Új bejegyzés Frissítés

2007.08.15. 11:48

Cím: Homok Író: Noj Univerzum 1: X-akták Korhatár: 13 év Műfaj: MSR, case file Szereplők: Mulder, Scully Tartalom: Mulder és Scully a White Sands sivatagban nyomoznak, ahol rejtélyesen eltûnt a sheriff és egy házaspár.     Kedves olvasóm, légyszi ne felejtsd el hogy mikor ezt írtam, még csak 1997 volt, én meg még csak… nos én se voltam annyi idős, mint most.:) Meg aztán akkoriban még attól is jólesően megborzongtunk, ha Mulder véletlenül egy pillanatra hozzáért Scullyhoz… Most meg már mással be se érjük, csak ha legalábbis látjuk őket egy ágyba bújni. Hiába, az idők változnak. De ez így van jól.:) Köszönöm :)   Homok   Orogrande, Új Mexikó szombat, éjjel 1:03 -- Igencsak elhúzódott ez a buli, fiúk! -- kiáltotta a sheriff és csuklott egyet -- Itt hagylak titeket, mulassatok csak tovább, nekem levegőre van szükségem. Orogrande 52 éves sheriffje eléggé be volt rúgva. De még korántsem annyira, mint hullarészeg barátai, akik a legénybúcsút rendezték neki. A férfi tehát úgy döntött, beül a kocsijába és autózik egyet, vendégeit pedig ott hagyja a házában. Remélte, hogy mire reggel visszajön, addigra kijózanodnak valamelyest. A városból észak felé vezető útra kanyarodott rá. Nem találkozott senkivel, és ennek nagyon örült, mert tisztában volt vele, hogy jelenlegi állapota nem éppen méltó egy sheriffhez. Ha valakit gyorshajtáson kapna, még csak utána sem eredhetne, mert azt ő bánná meg leginkább. Vezetés közben a menyasszonyára gondolt. Húszéves csodaszép mexikói lány volt, egy cukrászdában dolgozott Orogrande-ban. Illegális bevándorlóként élt az országban. Ezt a sheriff is jól tudta, de nemigen törődött vele. Remélte, hogy ha feleségül veszi, a lány előbb-utóbb megkapja az amerikai állampolgárságot. Rosszmájúak szerint a menyasszony egyebet sem remélt. A város pletykaközpontjai úgy érveltek, hogy különben mi másért menne feleségül egy viruló húszéves lány egy félévszázados férfihez, aki eddig még senkinek sem kellett, és egyébként is lelkiismeretlen ember hírében állt. A fentiekben volt némi igazság. De tény, hogy a mexikói lány annyira megbabonázta a sheriffet, hogy az semmi rosszra nem gondolt. Biztos volt benne, hogy az esküvővel a boldogságukat alapozza meg. Órák teltek el, és a férfi még mindig határozottan tartott határozatlan célja felé. Az ital, amit a partin elfogyasztott, megtette hatását. Egyre homályosabban látott és kezdett rosszul is lenni. Végül már a kormányt sem tudta elég erősen tartani, és letért az útról. A sivatag hófehér pora hatalmas füstfelhőként gomolygott körülötte. Többszáz méterre az autópályától sikerült megállnia. Lenyomta az ablaknyitó gombot, hogy némi levegőt szívjon, de csak a por szállt be az autóba. A sheriff kiugrott a kocsiból, mert már tényleg erős hányingere volt. Aztán arrébb támolygott, hogy egy kicsit könnyítsen magán, de hirtelen szédülés fogta el. Úgy érezte, forog vele a világ, és egyre gyorsabban és gyorsabban forog. Pedig valójában ő forgott most a saját tengelye körül. A lábait valami nem engedte felemelni a homokról. Valami megfogta őket, és húzni kezdte lefelé. Közben pedig egyre forgatta, mint egy csavart, amit most tesznek bele a deszkába. A sheriff túl kába volt már ahhoz, hogy felfogja, mi történik. Körülötte buborékokat vetett a homok, olyan volt, mint a zubogó forró víz. De víz nem volt sehol. Levegő tört fel a föld alól. Rengeteg levegő. A sheriffnek az volt a szerencséje, hogy elvesztette az eszméletét, még mielőtt a homok teljesen