Kérdés: Olvastad az Örök kalandot, mielőtt megkaptad a forgatókönyvet?

Alexis: Nem, nem olvastam.

K.: Hallottál róla?

A.: Nem hallottam addig, míg meg nem kaptam a forgatókönyvet. Miután elolvastam és megkaptam a szerepet, akkor olvastam el. 

K.: Idősebb vagy, nem, mint a lány a könyvben?

A.: Igen, ő 10 a könyvben és 15 a filmben, egy kicsit idősebbé tették, mivel…

K.: A szerelmi szál miatt?

A.: Igen, a szerelmi történet érzlemesebbé teszi a filmet azaz emberek számára.

K.: Ezzel akár viccelődhetsz is, hogy sokkal idősebb az ember, aki körül lubickolsz a vízben, merthogy ő 104 éves.

A.: Igen, ez igaz.

K.: Ha lehetőséged lenne inni a vízből – a való életben, – ha lehetőséged lenne örökké élni, mit tennél? Miért?

A.: Nem, nem hiszem, hogy innék. A sötét oldal minden szituációban ott van. A különböző karakterek különbözően reagálnak. Jesse rengeteg élvezetet talán abban, hogy újra és újra új dolgokat tapasztalhat meg, kirándulhat, láthatja a világot, és hogy van erre ideje. És ott van Miles, akit csak megkínzott, hogy sosincs vége… az egész családját elvesztette. Szóval nem tudom, ez olyan… Nem hiszem, hogy innék belőle.

K.: Te is Houstonból származol, én is.

A.: Te is? Menjünk Texasba!

K.: Mi történt a texasi akcentusoddal?

A.: Valójában sosem volt… Akkor jön ki, mikor mérges vagy, vagy fáradt.

K.: Előjön, mikor hazamész?

A.: Néha, igen, mikor sok olyan ember között vagy, akiknek van, elő tud jönni.

K.: Hogyan jutottál Houstonból a shownizniszbe, Hollywoodba?

A.: Elmentem tanulni a New York Universityre, dolgoztam, mint modell, és próbából elkezdtem meghallgatásokra járni. Mikor szerepet kaptam a Szívek szállodájában, és elkezdtem dolgozni a sorozaton, Los Angelesbe kellett költöznöm.

K.: Mit tanultál?

A.: Film szakos voltam.

K.: Szóval a kamera túl oldalán szerettél volna állni?

A.: Igen, mindig azt gondoltam, hogy úgy fogok dolgozni. Az sokkal kényelmesebb nekem, tényleg.

K.: Miért, nagyon szégyenlős vagy?

A.: Nem vagyok nagyon szégyenlős, egyszerűen csak kényelmesebb, szerintem sokkal nyugodtabb munka. Mármint talán nem, mert a rendezőknek és íróknak stresszes a dolog, válaszolniuk kell az embereknek. (? - Ez az egyik legidétlenebb mondat.)

K.: Ahhoz képest, hogy a New York University-re jártál, iskolai filmeket készítettél, mit tanultál az Örök kalandból?

A.: Hát, azt gondolom, minden ember, aki filmezni szeretne, filmes iskolába megy, azt gondolva, hogy saját filmjeiket akarják írni és rendezni, de nem tudják meg, hogy megy ez, milyen ennek a folyamata. Az Örök kalandban közelről láthattam, milyen a munka valójában, és milyen az, mikor ez alapvetően az életed részét képezi, és te odaadó vagy minden esetben. Ezt nem tudtam. Nincs lehetőséged, hogy megtudd, milyen ez, míg nincs egy egész stáb veled.

K.: Mi a helyzet Winnie karakterével? Szerinted a mai fiatal lányok tudnak kötődni ehhez a szerephez? Úgy értem, ebben a periódusban egy családi film nem a tinédzser közönség választása, mikor hétvégén mozizni mennek a barátaikkal.

A.: Szerintem a szerelmi történet a filmben egy kedves és általános vágy, az emberek szerelmesek akarnak lenni, szerintem ez egy tipikus love story, ami vonz gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Ezen kívül a legtöbb tini tud kötődni Winniehez, mert ő egy határtalanul érzelmes lány, aki meg akar szökni szülei szigora elől, és nem ismerek olyan tinédzsert, aki ne ezt akarná.

K.: Valamilyen gondolat az 1914-es öltözködéssel kapcsolatban?

A.: A ruhák gyönyörűek voltak.

K.: Viseltél fűzőt?
 

A.: Igen, fűzőt…

K.: Hogyan kell használni?

A.: Hasznos, ha visszautazol az időben, de nem praktikus, nem kényelmes, nem jó sziklát mászni benne, és semmi mást, amit csináltunk a filmben.

K.: És mi a helyzet – nem mintha lenne benne szemléletes szerelmi jelenet vagy valami – de vannak benne csókjelenetek, ezeket jó volt csinálni?

