Új bejegyzés Frissítés

2008.04.25. 20:12

Kedves Zora! Csak kiváncsiságból  kezdtem el olvasni  " A   hősök Csatáját", de annyira lekötötte a figyelmem, hogy mire észbe kaptam, már vége is volt.Szinte magam előtt láttam a vulkáni bolygót, éreztem a kénesen fojtogató bűzt, és teljesen beleéltem magam a történetbe. Csak gratulálni tudok a gazdag mondanivalóért/ háborúellenesség, hősiesség/  a szép leírásokért, az árnyalt jellemzésért.Más "irományod "nincs? szivesen olvasnám! Üdv: "C"

2007.08.14. 22:36

Cím: A hősök csatája Író: Zora Korhatár: nincs Műfaj: kaland,dráma Szereplők: Fiela, Ruven, Karlo, Obi-wan, C-3PO, Artu... Tartalom: Fiela apjával, Ruvennel él a Mustafaron. A bolygót megszállják a szakadárok. Fiela ebben a reménytelen helyzetben is hisz a HoloNet két hősében, Kenobiban és Skywalkerben. De az álmai nem úgy teljesülnek,mint azt várta...      A hősök csatája Fiela Ollee a HoloNetet bámulta. Kissé zavaros volt az adás, de ez itt, a peremvidéken nem meglepő. A lányt azonban ez nem nagyon zavarta. Csak bámulta, bámulta a gyakran megreszkető képeket, hallgatta a híreket: „Skywalker és Kenobi felszabadított egy bolygót…” „a két jedi mindent megtesz a szakadárok ellen…” „Skywalker megmentette Kenobi életét…” „… Obi-wan Kenobi és tanítványa, az ifjú Skywalker újabb csatát nyertek a Köztársaságnak…” De ha bármi másról beszéltek, mint „Kenobi és Skywalker”, Fiela már nem is figyelt oda. Csak ült magába meredve és várt. Tizenöt éves fejjel még mindig arról álmodott, hogy eljönnek érte… Immár 10 éve éltek ezen a bolygón, az apja, Ruven Ollee, meg ő. A bányászközponttól néhány kilométerre állt a házuk. Csak ezt a házat tudták megvenni. Nem mintha találtak volna sokkal jobbat bárhol is a bolygón. Az apja bányászként dolgozott itt, gyűjtötte a pénzt, s minden fizetésnap után megígérte, hogy elmennek innen. Majd elmennek… Ruven minden reggel korán elment, és minden reggel ott találta lányát a HoloNet előtti díványon. Aludt. Majd este, mikor hazajött, fáradtan és piszkosan, a konyhában vacsora várta, de Fiela még mindig ott gubbasztott, le se véve szemét a hírekről. Épp csak egy pillanatra, amíg köszönt apjának. „– a szakadárok vérszomjas tábornoka, Grievous újra lecsapott… számos jedit meggyilkoltak…” - Fiela, egész nap ott ültél? – kérdezte Ruven és lehuppant lánya mellé. A lány ráemelte tekintetét: - Csak hallgatom a híreket. De ma még nem volt szó Róluk. Ruven nagyon jól tudta kikről beszél. „Skywalker és Kenobi”. Egy fogalommá lett nevük a háborúban. Tudta nagyon jól, hogy lánya szinte isteníti őket, tőlük vár mindenre megoldást. Mert ők A Hősök. De vajon tényleg azok? - Fiela, enned kéne valamit… - Eljönnek ide is. Meglásd apa, elvisznek innen minket… - mondta Fiela biztatóan. Ruven szánakozva nézett rá. Hát kibújt a szög a zsákból! Hát ezért minden! El akar innen menni… Csakhogy innen már nem olyan egyszerű elmenni, mint azt korábban gondolták. Ide már nem érkezik felmentősereg. Pláne nem Kenobi és Skywalker… Ruven nem válaszolt, hanem kiküldte lányát a konyhába, hogy egyen végre valamit. Fiela felállt, majd lassan kihátrált, hogy ha esetleg szó lenne a két jediről, ne múlassza el. Tudta, hogy apja nem hisz neki. Egyik felnőtt se hisz neki… Kiért a konyhába és