elnyelte volna. Azután a fehér por még buggyant néhányat, és végül lenyugodott. A sivatagban teljes csönd honolt. White Sands sivatag, Új Mexikó szombat, délelőtt 10:49 A kis gyerekcsapat vidáman szedte a lábait. Tanárukat követték, aki legelől haladt, és egyfolytában magyarázott nekik. -- Ez a fehér por, amin lépkedünk, nem más, mint gipsz. Ugyanaz az anyag, amiből azt a kemény rögzítőkötést készítik nektek, ha eltörik valamitek. -- Akkor lehet rá írni is? -- kérdezte egy eleven kisgyerek. -- Nem, mert ebben az állapotában olyan, mint a liszt. Csak ha vízzel összekevered, akkor keményedik meg. -- Aha -- mondta őszinte ámulattal a gyerek. -- És hogy került ide ennyi liszt? -- kérdezte egy másikuk. -- Gipsz. A környező hegyekből hordta ide az eső. Lemosta, és mivel innen a völgyből nem tudta elvinni a víz, az elpárolgott, a gipsz pedig itt maradt -- felelte a tanárja, és igazán örült érdeklődő kis hallgatóságának. Nem volt ugyan meggyőződve arról, hogy a White Sands a legkellemesebb hely az országban túrázás céljára, de hiába, a gyerekeket ez a "lisztben" sétálás jobban érdekelte minden erdőnél, tengerpartnál és vízesésnél. Úgyhogy mondjuk tanulmányi kirándulásnak éppen megfelelt ez a délelőtt. A csapat egy vendégház felé tartott, ami valahol az autópálya másik oldalán épült. Az út fölött átívelő felüljáró felé vették az irányt, és akkor meglátták az autót. Kitárt ajtóval állt, fehér homok borította az üléseit és a motorháztetejét. Körülötte mindenütt tökéletesen sima volt a talaj. A porban semmiféle nyoma nem látszott annak, hogy hogyan jött ide, és aki benne ült, merre ment tovább. A gyerekek örültek, hogy megint történt valami. -- Hogy kerül ez ide? -- Az enyém lehet? -- Biztos helikopterről tették le! -- Vagy UFO-ról! Tanárjuk is értetlenül bámulta, amit látott, de megpróbált reálisan gondolkodni. -- OK, gyerekek, gyertek! Elmegyünk a házba, ahová indultunk, és onnan majd telefonálok a rendőrségnek, hogy mit találtunk. Jó lesz? De most már siessünk! A kissrácoknak ezt nem kellett kétszer mondani. Szaladtak a felüljáró felé. Tanárjuk aggódott, hogy a nagy kánikulában való futás talán megárthat nekik, de aztán eszébe jutott, hogy úgyis mindjárt ott lesznek a vendégházban, ahol Mr. Quimbi, a fogadós, ellátja majd őket jeges teával és vizes törölközovel. Meggyorsította lépteit, hogy utolérje az apróságokat, és el ne veszítsen szem elől egyet se. Furcsa érzése volt, és mindannyiukat féltette. Maga sem tudta, hogy mitől. Mulder lakása, Washington D.C. szombat, este 7:25 Csöngött a telefon. Aztán még egyet csöngött. És végül még egy harmadikat is csöngött. -- "Itt Fox Mulder. Nem vagyok itthon. Kérem, hagyjon üzenetet." -- Szia -- mondta Scully a telefonvonal túlsó végén -- Én vagyok az. Skinner most hívott, hogy kinéz nekünk egy hétvégi munka. Egy ember eltűnt a sivatagban. Ha hazaérsz, hívjál. Ja, és kezdj el csomagolni. Még ma el kell repülnünk Új Mexikóba. * * * A repülőtéren átlagos méretű tömeg nyüzsgött. -- Mikor indul a gép? Scully az órájára nézett. -- Húsz perc múlva. Ha mindent elintéztünk, akár be is szállhatunk. -- Én még veszek valamit -- mondta Mulder a büfé felé kacsintgatva -- Addig ülj le itt. Pár perc múlva egy újsággal és három zacskó szotyolával tért vissza. -- Le kellene szoknod -- csóválta a fejét Scully -- Akkor hát mehetünk? -- Mehetünk. A nagy utasszállító repülőgép csak félig volt tele. Nem túl sokan utaztak ilyen késői órán éppen Las Cruces-be. Scully az ablaknál ült, Mulder mellette, kézitáskáikat pedig