A.: Nem, nagyon kényelmetlen. Ez a munkád, egyáltalán nem romantikus, nem személyes, szóval ez csak egy steril dolog. Egy nagyon steril környezet, mindenki körülötted áll, és csinálja a munkáját.

K.: Sok ember szerint nagyon beállított.

A.: Igen, tényleg az. A fejedet egy bizonyos módon kell döntened, hogy a kamera láthasson mindkettőtöket és filmkockán belül kell maradnod. Több annál, mint hogy egy helyben állj, és megtartsd a pózt.

K.: Van valami elképzelésed arról – nincs barátod ugye – ki lenne féltékeny amiatt, hogy ilyen bensőséges dolgokat osztasz meg másokkal?

A.: Azt gondolom,hogy  ez egy munka, és ezt bárki megértené, hogy ez egy munka, mivel ez egy munka.

K.: Egy munka, amit nyilvánvalóan imádsz.

A.: Igen.

K.: Te voltál az első ember, akit a rendező látott a szerepre és meg is kaptad? Ez szokatlan, nem? Gyakran megtörténik?

A.: Szerintem csak szerencsém volt, jókor voltam jó helyen. Jay szerint is vicces volt. Azt mondta: „Nem szerződtetheted az első embert, akivel találkozol. Nem csinálhatod ezt, találkoznod kell más emberekkel is.”

K.: Utánanéztél egyáltalán a kornak, vagy úgy gondoltad, hogy ez jelentéktelen?

A.: Rengeteg kosztümös filmet láttam már életemben, nagyon élvezem őket, a kedvenc filmjeim közül sok kosztümös.

K.: Mint például?

A.: Például A galamb szárnyai, ez egy nagy kedvenc. És az összes kedvenc gyermekfilmem kosztümös volt, A titkos kert, A kis hercegnő…

K.: Szerinted van hely egy ilyen filmnek most, szeptember 11-e környékén?

A.: Szerintem egy ilyen film, mint az Örök kaland mindig időszerű, beleértve szeptember 11-e évfordulóját is., mivel tele van reménnyel, élettel és halállal, szó szerint. És hogy tedd az életben a legjobbat, még ha ez sok időbe telik is.

K.: Fantasztikus színészek játszanak a filmben – William Hurt, Sissy Spacek. Tudnál mesélni a Victor Garberről való munkáról, az apa-lány kapcsolatról? Mindig azt gondoltam, hogy ő egy nagyszerű színész.

A.: Igen, fenomenális, annyi nagyszerű dolgot csinált. Nagyon édes pasi. Állandóan oda-vissza járkált New York és Baltimore között. Vicces volt vele dolgozni.Ő és Amy sokat vicceltek azon, hogy milyennek kéne lenni a szülő-gyerek kapcsolatnak, ha ilyen szigorú és steril a környezet, mármint, milyen lehet valójában így egy kapcsolat. Az eredeti tervben volt egy szép jelenet Winnie és az apukája viszonyáról, mivel az anyukája volt szigorúbb. Az apukája adott neki egy szobát, amiben játszhat, az ő oldalán állt, néha ajándékokat hozott neki a városból és engedékeny volt vele szemben. De ezt a jelenetet, nem tudom miért, kivágták.

K.: Ben Kingsley traktált téged sztorikkal? Nem olyan, aki nem mer beszélni...

A.: Rengeteg hatalmas története van, sokat osztott meg velünk, de igazán profi a felvételek alatt volt. Mikor felvételen van, dolgozik. Mivel lehetősége volt utazni, nagyon izgalmas élete volt.

K.: A könyv írója még mindig él, ugye? Tudtál vele beszélni?

A.: Igen, meglátogatta a stábot Baltimore-ban néhányszot, elhozta az unokáit és a családját is. Igen, beszéltem vele egy keveset.

K.: Említette, hogy az ember, akit Ben Kingsley alakít, létező ember volt, akit ismert.in her life.

A.: Komolyan?

K.: Komolyan, milyen durva ember lehetett.

A.: Gyerekként ismerte őt? 

K.: Valamikor az életében, azt mondta.

A.: Elég bizarr...

K.: Hátborzongató lehetett, kicsit mint valami ragadozó...

A.: Igen, ijesztő. 

K.: Olvastál más könyvét is az írónőnek?

A.: Nem, még nem, de szeretnék.

K.: Beszéltél arról, hogy milyen volt Victor Garber apának, de érzelmileg sokkal inkjább William Hurt mondható annak - sokkal többt beszélgetett veld, kedvesebb volt, több olyan jelenet volt, amiben ketten voltatok. Zavarba ejtő volt először játszani vele? Arra gondolok, hogy ő már mindent elért, díjnyertes színész, és vannak elég bensőséges jeleneteitek. Meg kellett ismerned előtte, vagy rögtön elkezdtetek együtt játszani? 

A.: Hát, egy forgatáson nincs túl sok idő arra, hogy megismerd azt, akivel dolgoznod kell. Persze van néhány dolog, amit tudsz, de az sem annyira a színész maga, inkább a karakter.