1941-ben aztán már minden évfolyam masírozott. 1942-ben meg a soha sorozaton nem volt 1902-03-04-05-06-belieket is megsorozták, s vitték. Aztán jött 1943 januárja a Don mellett. A többi sok magyarral együtt Páhokról is sok katona ottmaradt. A férfiak bevonulása, a gyakori közmunkák miatt az asszonyokra ismét nagy terhek hárultak, a szántást, vetést, betakarítást is legtöbbször nekik kellett elvégezniük.

1942 márciusában a keszthelyi fogatolt kocsiosztály egyik kocsioszlopát helyezték Felsőpáhokra kiképzésre és felszerelésre, utána pedig harctérre indításra. Az iskola lett a raktár, konyha, törzsszállás, a legénység meg a lovakkal, kocsikkal a falubeli istállós házaknál, sőt még a Kiskúton és az Irtásréten is szállásolt. […]

A 25 éves Horthy-rezsimet 1944. október 15-16-án Szálasi Ferenc rémuralma váltotta fel. A vezetést Páhokon néhány nyilas érzelmű egyén vette át, akiknek nem kellett elmenniük katonának. […] Felsőpáhokon Prótár Lajos volt a községvezető, a másik vezetőféle meg Vajda József. (Később mindkettő kapott érte két-két évet). […]

1944 novemberében az iskolai oktatás megszűnt. […] A felsőpáhoki iskolában szlovák katonaságot helyeztek el, akik alaposan tönkretették az iskolát, a padokat, bútorokat elégették. Innen jártak a Zala folyóhoz bunkerokat ásni. Decemberben katonai parancsnokot kapott a falu Csatár Bálint tartalékos százados személyében. […]

Amikor Somogyban közel került a front (Balatonkeresztúr-Marcali táján), Páhok is közvetlen frontháttér lett. A Balaton hosszában megrekedt téli front a Dunántúlon elcsigázta a lakosságot, és bizonytalanná tette a jövőt illetően. A lakosság hangulatát a szorongással teli passzív várakozás jellemezte.

A leventéket Páhokról is kihurcolták Németországba. Aki nem volt jó katonának, azt elvitték munkaszolgálatra, s Pápán és Sárváron dolgoztatták. Csak néhány felmentett és nyilas pártember maradt otthon. Egyre sűrűbben jöttek a behívók. […]

1945 március közepe óta már váltakozva állomásozott néhány napig és menetelt a faluban mindenféle magyar és német katonai alakulat: gyalogság, tüzérség, motorosok, lovasok, híradósok, ellátók, leventékből alakult hunyadisták, szentlászlósok stb. Kiképző német alakulatok váltották egymást, s minden háznál katonaságot szállásoltak el. Az utolsó hónapokban az iskolák is németekkel voltak tele. A lakosság, különösen a lovas gazdák, elkeseredetten tűrték a beszállásolásokat, a munkára való kirendelést, s a sok ingyen közfuvart. […]

Március 28-án, nagyszerda délutánján szovjet bombázók jelentek meg a németek által megszállva tartott Alsó- és Felsőpáhok felett. Ekkor már Tapolca körül folytak a harcok. Gyújtóbombákat dobáltak a két falura. […] Felsőpáhokon 12 épület vált a légitámadás áldozatává, úgyszintén Krepfel János és Csiszár Géza, meg néhány német katona. […]

Március 30-án, nagypéneteken hajnalban a német csapatok maradványai is végleg elvonultak délnyugati irányban, és reggel 7-8 óra között bevonultak a Vörös Hadsereg katonái Alsópáhokra. […] Március 30-án értek a szovjet csapatok Felsőpáhokra is. Nyomon követték a visszavonuló németeket. Hamarosan átszaladtak a falun, azután már csak néha-néha került erre kisebb osztag. Építetlen utak vezettek a falun át, hát nem volt értelme nagyobb sereggel erre „bukdácsolniuk”. […]

Felsőpáhokon a háborús embermérleg 1938-1945 között a következő: bevonult 170 fő, elhurcoltak 8, eltűnt 22, biztosan elesett 4, zsidó családból elpusztult 5, itthon halt meg hadi okból 6, összes veszteség tehát 37 fő, ami az 1940. évi 727 lélekszámnak öt százaléka. […] Felsőpáhokról elhurcolták a Pfeiffer család 6 felnőtt és egy apró tagját, meg Lombosi Jenőt. A 8 közül visszatért 3, a többi ottmaradt valahol. […]