az utána következő ülésre tették, mert az üres volt. Kényelmesen elhelyezkedtek, és várták az indulást. Aztán a gép végre megmoccant. Scully kifelé nézett az ablakon, Mulder hátradőlt az ülésben. Egy kicsit álmos volt. -- És miért nem a sheriffnek szólnak, ha nem találnak egy embert? -- kérdezte csukott szemmel. -- Mert a sheriff tűnt el. Mulder kinyitotta a szemét. -- Ezt eddig nem is mondtad. -- Bocs. Elfelejtettem. -- Hm -- mondta Mulder és újra becsukta a szemét. Scully már nem tudott mit nézni a sötét égen kívül, mert a felhők fölé emelkedtek. Így hát ő is hátradőlt, de aludni nem tudott, mert igencsak korgott a gyomra. Ránézett Mulderre. -- Alszol? -- Késő van. -- Ha előbb otthon vagy, már rég elutazhattunk volna. -- Te nem tudod, hogy én szombat este nagymosást tartok? Scully csodálkozott egyet. Nem, ezt nem tudta. Mindent mégse tudhat. Kis idő múlva hozták az ételt. Addigra Mulder már elszenderedett. * * * White Sands sivatag, Új Mexikó szombat, este 8:00 Mr. Quimbi a háza verandáján állt és békésen cigarettázott. A lemenő napot nézte, ami ott, a sivatagban egészen a horizont alján tűnt el. A levegő kellemesen hűvös volt, jólesően lehult a nappali kánikula után, és Mr. Quimbi úgy érezte, nagy kedve van sétálni egyet. Alacsony, tömzsi ember volt a fogadós, talán vaskos, de nem kövér. Csöppet sem volt gömbölyű. Kicsit egy rövidlábú robotra hasonlított. Az arca pedig, akár egy bohócé. A gyerekek nagyon kedvelték állandóan vicces kedve és nagylelkűsége miatt. A vendégházában megszálló utazók pedig azért szerették meg hamar, mert becsületes és megbízható volt, mindig tartotta magát a megállapodásokhoz. Most is foglalt volt négy a fogadó öt szobája közül. Mióta a felesége meghalt, Mr. Quimbi mindent egyedül intézett a házban. Takarított, mosott, az ételt a városból hozatta, de ő tálalta fel. Magányos lelke akkor volt elégedett, ha a vendégeit elégedettnek látta. A 61 éves férfi most érte el az autóutat, amely a sivatagot kettészelte. Ha lett volna nála még egy cigaretta, tovább is sétált volna, így azonban úgy döntött, hogy inkább visszamegy. Megfordult, hogy haza induljon, amikor a háta mögül egyszerre furcsa hangokat hallott. Úgy hangzott, mintha emberek járnának a homokon és a cipőjük talpát húzgálnák rajta. De közben még bugyborékolt is valami. Ám amikor Mr. Quimbi hátranézett, senkit sem látott. Ha nem lett volna erősen rövidlátó, és nem lett volna már olyan szürke az alkony, láthatta volna, amint az út túloldalán buborékokat vet a homok és elnyel néhány arra járó bogarat. * * * Scully és Mulder az éjszaka közepén érkeztek meg Las Cruces-be. Taxival mentek a motelbe, ahol megszálltak. Siettek lefeküdni, mert tudták, hogy reggel a legkorábbi vonattal kell Orogrande-ba utazniuk. Az éjszaka hátralévő része hamar eltelt, nem sokat alhattak, de ehhez hozzá voltak szokva. Kora reggel bekaptak pár falatot a pályaudvaron, a délelőtt derekán pedig vonatuk már a San Andres hegység vonulatai közt kanyargott. Mulder az újságját olvasta. Scully vele szemben ült, és jól láthatta a lap címét: Nulladik Típusú Találkozások. -- Nem unatkozol, Scully? -- Mulder felpillantott az olvasásból -- Biztos nagyon érdekel, mit olvasok. -- Ó, igen. Rendkívül -- Scully ásított egyet. -- OK, akkor olvasok neked! Figyelj! Ez egy igaz történet -- Mulder olvasott, Scully pedig a kinti tájat bámulta -- "Egyedül voltam otthon a bébimmel. A férjem sokáig dolgozott, már késő este volt, de még mindig nem jött haza. A kicsit etettem éppen a konyhában, amikor