Mit jelent jó kézzel lovagolni?

Mit jelent a jó kéz? Ezt a kérdést nemcsak a kezdőknek, hanem a haladó lovasoknak is újra és újra tisztázniuk kell magukban...

A kezek és a szárak révén a lovas állandó kapcsolatban áll a ló szájával. A ló a legkisebb mozdulatot is érzékeli, így a lovas finoman adagolt utasításokat adhat.

Mitől ismered meg a jó kezet?

Hogy jó keze van-e egy lovasnak, ezt onnan ismerheted fel, milyen pontosággal adja a segítségeket, hogyan hangolja őket össze, vajon érzéssel és puhán adja-e őket, és eléri-e a kívánt hatást. Hogy jó a kezed, azt felismerheted arról, hogy a lovad abszolút mértékben megbízik benned.

Világos segítségadás

A ló dresszúrakiképzése során lassanként megismeri a segítségadás nyelvét: a hang-, szár-, súly-, és combsegítségeket. Nagy fokú érzékenységének és jó emlékezőképességének, intelligenciájának köszönhetően a ló gyorsan bevési az információkat, különösen ha bizonyos érzelmek is kísérik őket. Természetesen csak akkor fog megérteni téged, ha világosan fejezed ki magad: egy bizonyos segítség értelme mindig ugyanaz, nem fordulhat elő, hoy egyszer ezt jelenti máskor meg azt. Ugyanúgy nem fordulhat elő, hogy ellentétben álljon egy vele egyidejűleg adott másik segítséggel.

A kezeket tartsuk nyugodtan

Ha a kezedet nem tartod nyugodtan, és nem adsz világos segítségeket, a ló egy idő múlva nem fog rájuk reagálni. Lehetőleg kényelmes tartást vesz fel, amelyben a száját a legkevesebb fájdalmas hatás éri, és egyre inkább eltompul. Az olyan iskolalovak, amelyeken gyakran ülnek gyakorlatlan lovasok, néha egyszerűen feladják, és végül azt csinálják, amihez kedvük van.

Állandó támaszkodás

A klasszikus lovaglásban a szárvezetés határozza mega támaszkodás elvét: a lovas állandóan fekvő szárakkal lovagol. Kezei így folyamatosan finom összeköttetésben állnak a ló szájával. A jó támaszkodás nem merev, mivel a lovas puha, érzékeny kézzel követi a ló nyakának mozgását. A ló csak akkor marad készségesen a száron, ha bízhat a lovas kezében.

Puha szárvezetés

Először minden kezdőnek meg kell tanulnia nyugodtan tartani a kezét. Ez alatt nem azt értjük, hogy a kezeit egyáltalán nem mozdíthatja el a helyükről. Sokkal inkább azon kell fáradoznia, hogy állandó puha kapcsolatot tartson fenn a ló szájával. A lovas keze és a ló szája közti távolságnak egyformának kell maradnia, hogy a szár ne "ugorjon" meg, mivel a ló ilyenkor mindannyiszor rántást érez a szájában. A lovasnak a kezével finoman követnie kell a ló nyakának mozgását, hogy a kapcsolat puha, könnyű és állandó legyen.

Felvenni és engedni

Az egyik széles körben elterjedt hiba lényege, hogy a lovas állandóan feszíti a szárat. Számos lovas túl sokat használja a kezét lovaglás közben, és elfelejti, hogy ugyanakkor a súlyával és a combjaival is irányítania kell. Minden felvevő szársegítség után - például átparírozáskor - egy engedő segítségnek kell következnie.

Engedni és felvenni

Az egyik kéznek forduláskor is engednie kell, ha a másik kéz felvesz. Jobbra forduláskor a lovat a jobb combhoz állítjuk, és meghajlítjuk. Hogy ez a hajlás minden probléma nélkül létre jöhessen, a bal kézzel ugyanakkor engedned kell. (Figyelem: a külső szárnak azonban feküdnie kell, és a lovat kívülről be kell határolnia!)

Elengedés

Ha a szárak fekszenek is, a ló szájával ennek ellenére csupán puha és rugalmas összeköttetésnek kell fennmaradnia. A lónak mindig a lovas kezéhez kell igazodnia. Ha a lovat "összeszeded", vagy átmeneteket lovagolsz, a kéz befolyásának minimálisnak szabad csak lennie. Ügyelj rá, hogy a szárakat mindig csak rövid ideig vedd fel, a ló különben megszokja, eltompul, s egy idő után már nem fog reagálni a segítségekre. Ha a kéz befolyása túl erős, a ló homlok-orr vonala a függőleges mögé kerül, vagy a szárra fekszik.

Kerüld az erőszakos beavatkozást!

A szárak erős meghúzása, vagy ami még rosszabb, a szándékos vagy akaratlan rántások a ló szájában, veszélyeztetik a sikeres betanítást. Az a ló, amelyik nem bízik a szársegítségben, soha nem engedi el magát teljesen. Ahelyett, hogy a szársegítségben bízna, többé-kevésbé világos ellenállást kifejtve megpróbál kibújni alóla, csapkod a fejével, ráfekszik a zablára, vagy a szár ellen húz. Egyes esetekben védekezik a szárak ellen, helytelenül kialakult alsó nyaki izmaival a kéz ellen szegül, és nem veszi fel a segítségeket. A kényszer ellen valamennyi ló védekezik.