[> Élménybeszámolóm a Szigetről

Késő délután megérkeztünk a Szigetre. Egy kevés bolyongás után elértünk a Nagyszínpadhoz. Épp valami számomra ismeretlen együttes játszott. Már akkor nagy tömeg volt.
Gondoltuk, még semmi esélyünk sincs bejutni az első sorba, hogy bebiztosítsuk magunknak a helyet, bár nem sok értelme lett volna bemenni órákkal előbb, így tovább mentünk. Semmi érdekes programot nem találtunk, megvártuk,míg a következő nagyszínpadi előadó is eljut az utolsó számhoz, aztán elindultunk be a tömegbe. Megpróbáltunk minden kis apró helyet kihasználni, és beljebb férkőzni az első sorig. Bár a Pink előtt fellépő előadó koncertjének még nem volt vége, ha jobban megfigyeltük már lehetett látni rózsaszínhajú, Pinkes pólós és egyéb Pinkes ismertetőjeggyel megáldott embereket a tömegben.
Eljött a pillanat, kb. 19:20-kor befejeződött a Pink előtti koncert. A techno rajongók hátra, a Pink rajongók pedig minél inkább előre próbáltak nyomulni a tömegben. Nekünk a 3. sorig sikerült elverekednünk magunkat, persze még koncert alatt is néztük a helyeket, hogy hova lehetne szépen csendben beslisszolni, de nem jutottunk előrébb. Amíg el nem kezdődött a koncert még viszonylag nyugalom volt a közönség soraiban. De ahogy teltek a másodpercek, egyszer csak észrevettük, hogy a kivetítőn már ez szerepel: 19:45. És igen, elkezdődött a koncert. A Live From Wembley Arena DVD-n található koncerthez hasonlóan itt is egy enyhén kisérteties zenével kezdődött a koncert, majd pedig a dobok és a gitárok elkezdték játszani a Cuz I Can-t! Ekkor megjelent Pink! Mint mindig, nagyon csinosan, fekete szoknyában és fekete felsőben jelent meg. Ahogy a közönség meglátta, mindenki elkezdett a kordonok felé nyomulni, lökdösődtek, leöntötték egymást az innivalójukkal, de hiába. Szinte senki nem tudott már előrébb menni annál, ahol először megállt.  
Pink elég sok dalt adott elő a koncerten,az előadott számok között volt pl. a Who Knew, a U & Ur Hand,a Leave Me Alone vagy a Dear Mr. President, amit természetesen mindenki üvöltve végigénekelt. De Pink nem csak az I’m Not Dead albumról énekelt. A koncerten például előkerült a Try Too Hard és a My Vietnam is, sőt Pink régi jó szokásához híven ismét énekelt Janis Joplintól.  Ez persze nem az összes előadott szám listája.
Pink búcsúzóul adta elő a Leave Me Alone-t, de mint minden koncerten, visszatapsolták és  nem úszta meg ennyivel J.  Ráadásként jött a U & Ur Hand, majd a legutolsó, tényleg búcsúzószám a Get The Party Started volt. Ennyi volt…
Ekkor a tömeg zúgolódni kezdett, mindenki telefonálni kezdett hogy megtalálja hozzátartozóit, majd ezután tovább bóklásztak, vagy elindultak hazafele. Mi személy szerint a színpad oldalsó részéhez mentünk és kérdezősködni kezdtünk az ottálló VIP tagtól: „P!nk itt van még??”  Ők azt mondták, elment. Nem nagyon hittünk nekik így ott álltunk még egy ideig, és próbálkoztunk bejutni a sztárkonténerekhez, mer szinte biztosak voltunk benne, hogy Pink nem ment még el. De mindig csak ehhez hasonló válaszokat kaptunk: „Ahogy vége lett a koncertnek elment.” Még mindig nem hittük el. Ekkor jött egy másik VIP tag, akivel normálisan eltudtunk beszélgetni, és ő úgy nézett ki, nem hazudik: „Pink tényleg elment. Amilyen  kedve volt…nem volt rossz kedve csak sietett, ahogy vége lett a koncertjének itt várta a kisbusz és elment… Sajnálom…”
Itt kialudt bennünk az utolsó remény is és visszavonultunk. Leültünk a fűbe és vártuk, hogy elinduljunk hazafelé. Pinkkel találkozni nem sikerült, de láttuk élőben, és egy fergeteges koncertben volt részünk!


nem egy mestermű, de tőlem ennyi telik és a lényeg benne van :) :)

Saját írás|NE LOPD EL!