Tapmancs lelke - Bevezető |
|
|
|
|
1. fejezet: James és Lily halála után |
|
|
|
Ó, én szentimentális, naiv bolond! Kiáltani, üvölteni, sikítani szeretnék, de nem tudok, pedig úgy szaggat belül a fájdalom, hogy majd bele halok. Miért kellet nekem felajánlani? Miért?
|
2. fejezet: A gyötrő hideg |
|
|
|
halálfélelem lett úrrá rajtam, mikor a kámzsás, csuklyás alakok lekísértek az azkabani cellámba, és az addig sokak által nagyképűségnek hitt vakmerő bátorságom
|
3. fejezet: A látogató |
|
|
|
Keserves öt év telt el a végzetes események óta, Voldemort halála óta, és még mindig élek. Az, hogy ez jó, vagy rossz azt magam sem tudom.
|
4. fejezet: Újságcikk és feladat |
|
|
|
Hét év telt el azóta, hogy Remus meglátogatott, és összesen tizenkettő azóta, hogy itt raboskodom. Ez a tizenkét keserves év, amely teljesen megkeményített
|
5. fejezet: Terv és szökés |
|
|
|
A terv, mikor eszembe jutott olyan kézenfekvőnek tűnt, hogy bosszúsan a fejemre csaptam, és felhorkantam. „Csacsi öreg medvém!”- Mondogattam magamnak,
|
6. fejezet: Út Surreybe |
|
|
|
Az út Surreyig nagyon lassan fogyott, ahogy ezzel együtt a reményem utolsó szikrái is ellobbanni látszottak. A reményem arra, hogy tisztázom magam, és újra kezdhetek.
|
7. Fejezet – Magnólia közben |
|
|
|
Hajnal volt mikor felébredtem a még vörösen parázsló tűz mellett. A Nap épp felkelőben volt, lilás-vörösre festve az eget. A gyerekek még aludtak.
|
8. Fejezet Irány a Tiltott Rengeteg! |
|
|
|
Elindultam hát a hosszú útra a Tiltott Rengeteg felé, mely életem legnagyobb csínytevéseinek színtere volt. Még utoljára visszanéztem arra a helyre,
|
9. Fejezet- Álom a Tekergőkről |
|
|
|
Nyugtalan álomba zuhantam. Az emlékek csak úgy özönlöttek. Jók, rosszak egyaránt. A sikolyok, a hörgések, kiabálások
|
10. fejezet – Először Roxfortban |
|
|
|
Több hét telt el, tétlenül. A várakozás már-már megőrjített. Naphosszat csak a parkban lézengő diákokat figyeltem, akik ha csak tehették, élvezték az enyhe őszi
|
11. Fejezet – A kviddics meccsen |
|
|
|
Beköszöntött az igazi borongós ősz. Már napok óta esett, vagy ha éppen nem, akkor meg a szél kezdett el fékezhetetlenül fújni, végtelen táncba víve
|
12. Fejezet – Csámpás |
|
|
|
Napokig csak tespedtem, éltem bele a világba. Megint visszatért a komor hangulatom. Felötlött az első Azkabanban töltött karácsony emléke,
|
13. Fejezet – Másodszor Roxfortban |
|
|
|
Pár óráig eltartott, míg teljesen besötétedett. A kastély is lassan sötétbe borult, jelezvén, hogy mindenki szép lassan nyugovóra tér
|
14. fejezet – A kentaurok intelme |
|
|
|
A tél hihetetlenül gyorsan eltelt. Nem hittem volna, hogy túlélem, de valahogy mégis sikerült. Az élelem hiány, és a
|
15. fejezet – Egyedül a Szellemszálláson |
|
|
|
Elindultam hát az alagútban az egyik legnyomorultabb hely felé, amit valaha láttam. Bár el kell ismernem, pontosan illeszkedik a hangulatomhoz.
|
16. Fejezet – Egy váratlan találkozás |
|
|
|
Már hónapok teltek el azóta, hogy a Szellemszállásra „költöztem”. Napjaim egyhangúan telnek. Ebbe is belefásultam, mint mindenbe a bujdosásom
|
17. Fejezet – Patkány és vér |
|
|
|
Mikor felébredtem, már kora délután volt. Ettem egy kicsit a Remustól kapott elemózsiából, melyet barátom előre
|
18. Fejezet – A Tekergők története |
|
|
|
A gyerekek döbbenete lassan elillant. Először Ron szólalt meg.
- Maguk megőrültek!
- Ez nevetséges! – motyogta Hermione.
|
19. fejezet: Peter visszatérése |
|
|
|
Azonnal talpra ugrottam, és Pitonra meredtem, mint egy prédájára leső vadállat. Hallottam a többiek döbbent nyikkanását, majd gyűlölt ellenségem sziszegő hangja csendült fel.
|
20. fejezet |
|
|
|
Szótlanul lépkedünk az alagútban. A csendet csak néha töri meg Csámpás jókedvű nyávogása, Ron halk szitkozódása, vagy Pipogyusz fejének ütemes koppanásai a mennyezeten.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…