kinézett az abalkon a ház előtti zöldellő fűre, a nyíló virágokra, és a fehérre festett kerítésre, de leginkább a kerítés mögött álló alakra. - Végre eljöttek értem! – kiáltott fel, mosolyogva bámulva a mesterséges Holo-ablakot. Elképzelte, hogy most rohanni kezd, kinyitja a kaput és ott áll Kenobi mester: - Üdvözöllek Fiela! Érted jöttünk és apádért, hogy elvigyünk innen. Hogy te is jedi lehess – mondja Obi-wan szerényen mosolyogva, -mint egyszer a HoloNeten, amikor egy riporter lerohanta a buta kérdéseivel-, a háta mögött pedig felbukkan Anakin Skywalker, pimaszul vigyorogva rá: - Én leszek a mestered! Ám hirtelen az egész szertefoszlott… Talán a holo-ablak halk zümmögése pusztította el a 15 éves lány buta álmodozását. A konyhában, sőt az egész házban nem voltak rendes ablakok, csak holo-ablakok, amelyek azt az illúziót keltették, hogy ez egy szép, zöld, fákkal és virágokkal teli bolygó. Valójában azonban nem voltak növények odakint, de még fehér kerítés se… … Mustafaron nem volt semmi. Csak láva, bányák és sötétség… … Mustafaron nincs remény… Mustafaron az álmok is csak egy pillanatig tartanak… Mustafar megöli az álmokat. Mustafar megöl téged. A felnőttek tudják. Nincs menekvés. Fiela arcáról eltűnt a mosoly. Gyűlölte ezt a helyet. Ha kilépett az ajtón, forró gőz csapott az arcába. Mustafar füsttel teli levegője öntötte el a tüdejét, és ez inkább arra ösztönözte, hogy térjen vissza a légkondicionált házba. Ritkán járt odakint, a lakható területeken. Néha felkereste a kantint, ha szükségük volt valamire. Barátai azonban nem voltak, Mustafaron nem voltak fiatalok vagy nők. Volt viszont, egy kis cserepes növénykéje, melyet arról a bolygóról hozott magával, amelyen kisebb korában éltek. Ez a növényke, kicsi fehér virágokat hozott tavasszal. Fiela nagy gonddal nevelte a virágot. Fontos volt számára. Az édesanyjához kötötte. Ezért Fiela inkább otthon maradt, és vagy a HoloNetet figyelte, vagy a növénykét. És álmodozott, még ha csak pillanatokig is. Azon a napon is elnyúlt a díványon, és el is szunyókált egy kicsit. De egy hírre azonnal felkapta a fejét: „ - …Coruscant lángokban áll…A szakadárok támadást indítottak a Köztársaság szíve ellen…” - Hogyan történhetett meg? – kiáltott fel. Rossz érzése támadt. Nem tudta, hogy milliók ülnek ugyanilyen idegesen a HoloNet előtt. „– a droidsereg egyre közelebb jut a kormányzósági kerülethez…” - Hát minek vannak a klónkatonák? – csapott öklével a párnába, látva amint a droidok elözönlik a Szenátus épületét. Ekkor lépett be az apja, forró levegőt hozva magával odakintről. - Apa! Megtámadták Coruscantot! Már bejutottak a Szenátusba! - pattant fel Fiela. Ruven odalépett és megölelte: - Hát eljött ez is… kész rémálom! Együtt, egymás karjaiba fonódva leültek, és feszülten figyelték az eseményeket. Mint mindenki a galaxisban. Ezekben a pillanatokban milliók, vagy milliárdok szögezték szemüket a HoloNetre. S egyszerre lélegeztek fel, mikor az újabb hírek megerősítették, hogy a klónkatonák visszaverték a támadást. - Igen! Sikerült! – nevetett Fiela. Megkönnyebbülve láttak neki a vacsorának, továbbra is oda-odapillantva a HoloNetre. Azonban a következő hír, amit bemondtak, elvette az étvágyukat. Fiela kezéből még a kanál is kiesett. „-Nem