hirtelen... " A fenébe! -- mondta Mulder, mert bementek egy alagútba, és egy másodpercre nem látta a betűket. -- Pedig már épp kezdett izgi lenni -- állapította meg Scully. Aztán felkapcsolták a lámpákat. -- Hol is tartottam? Ja, megvan -- Mulder tovább olvasott -- "A kicsit etettem éppen a konyhában, amikor hirtelen lekapcsolódott a villany, és mindenre sötétség borult." -- Ebben a pillanatban a vonaton kialudtak a lámpák, és az utasok teljes sötétben maradtak. -- Micsoda időzítés! -- poénkodott Mulder. -- Mi az, már ők is neked dolgoznak? -- kérdezte Scully. -- Nem! Ez most a te kedvedért volt. A vonatvezető hangja szólalt meg a hangszóróból: -- Elnézést az üzemzavarért, kedves utasaink, de azt hiszem, úgyis mindjárt kiérünk ebből a fránya alagútból. Így ni! Itt is van a vége! További kellemes utazást! Mulder és Scully összenéztek. Mulder a halántékát böködte a mutatóujjával. -- Szerintem is! -- mondta Scully. Kiértek az alagútból és tovább robogtak Orogrande felé. * * * A White Sands-ben eközben két turista barangolt. Fiatal montanai házaspár volt az, akik gyerekük még nem lévén nem részesülhettek elég veszélyhelyzetben, így aztán maguk keresték maguknak az izgalmakat. Minden szabadidejüket barlangászással, hegymászással vagy kirándulással töltötték. A White Sands-be is csak azért jöttek el, mert azt hallották, hogy évente egyszer lehet futóhomokot látni benne. A férfi ment elől, felesége pedig a lábnyomaiba lépett. Ma még nem sok érdekes történt velük, hacsak az nem, hogy eltévedtek, mert beborult az ég, az iránytűjük pedig eltörött. De most már újra sütött a nap. Készítettek néhány fotót a valóban különleges sivatagról, és úgy tervezték, hogy csak dél körül fordulnak vissza, hogy a kocsijukban elköltsék a magukkal hozott ebédet. A napot figyelték, és tudták, hogy még legalább egy órájuk van délig. -- Várj egy kicsit! -- mondta a nő -- Inni szeretnék. A férfi közben észrevett valamit a távolban. Olyasminek tűnt, mint egy nagy szürke szikla. A sziklák igen ritkák voltak errefelé, úgyhogy ha mégis akadt egy, azt jól lehetett tájékozódási pontként használni. -- Nézd csak! Arrafelé megyek tovább. Pihenj egy kicsit, aztán gyere utánam! -- Rendben -- A nő leült a fehér porba. Elővette a vizet a táskájából és nagyot kortyolt belőle. Érezte, hogy a hátán csorog a veríték, de nem törődött vele. Szerette, hogy mindig egészségesnek mondhatta magát, és a víz most felfrissítette. Olyan élete volt, amilyenre vágyott. Elnézett távolodó férje után. "Minket aztán senki nem mondhat otthonülőknek" -- gondolta. Egyik kezét a homok alá dugta és élvezte az ottani hideget. Aztán rajzolgatni kezdett a porba. Mintha rajta kívül álló erő vezette volna az ujját, ezt a szót írta bele: "homok". Hirtelen egy éles kiáltás verte fel a csöndet. A nő megismerte a férje hangját. Halálra váltan ugrott fel és nézett körül, de semmit sem látott. A szikla is eltűnt, de az ismerős cipőnyomokat követve eljutott oda, ahol korábban volt. Meglátta a férjét is. Egészen a mellkasáig homok borította. -- Segíts! Gyorsan! Könyörgöm! Meg fogok halni! -- Dehogy fogsz! Ez csak futóhomok -- Az asszony hasrafeküdt és a kezét nyújtotta -- Add a kezed, kihúzlak! De a férfit hiába próbálta elérni, mert az elfordult. -- Úristen! -- sikoltotta a nő, és közelebb vergődött a férjéhez. Megpróbálta elkapni, de a férfit forgatta valami, amit egyikük sem látott. -- Neee! -- üvöltött a szerencsétlen, mert egyre mélyebbre merült a gipsz-porban. A felesége képtelen volt segíteni rajta. Kétségbeesetten