2007. augusztus 14. – 15. Hajdúszoboszló

Hát kb. reggel 10-ig még lövésünk nem volt, hogy megyünk-e a koncertre. Akkor derült ki, hogy van szabad szállás a Gábor Áron utca 90 alatt. Hívtuk Kittit(Anya tanítványa). A 14:41-es vonattal indultunk Nyíregyházáról. Kb. 16:00 körül már a szálláson voltunk. Kisebb-nagyobb kanyargásokkal XD. Ettünk, ittunk, pihentünk, majd elkezdtünk készülődni. 18:00 körül elindultunk a repcsitérre, ami  15 percre volt a szállástól. Én már baromira be voltam sózva, mert már 2 és fél hete nem láttam a srácokat.

Mikor odaértünk, láttuk, hogy Csipa már ott ül az asztaloknál. Mi még mielőtt meglátott volna, gyorsan elhúztunk WC-re. Aztán mikor visszaértünk, Csipa már úgy integetett felém/felénk, hogy a karja majd ki szakadt. Visszaköszöntem, majd dumáltunk picit és vártuk Zsoltit. – Csipa és Endi, már délután lementek, Zsolti és Tibi+Tibi barátnője csak később jöttek. Valamikor 7 körül befutottak és Zsolti elment rendelni egy szendvicset, mert farkas éhes volt, majd leült hozzánk, hogy végre megint dumálhassunk egy jót. Tökre lelkendezett, hogy:
” Rendeltem egy ekkora- kb. 50 centis, legalábbis ennyit mutatott- szendvicset.”

Aztán, mikor hozta, akkor kiderült, hogy alig volt 40 centis a kaja. Röhögtünk egy jót. Kitti hozott Anyának és magának boroskólát. Zsoltival kb. fél órát dumáltam, mert mentem beállni a helyemre. Anya és Kitti még jó darabig elvoltak. Aztán jött a WallStreet. Közben Anyu elment, Lackóval beszélgettek, Kitti meg jött hozzám. Bemelegítésnek mindig jó bulit csinálnak, szóval elment. Gyűlt a tömeg, később Anya is odajött hozzánk.

És elkezdődött a koncert. Húha. Hát 2 és fél hét után igencsak jó volt ismét tombolni. Nagyon jól éreztem magam. Igaz a Hooligans koncertek mindig nagyon jók. A Legyen valamire olyan kész voltam, hogy azt elmondani nem lehet. Kajak átestem a holtponton, szóval ezután már simán bírtam a húzós ugrálásokat.
Mivel Csipának nem nagyon voltak ismerős arcok - meg sztem a többieknek se sok – így, mint mindig megint rengetegszer mosolygott+nyelvezett+kacsingatott nekünk. Zsoltival is nagyon sokat hülyültünk, de mongyuk ez már csak a szokás hatalma. Játszották a ’PEPSI SONG’-ot is, de annak Csipa úgy össze-visszakavarta a szövegét, hogy pff… Mindenesetre kurva nagyot tomboltunk. Meg végig tomboltunk.
Konci után vettünk 2 gyújtót egy órát meg 2 pengetőt. Meg kaptam Lackótól – KÖSZÖNÖM SZÉPEN? TE ÁLDOTT JÓ LÉLEK! – egy köteg Pepsis lapot. Rengeteg fajta volt és mindegyikből sok. Ezekért 2 puszival fizettem. Később, amikor már szinte mindenki elhúzott, észrevettem, hogy Csipa is indul, de én odaléptem, Ő meg – egyem a drága szívét – akármilyen fáradt volt még visszajött és magához húzott,- hozzá kell tenni, hogy úgy megölelt, hogy alig kaptam levegőt - meg mondta, hogy nagyon vigyázzak magamra. Kicsit szomorkás hangulatban volt, ezért bemásztam utána a kerítésen. Elkaptam a drága frakkját és beszélgettünk vagy negyed órát. Bicajozásról, sportolásról, az életről, meg kituggya, még miről. Aztán már láttam, hogy nagyon fáradt így elköszöntem tőle, Ő meg olyan aranyosan nézett… - na de mind1. Ez már valami olyasmibe tartozna, hogy „Mér bírod Csipát?” – Olyan volt, mint egy féltő Bátyó.( Ezért elárulom nektek, hogy már egy ideje csak Bátyusnak hívom.)
Beült a buszba, én meg visszamásztam Anyához és mentünk Kitti és Zsolti után. Koncert előtt, mintha Havasi Balázst láttam volna, és kiderült, hogy nem vagyok vaksi, mert tényleg Ő volt az. Vele is dumáltunk pár sort. Aztán Zsolti valamit ’politizált’ Kecskével. Jött Lackó. Megint megköszöntünk neki mindent + Anya tanítja az egyik haverját, szal mondtuk neki, hogy bíztassa picit Bélát. Ő is ment vissza, de még ragaszkodott hozzá, hogy Anyával csináljanak egy képet. Tőle is elbúcsúztunk. Megint nem úsztam meg puszi nélkül.
Zsoltinak már ordítottak, hogy menni kéne. Hát ő meg még jött hozzánk is. Tőle is elbúcsúztunk és megint nem úsztam meg, mer ’végig nyalt’. – ez képletesen értve, azt jelenti, hogy megint nem úsztam meg a puszit- Szépen elköszöntünk, aztán a kijárat felé vettük az irányt, mer tudtuk, hogy Ők is lassan indulnak. Mi rajongókhoz illően leültünk a kapuban és azt vártuk, hogy gördüljön ki a kocsi. Addig énekeltünk pár számot. Aztán elmentek.
Mi meg énekelve mentünk a szállásig. Szerintem páran azt hitték, hogy részegek vagyunk, pedig cseppet sem voltunk azok. Megbeszéltük a koncit, majd valamikor 3 körül elmentünk szunyálni.

Hát röviden ennyi. Fejtegethetném, hogy miről beszélgettünk, meg mit csináltunk még, de az már ránk tartozik. Természetesen nincs semmi TITOK. Ha ott lettetek volna, akkor Ti is látjátok., Szóval kb. ennyit Hajdúszoboszlóról.
Még annyit hozzátennék, hogy nem tudom, hogy miként fogom kibírni, azt a 6 hetet amíg nem látom Bátyusékat. Sajna se Gyarmatra, se Bőcsre nem tok menni szal… Na de mind1.

Gabó