megerősített híreink szerint a főkancellár eltűnt… Palpatinenak nyoma veszett…” Sajnos később igenis megerősítették, és ekkor a galaxis népe valami olyat érzett, mit még soha. - Palpatine! Szegény Palpatine! A kedves öreg főkancellár! – motyogta Ruven. – Most mi lesz? Fiela egy pillanatig elgondolkodott: - Ne félj apa! Ők segítenek. „- Maga Grievous tábornok rabolta el Palpatine kancellárt. A jedik nem tudták megvédeni, mindegyikükkel végzett…” - Szörnyeteg! – mondta undorodva a lány. - Ezzel van hát vége. A szeparatisták győzedelmet arattak. - Nem! NE mondj ilyeneket apa! Még van remény! Ruven megrázta a fejét: - Mustafaron többé már nincs! Kirohant a konyhába, de rögtön megbánta, hogy ilyeneket mondott a lányának. Fiela utánament. - Mit titkolsz apa? Tudom, hogy van valami, amit nem mondasssz el. - Fiela… a bolygót… - elfordult és a holo-ablakot kezdte nézni, majd folytatta - Megszállták Mustafart. - A szeparázók? Itt vannak a szeparatisták? – döbbenetében észre se vette, hogy könnyek kezdenek csorogni az arcán. Pár percig így álltak, némán, egymásra meredve. - Ha a szeparázók itt vannak – kezdte remegő hangon a lány -, hamarosan Ők is itt lesznek. Eljönnek… Csak előbb Palpatinet kell megmentsék. Ruven odalépett Fielahoz és újra megölelte. Nem hitt neki. Nem tudott hinni neki. Ezekben a pillanatokban szinte a galaxis összes felnőttje így volt ezzel. Mert a HoloNet hősöket kreál. De hol vannak most ők? Élnek-e még? És vajon Palpatine él- e még? Vagy már nem lesz kit megmenteni a kegyetlen Grievous tábornok duracél karmaiból? Fiela viszont tudta. Az ifjak tudták. Még ha nem is láthatták a bravúros mentőakciót, Dooku gróf halálát és a harcot az Invisible Hand fedélzetén… Pár nap múlva, ha nem volt új hír, még mindig Anakin Skywalker csodálatos leszállását, Palpatine kancellárt és a szerényen a háttérben maradó Obi-wan Kenobit mutatták. Százszor lejátszották már, ahogy a tűzoltóhajók körbeveszik az Invisible Hand égő maradványát, ahogy végül is lefékeződik és megáll, és ahogy a kancellár, a szeretett kancellár kiszáll, és kissé meggyötört, mégis mosolygós arccal integet a galaxis népének. Valamint, ahogy megtapsolják a két hőst, Skywalkert és Kenobit, akik életüket kockáztatva kiszabadították őt. Fiela képtelen volt megunni a már oly sokszor lejátszott képsorokat. Arcára az „ugye megmondtam” kifejezés ült ki, valahányszor apjára nézett. De a férfi egy csöppet sem bánta, örült, hogy legalább ettől egy kicsit vidámabb a lánya. Ha tudná, hogy mi a valódi helyzet odakint a bányaközpontban… Másnap reggel, amikor Ruven dolgozni indult, Fiela még aludt. A férfi kinyitotta az egyik metál ládát és kivett belőle egy fekete tárgyat. Halkan övtáskájába csúsztatta a leginkább egy lézerpisztolyra emlékeztető dolgot, majd egy pillantást vetve lányára kinyitotta az ajtót, és elment. Fielát megcsapta a beáradó meleg levegő, és kinyitotta szemét. Egy pillantást vetett a nyitva felejtett metál ládára és aggodalom fogta el. Nagyon jól tudta, hogy mit tart ott apja. Az álom azonban elnyomta aggodalmát, s szeme ismét lecsukódott. „- Éljen Palpatine! Éljen a két hős, Skywalker és Kenobi!” Néhány nap elteltével Fiela úgy döntött, bemegy a központba. Vennie kellett valami kaját, ha nem akartak éhen