zokogva feküdt a földön és nem tudta megérteni, hogy mi történt. De egy valamit biztosan tudott. Hogy ez nem futóhomok volt. * * * Amikor Scully és Mulder megérkeztek, a városban már híre ment a történteknek. A fiatalasszony Mr. Quimbi vendégházába jutott el legelőször és ott mondta el a férjével megesett borzalmakat. Azután eszméletlenül rogyott össze. A fogadós előbb a mentőket hívta, azután a rendőrséget, akik közzétették a tévében és a rádióban a White Sands sivatag látogatási tilalmát. A város lakóira nyomasztó félelem telepedett, legtöbben még a házukból sem mertek kilépni. A két FBI ügynökre úgy néztek, mint holmi megváltókra, amikor látták őket bemenni a rendőrség épületébe. De még inkább úgy néztek rájuk a rendőrök. -- Fox Mulder ügynök vagyok, ő Dana Scully ügynök -- mutatkozott be Mulder az első rendőrnek, akivel találkoztak -- Ki tudná nekünk a legpontosabban elmondani, hogy mi történt? -- Mr. Quimbi -- felelte a rendőr -- Az az ember, akinek vendégháza van az 54-es út közelében. Ma is meghalt valaki a sivatagban. Egy montanai férfi. A feleségét Mr. Quimbi kísérte be a kórházba. -- Ma is meghalt valaki? -- Scully elborzadt -- Mikor beszélhetünk ezzel a Mr. Quimbi-vel? -- Akár most is -- szólalt meg egy hang a hátuk mögött. Mulder és Scully megfordultak. Mr. Quimbi ott állt az őrszoba közepén, alacsony termetének teljes egészével. Kék farmer kertésznadrágot viselt, a kezeit zsebre dugta. -- Nem is tudtam, hogy már visszajött a kórházból, uram -- mondta neki a rendőr -- Ezek az emberek az FBI-tól jöttek. -- Üdvözlöm önöket! -- mondta Mr. Quimbi és a kezét nyújtotta Scullynak. -- Jó napot! -- Scully ügynök vagyok. A társam Mulder ügynök. Mr. Quimbi Mulderrel is kezet rázott. -- Hogy van a nő, akinek meghalt a férje? -- kérdezte aztán Scully. -- A körülményekhez képest jól -- felelte Mr. Quimbi -- De ezt csak a nagy adag nyugtatónak köszönheti, amit kapott. Addig szünet nélkül sírt. -- Ez érthető -- mondta Scully és lehajtotta a fejét -- Szóval vele nem fogunk tudni beszélni. -- Nem, de szerintem felesleges is volna zavarnunk. Nekem mindent elmesélt. Bármikor elmondhatom, és bárhol, ahol akarják. Hol szállnak meg? -- Azt még nem tudjuk -- felelte Mulder. -- Van még egy üres szobám -- ajánlotta Mr. Quimbi. -- Csak egy? -- Mulder Scullyra nézett. -- Az a legnagyobb -- mosolygott az öregember. Scully "Hát legyen"-arcot vágott és megvonta a vállát. * * * A rendőr vitte el hármukat Mr. Quimbi házához, aki útközben mindent elmesélt, amit tudott. Még a rejtélyes hangokat is megemlítette, amiket előző este hallott. -- Talán viperák -- vetette fel Scully. -- Itt nem élnek kígyók -- rázta a fejét Mr. Quimbi -- Mondom, egészen különös hang volt. Még sosem hallottam olyat. -- A sheriff autóját hol találták meg? -- kérdezte Mulder. -- Holnap elmehetnek oda, megmutatom majd a térképen. Egyébként... Igen, pontosan ott, ahol tegnap sétáltam. Csak az útnak a másik oldalán. Hát nem irígylem magukat, ha odamennek. -- Ugyan, ne aggódjon egy percig se! -- Mulder szinte boldog volt. Egy titok állt előtte, igazi rejtély, ami csak arra várt, hogy ő a végére járjon. Tudta, hogy Scullynak most semmi sem adatott, amibe kapaszkodhatna. Örült, hogy pontosan olyan tanácstalan ő is, mint mindenki más. Elhatározta, hogy ez így is fog maradni egészen addig, amíg ő, Fox Mulder, meg nem oldja az esetet saját tehetsége segítségével. Lopva ránézett a társára, hogy megpróbálja kitalálni, mire gondol. Scully mellette ült a hátsó ülésen és mereven