tisztában volt a nő aggályaival is, így még türtőztetnie kellett magát. Pedig mennyire szerette volna most szenvedélyesen megcsókolni a nőt, ám azt még mindig nem értette miért nem teheti. Az teljesen világos volt neki miért nem léphetnek közelebbi kapcsolatba egymással, de megcsókolnia miért nem szabad? Végül elhatározta hogy megkérdezi.
Jack: Miért nem csókolhatlak meg?
Sue: Te is tudod jól miért nem.
Jack: Éppen ez az. Nem tudom. Ezért kérdeztem.
Sue: Tudnod kellene hogy akkor sem te sem én nem bírnánk leállni.
Jack: Ez igaz. De én………
Sue: Nem kell befejezned. Én is tudom és én is azt érzem irántad de most még nem lehet.
Jack: Vettem. Akkor jó éjt.
Sue: Sajnálom. Neked is jó éjt.
Végül nagy nehezen de mindketten mély álomba merültek, majd arra ébredtek hogy egymás karjaiban vannak.