halni. Így hát magához vett valamennyi pénzt aztán kilépett az ajtón. Fejére húzta csuklyáját, arca elé pedig egy sálat tekert. Nem mintha így nem ugyanazt a levegőt lélegezte volna be. De legalább a látszat megvolt, hogy nem kap annyi füstöt a tüdeje… Bepattant a siklóba, amit már 9 éves kora óta tudott vezetni, beindította és beszáguldott a Bányászközpontba. Ott azonban egy kis akadályba ütközött. Egy csapat droid mindenkit átvizsgált. Fiela leparkolta a siklót és gyalog állt a sorba. - Mi történik itt? – kérdezte az előtte állótól. - Elkérik a belépőkártyákat. - Miféle belépőkártyákat? – rémült meg. - Te még nem tudod? Be kell jelentkezni. Mindenki belépőkártyát kap a központba, akit jogosnak tartanak rá. - És akit nem? – faggatta a lány. Az öreg megrázta a fejét, de nem válaszolt. - Átkozott szeparatisták! – dörmögte. Fiela közelebb lépett úgy hallgatta a legelöl várakozó férfi és a droid párbeszédét. - Ké-rem a ne-vét – mondta a droid. - Karlo Wen-diem – mondta a férfi. - Nincs benn. Nincs benn. Rossz kód. Rossz kód – jelentette ki a másik droid, aki a konzolnál állt. - Még nem kaptam belépőkódot – vágta rá a férfi. - Rendben. Rendben. Adja meg a ne-vét. - Az imént mondtam: Karlo Wen-diem a nevem – emelte fel hangját a férfi és rácsapott a pultra. - Agresszivitás – mondta fémhangon a driod. - Agresszivitás – ismételte a másik. - Nem! Nem vagyok agresszív, csak elkések a munkámból! Adjatok egy rohadt belépőkódot és már itt se vagyok – kiabálta Karlo. - Lefogni. Lefogni – parancsolta a droid mire a mögötte álló osztagból kivált két droidkatona és közrefogták a férfit. - Vigyé-tek el – utasította őket a konzolos droid. - Ne! Mit tettem? Adjatok belépőkártyát! Mocskos szakadárok! Legyetek átkozottak! – kiabálta miközben elvonszolták. Aztán egy lézerlövés hallatszott, majd még egy… - Ké-rem a követke-zőt – mondta a droid. Fiela ledöbbent. Az a férfi… már halott… Ezért? Ezért képesek voltak… Megölték őt. Percekig azt se tudta hol van. Csak a fémes droidhangra kapta fel a fejét: - A ne-vét! - Mi? – kérdezett vissza Fiela, még mindig az imént történtek sokkhatása alatt. - A ne-vét. Ké-rem a nevét – ismételte a parancsnok. - Fiela Ollee… - Nincs az adattárban. Rossz kód. - Még nem kaptam belépőkártyát – vágta rá gyorsan, félelemmel teli hangon. - Mi a lakhelye jelölése? - 33-D PO2. - Foglalkozása? - Én…-kezdte a lány, ám hangja elcsuklott. Nincs foglalkozása. Nem csinál semmit, csak a HoloNetet bámulja. Főz az apjára. Néha sabaakozik, és a virágát neveli… - Foglalkozása? – ismételte meg kérdését a droid. - Én gyerek vagyok. - Gyerek. - Nincs az adattárban – szólalt meg a konzolos. - A gyerek nem hasznos. Belépés megtagadva. - DE nekem be kell mennem! Élelmet kell vennem, különben… - Belépés megtagadva. Munkanélküli. - Viszontlátásra! – tette hozzá a konzolos. A sor ment tovább és rajta kívül mindenkit beengedtek. Senki se törődött vele. Hasznavehetetlen volt. Értelmetlen a puszta léte is itt, a Mustafaron. A beengedett emberek léte is értelmetlen. Értelmetlen a munkájuk, a cselekedeteik. Csak maga Mustafar nem értelmetlen. A bányaerőd, az nem értelmetlen. A lávafolyó, az nem értelmetlen. Mert megvédi a szakadár vezetőket. Senki se tudja megközelíteni addig, míg nem jön el