bámulta a hófehér tájat. -- Olyan, akár egy óriási jégpálya -- mondta gyerekes ámulattal. -- Igen, és néha betörik a jég -- jegyezte meg Mr. Quimbi. Találó megjegyzés volt. * * * Reggel korán ébredtek. Talán mert meleg volt, talán mert a kíváncsiság egyébként is futötte őket, Mulder és Scully nem aludtak sokáig. Hat óra felé járt az idő, amikor Scully kinyitotta a szemét. Ő aludt a kényelmes nagy ágyban, Muldernek meg a kanapé jutott. Hallotta Muldert átfordulni a másik oldalára, és remélte, hogy ő is felébredt már. -- Mulder? -- Ébren vagyok. -- Nem túl kényelmetlen az a hely? -- Á, egészen otthon érzem magam. Scully már felült az ágyban, de most visszafeküdt nevettében. Mulder feltápászkodott. -- OK -- mondta -- Szerintem ne vesztegessük sokáig az időnket, inkább menjünk ki egy kicsit napozni a strandra. White Sands sivatag, Új Mexikó hétfő, reggel 9:19 Mulder és Scully úgy lépkedtek egymás mögött, mint egy nappal azelőtt a szerencsétlenül járt házaspár. Ahányszor a cipőjük a homokba ért, apró porfelhők gomolyogtak fel a földről, akárha füstölt volna a talaj. Egyébként a két ügynök már úgy is érezte magát, mintha menten felgyulladnának. A nap egyre magasabbra emelkedett és kezdett igazi sivatagi hőség lenni. Bár nem voltak túlöltözve, a hátizsákjuk igencsak melegítette a hátukat. Mulder vékony szövetinget viselt, amin egyre több gombot gombolt ki. A fejéről egy póló lógott le, amivel a tarkóját védte a naptól. Scully is szenvedett a melegtől, trikóját már teljesen átizzadta. A kígyóktól mégiscsak tartott, ezért hosszú nadrágot húzott. -- Ott van -- Mulder észrevette a sheriff autóját -- Hát, ebből sajnos nem sokat fogunk megtudni. -- Teljesen összejárkálták a környéket! -- bosszankodott Scully. A kocsi még mindig ugyanúgy állt ott, ahogy a gyerekek megtalálták. Persze valamivel több gipsz-por szóródott már rá. Körülötte pedig lábnyomok százai borították a talajt. Az egész látvány csöppet sem volt paranormális. Mulder készített pár fotót, azután továbbmentek abba az irányba, amit Mr. Quimbi megjelölt a térképen. -- Az asszony valami sziklát emlegetett -- mondta nekik ma reggel indulás előtt -- De azt mondta, az is elsüllyedt. Talán a helyét megtalálják. -- Biztos, hogy nem élnek errefelé nagyobb állatok? -- kérdezte most Mulder. -- Ez gipsz, Mulder, tömény só -- felelt Scully a háta mögül. -- Kalcium-szulfát. -- Na, hát csak ragadt rád valami a kémiaórákon -- ismerte el Scully -- Szerintem egy fontnál nagyobb súlyú állattal nemigen fogunk találkozni. -- De az ott mi? -- Mulder meglátott egy apró foltot a távolban. Pontosan ott volt, ahol a sziklának kellett volna lennie. Méretre is megfelelt volna a sziklának. Viszont mozgott. -- Gyerünk! -- Scully megmarkolta a fegyverét, és előrefutott, Mulder utána. Futás közben a sziklaszerűséget figyelték, ami bár egyre közeledett, mégis mindig kisebb lett. -- Muld... ! -- kiáltotta Scully, de torkán akadt a szó. Mulder rémülten látta, hogy Scully a homokba süpped. Ahelyett, hogy egy pillanatig gondolkozott volna, minden elővigyázat nélkül odarohant hozzá. -- Mulder, ne! A következő lépésénél Mulder alatt is süllyedni kezdett a talaj. -- Sok eszed van, tudod! -- Scully már térdig állt a porban, és hiába próbálta kihúzni belőle a lábát. Mulder is küzdött, hogy kiszabadítsa magát, de nem sikerült. A futóhomok nyelte el mindkettőjüket. -- Add ide a kezed! -- mondta Mulder -- Segítek kimászni. -- Nem! -- Ha fel tudsz mászni a vállamra, megmenekülsz! -- Nem, Mulder! És te mit csinálsz? -- Scully, ne