Mit csináltál a nyáron? Talán forgattál valami filmet?
Wentworth Miller: Nem, pihentem. Egész évben keményen dolgoztam a sorozat első évadán, és amikor végeztünk úgy éreztem kiégtem. Úgy nyertem vissza az energiámat, hogy Los Angelestől Chicagóig elkocsikáztam.

R: A híres 66-os út?
WM: Egy vele párhuzamos úton haladtam, csak én és a kis Toyota Corolla-m. Ez egy fantasztikus kirándulás volt, és adott néhány perspektívát az új jelenemhez. Láttam, hogyan élnek mások, akik Hollywooddal aligha foglalkoznak. Ezek azok az emberek, akiket nem érdekel, hogy mennyit kerestek a legújabb filmjükkel, vagy vajon a következő évadban szerepelni fognak-e. Szükségem volt, hogy egy kicsit függetlenítsem magam Hollywoodtól.

R: Ez úgy hangzik, mintha téged nem érdekelne a munkád eredménye.
WM: Igen és nem. Szeretem ezt a sorozatot, és ugyanakkor nem vagyok lekötelezve általa. Nem gondolom, hogy ez lesz a legfontosabb munka a karrieremben. Szerintem ez egy nagyszerű show, ami további érdekes dolgokhoz vezethet. Nagyon boldog vagyok, hogy a közönség megtisztel azzal, hogy figyeli a Szökést, és szerintem ez egy siker.

R: Nagyon megváltozott az életed az elmúlt hat hónapban, mialatt a történet sikeres lett az Egyesült Államokban?
WM: A televízió egy csodálatos médium. Most már van minden városban barátom az államokban. Mindenki akar tőlem valamit. Ismernek engem, de én nem ismerem őket. (nevet) Sokan megszólítanak az utcán. Elveszítettem az anonimitásom, és ez még furcsa, mivel én még mindig az a befelé forduló ember vagyok, aki azelőtt, ugyanazokkal a gondolatokkal, és félelmekkel.

R: Meg szokták adni a telefonszámukat olyan nők, akiknek még a nevét sem tudod?
WM: Most sokkal egyszerűbb felcsípni valakit, mivel a válasz szinte mindig igen lesz. Elég gyakran fordul elő a szituáció, igen. Mégis, esetenként előfordul olyan is, hogy a hölgy sokkal jobban vonzódik az általam játszott karakterhez, mint hozzám.

R: Mit néz meg Wentwort egy nőben?
WM: Szerintem a magabiztosság kulcs sok mindenhez. Beszélhetnék arról is, hogy számomra a humor, vagy a külső a fontos, de szerintem a legfontosabb a magabiztosság: hogy kényelmesen érezze magát a bőrébe. Tulajdonképpen olyan nőt szeretnék találni, aki megérti, milyen színésznek lenni, és a földön tart, fogja a kezem, miközben rovom a köröket. Valaki, aki egy filmvállalat pénzügyi osztályán dolgozik. (nevet)

R: Megtalálta már?
WM: Nem, még nem...

R: Ha a nőket két táborra lehetne osztani: szőkékre és barnákra. Melyik mellett voksolnál?
WM: Szeretem a barnákat. Sokáig szerelmes voltam Angie Harmon színésznőbe az Öcsikém című filmből.

R: Mi volt a legjobb ajánlat, amit nőtől kaptál?
WM: Ilyen nem történt még. Sok ember hezitál, mielőtt egy színésszel kezdene. De a karakterem rengeteg e-mailt kapott. Michaelnek sokkal több sikere van a nőknél, mint nekem.(nevet) Amikor sétálok az utcán, a nők odajönnek hozzám autógrammot kérni, vagy egy pusziért, és képet csinálnak rólam a telefonjukkal.

R: Volt olyan élményed, amikor egy nő az ágyban Michaelnek hívott?
WM: Nem, de emlékszem, hogy a vegytisztítónál így hívtak. Elég jó vagyok az ágyban ahhoz, hogy a nők az én nevemet sikoltsák, ne Michaelét.

R: Nehéz számodra egy filmet forgatni egy börtönben, ami fajilag szét van választva?
WM: Meggyőződtem róla, amikor elvállaltam a szerepet, hogy fajilag minden rendben van-e. Habár nem ez a központi témája a sorozatnak, és a rendezők igyekeznek is elkerülni ezt a témát, amíg csak lehet. Személy szerint én egy olyan környezetben élek, ahol az emberek nem úgy néznek ki mint én, vagy nem kell úgy kinézniük mint nekem. Azért mondtam igent a Szökésre, mert vonzott az általa nyújtott tapasztalat, és persze szükségem volt a pénzre.

R: Halle Berry szerint nehéz volt úgy felnőni Amerikában, hogy az anyja fehér, az apja pedig fekete volt. Mi a te véleményed erről?
WM: Nekem más tapasztalatom van, mivel, az én más faji hova tartozásom nem létszik a bőröm színéből. Mindig is a fehér emberekkel barátkoztam, és sok olyannal is volt dolgom, akik a feketékről viccelődtek... Akkor mindig elgondolkoztam a dolgon: vajon állítsam le a bulit, és mondjam el nekik, hogy én is fekete vagyok, és nem vicces a dolog, vagy pedig maradjak csöndben?!

R: Mit szeretsz még csinálni a színészkedésen kívül?
WM: Szeretek úszni és lustálkodni. De ugyanakkor szoktam darabokat is írni. Szeretem nézni a festményeket vagy zenét hallgatni, filmeket nézni, színházba menni, bármit, ami körülvesz egy színészt. Sohasem tudhatod, mi fog inspirálni téged.

R: Szükséged van erősítő gyakorlatokra?
WM: Elég nehéz ilyen gyakorlatokat csinálni, mivel nehezem tudom csak kiszámítani hány órát fogok a következő nap dolgozni, de elhatároztam, hogy igyekszem formában tartani magam. Ennek ellenére, nem szoktam eljárni mindennap konditerembe. (nevet)

R: Azt mondták egyesek, hogy kék kontak lencsét használsz. Igaz ez?
WM: Azért kell kontaklencsét hordanom, hogy jobban lássak, nem pedig azért, hogy a szemem színét változtassam meg.