Miféle történelme lehet egy hatszáz lelkes kis falunak? – kérdezhetné a távolról idetévedt olvasó. Ha erre a kérdésre egy mondattal próbálnánk válaszolni, akkor azt mondhatnánk: több mint hétszáz éves. Ez a szám már önmagában is sokat mond, de mégsem elég kifejező. Talán célszerűbb, ha azt mondjuk: nagyon gazdag.

Nincs a magyar történelemnek olyan jelentősebb eseménye, aminek ne lettek volna helyi vonatkozásai. És mi ennek a szépsége? Talán az, hogy a „helyi” világháborúkat, a „helyi” ’48-at, ’56-ot, itt Felsőpáhokon, a mi őseink írták. És egyébként is, hogyan, miből éltek elődeink? Mit csináltak? Hogyan élték meg a török időszakot, a jobbágyfelszabadítást, vagy éppen a világgazdasági válságot? Csupa olyan kérdés, amik egy, a faluja által kicsit is érdeklődő embert biztos, hogy nem hagynak hidegen.

És hogy miért vannak a páhokiak sokkal könnyebb helyzetben, mint sok más település lakói, ha falujuk történelme iránt érdeklődnek? Mert Szántó Imre és Szántó Endre jóvoltából olyan műből informálódhatnak, ami országos szinten is kiváló munkának számít. Azt hiszem, hogy minden páhoki hallott már az Alsópáhok és Felsőpáhok története című műről, sőt abban is biztos vagyok, hogy ez a könyv szinte minden páhoki könyvespolcon megtalálható.

Amikor gimnáziumi történelemtanáromnak (aki komolyan foglalkozik helytörténettel, de Páhokon valószínűleg még sohasem járt) a Páhok szót említettem, akkor nem azt kérdezte, hogy mi fán terem az a Páhok, csak annyit kérdezett vissza: Alsópáhok vagy Felsőpáhok?  Elmesélte, hogy Szántó Imréék műve minden helytörténész számára alapmű, nekik még az egyetemen is tanították, hogy láthassák, hogyan kell egy helytörténeti könyvet megírni.

Miért van az, hogy ez a remekmű mégis sok páhoki polcon csak porosodik?

Felsőpáhok történelme igen gazdag. Ezt a történelmet szeretnénk rovatunkban kicsit közelebb hozni az érdeklődő olvasóhoz Szántó Imre és fia könyvéből részleteket idézve.

A cél kettős: egyrészt szeretnénk megismertetni Felsőpáhok történetének néhány mozzanatát azokkal, akik most ismerkednek a falu múltjával, másrészt szeretnénk ezzel is felkelteni az érdeklődést és arra ösztönözni a Tisztelt Olvasót, hogy forgassa minél gyakrabban az Alsópáhok és Felsőpáhok története című könyvet, hiszen ott bővebb leírást talál, sok más érdekes információhoz is hozzájuthat, nem beszélve az értékes forrásokról (térképek, adatok, fényképek).

Másik tervünk, hogy szeretnénk olyan felsőpáhokiakkal interjúkat készíteni, akik saját tapasztalataik által hozhatják közelebb hozzánk Felsőpáhok történelmét.

Ahogy Szántó Imre írta: „A haza fogalmának is egyik legerősebb valóságeleme a szülőföld, a lakóhely vagy az a vidék, amely jóban és rosszban életünknek szerves része, amelyhez igen erős érzelmi szálak fűznek bennünket. Van-e ember, aki el tudja felejteni a hazai tájat? Nincs, hiszen születésünktől magunkban hordjuk a hazai levegő ízét, illatát, az ott élők mozdulatait, szokásait, szavait, gondolkodásmódját. Szilárd meggyőződésünk szerint a hazaszeretet bonyolult érzésében egyaránt benne foglaltatik a táj szeretete, az édesanya kezének lágy simogatása a gyerekkor emléke, a porladó ősök sírhalma, munkája, híre és dicsősége.” (Szántó Imre - Szántó Endre: Alsópáhok és Felsőpáhok története, 5. oldal)