hülyéskedj! Scully most már nem felelt. Összeszorította a száját, mert a homok is egyre jobban szorította őt. Némán nézte Muldert. Mulder ritkán esett kétségbe, de most tényleg nem tudta, mit tegyen. Látta, hogy Scullyt pár perc múlva elborítja a por, és ő nem éri el, hogy segítsen rajta. Még sosem érezte magát ennyire tehetetlennek. * * * Scully azt látta, hogy Mulder mosolyog. Mulder tényleg mosolygott. -- Mulder? -- Scullynak már a vállát is kezdte elérni a homok. Muldernek még csak alig ért följebb a hasánál. -- Scully, add már ide a kezed! -- Mondtam már, hogy nem, Mulder! -- kiáltotta Scully csaknem sírva. Mulder már nevetett. -- Nem érted, hogy leért a lábam? Itt állok, és nézem, hogy elsüllyedsz, mert nem vagy hajlandó közelebb jönni. Scullyba mintha villám csapott volna. Összeszedte minden erejét és addig nyújtózkodott, amíg Muldert elérte. Mulder megfogta a hóna alatt és kihúzta a földből egészen a derekáig. Most jött rá, milyen hasznos az FBI által előírt kötelező edzés, amivel ilyen jó erőben tudta magát tartani. Aztán Scully felkapaszkodott a vállára és kimászott a homokból. Még mindig nagyon feldúlt volt. -- Kösz -- csak ennyit tudott kinyögni. -- Jól vagy? -- Igen -- Scully leguggolt, hogy segítsen Muldernek kimászni a földbol. Mindkét kezével húzta az egyik kezét, Mulder a másikkal is küzdötte följebb magát. Már majdnem kiszabadult, amikor a lábával egyszercsak valami furcsaságot érzett. -- Várj csak! -- Mi az? -- Scully el nem engedte Muldert -- Már ki se akarsz jönni? -- Van itt egy üreg. -- Micsoda? -- Egy üreg van a föld alatt. Egész széles. * * * Mihelyt kimászott a homokból, Mulder telefonált Orogrande-ba és talajfúró gépeket rendelt oda, hogy átkutassák a sivatag földjét. A munkások többmérföldes járatokat tártak fel, és megtalálták a sheriff és a montanai férfi megcsonkított holttestét is. És még valamit találtak. Amiről nem tudták megmondani, hogy micsoda. Az egyik gép fúróját véresen húzták ki a talajból és ugyanott a föld egyszercsak fortyogni kezdett. Körbeásták a környéket, és ott találták meg. Hatalmas, szürke lény volt, a bőre az elefántéhoz hasonlított, de olyan rücskös volt, mint egy szikla. A fúró már átvágta, de még mindig sziszegett és süvített, éles hangja, akár egy gőzgépé. A levegőt ahhoz hasonló nyíláson fújta ki, mint amilyen a bálnák orrnyílása, de ez pontosan a borotvaéles fogakkal teli szája fölött volt, nem a feje tetején. Borzalmas és undorító látvány volt. Scully nem is nézett rá. A fogadóban csomagolt, amíg Mulder a munkásokkal tartott a sivatagba. Ő ugyanis éppenhogy mindent látni akart. Tökéletes és részletes X-aktát szeretett volna írni az ügyről. Úgyhogy nem sajnálta az idejét. Már hazafelé, a repülőn elkezdte a munkát. Most ő ült az ablaknál, a felhőtlen ég fénye rávilágított a laptopjára. "A mostanáig ismeretlen származású élőlény, amit a White Sands sivatagban találtunk, minden bizonnyal az egyetlen volt a Földön. További felbukkanására nem kell számítanunk. Létrejöttének csupán egyetlen lehetséges magyarázatát tudom elképzelni. A White Sands-ben többször is hajtottak végre nukleáris kísérleteket. Az pedig korábban már számtalanszor bebizonyosodott, hogy ilyenkor meglehetosen furcsa és kiszámíthatatlan dolgok keletkeznek." Mulder gondolkozott, hogy mit írhatna még. Egyelőre nem jutott eszébe más. Kérdezni akart valamit Scullytól, de amikor ránézett, látta, hogy alszik. Lecsukta a laptopot és eltette a táskájába. A repülőgép tovább suhant velük Washington felé.

[1-1]