az ideje… És amikor eljön, Mustafarra sűrű füst borul, mert a vég kezdete lesz az. Fiela nem mozdult. Várt. Agyában átfutott egy röpke gondolat. „Kenobi és Skywalker felszabadították Mustafart…” A sorból kilépett két csuklyás alak. Hirtelen kék fény villant, mindkettőjük kezében fénykard. Pillanatok alatt végeztek a droidokkal és a lányhoz léptek. Két ismerős arc, két hős jedi… Fiela letörölte arcáról a könnycseppeket és beugrott a siklóba. Messze maga mögött hagyta a központ gombaszerű házait. Száguldott a messzeségbe. Egy lávafolyó állta útját. Innentől már veszélyesnek számított a terület. Kiszállt a járműből és hátát nekivetve leroskadt a földre. Már nem sírt, a forróság felszárította könnyeit. Letekerte sálát és hagyta, hogy lobogjon a szélben. Az egyre forróbb szél se zavarta, már nem érdekelte. Elengedte a színes sálat és az egyenesen a lávafolyamba repült. Még a levegőben lángra kapott és a láva pillanatok alatt eltűntette, mintha sohase lett volna. Fiela is így érezte magát. Sohase volt értelme, hogy él, és az se számítana, ha meghalna. Pár percig még ült ott magányosan. Aztán hazament és leült a kanapéra. Most, életében talán először, nem kapcsolta be a HoloNetet. Párnáját szorongatta és beleveszett a nagy űrbe, amit a szíve helyén érzett. Így talált rá Ruven, a sötétben ülve, könnyektől nedves párnát szorítgatva a kezében. - Mi a baj Fiela? – simogatta meg a lány fejét. – Mi baj, kicsim? Fiela egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki sírt. Hideg és üres tekintetét apjára emelte, majd halkan megszólalt: - Jártam benn. A Bányaközpontban. Vagy mondjak inkább szakadár központot? Ruven aggódva nézte egyetlen lányát. Sohase látott ekkora űrt a szemében. Sohase bánt ilyen hidegen és megvetően vele. - Be se engedtek, apa! Be se engedtek! Gyerek vagyok… és haszontalan… semmi értelme az egésznek! – fakadt ki. - Minek nincs értelme? – Ruven tényleg megrémült. Most döbbent rá, hogy mit tett lányával. Idehozta erre az átkozott helyre, ahol nincs egy árva iskola, nincsenek gyerekek, nincs semmi. Idemenekült az emlékek, de főleg azok elől, akiknek azzal a rengeteg pénzzel tartozott. Képtelenek voltak kifizetni, és mikor Fiela anyja meghalt… Miután meghalt, fogta a kislányt és eljött vele Mustafarra. Már régóta sejtette, hogy hibázott. De az csak most tudatosult benne, hogy mekkorát… - Apa… Lelőtték… Elvitték és megölték… - Kit? - Egy férfit… az egyik bányászt – zokogta a lány. Könnyeivel küszködve elmesélte, hogy mi történt a központnál. - Várj, ne sírj, kérlek – próbálta megnyugtatni. – Egy pillanat és itt vagyok. Kiment, majd egy perc múlva vissza is jött, mögötte egy másik férfi. - Fiela ő itt… A lány szemei elkerekedtek, amikor felismerte a férfit. - De hiszen… de hiszen őt lőtték le… Két lövést is hallottam… - Fiela teljesen össze volt zavarodva. - Micsoda? - Nem… nem a droidok lőttek – mondta Karlo Wen-diem. – Az apád megmentette az életem. Csakhogy hamarosan mindkettőnket keresni kezdenek, ha ugyan már most nem keresnek… - Itt biztonságban vagyunk – jelentette ki Ruven. - Apa… Nincs élelem! Meddig tarthatunk ki, ha már most sincs semmi? – kérdezte komolyan Fiela. - Hoztunk valamennyit. Egy ideig elég lesz – Ruven lánya vállára tette a kezét, egy pillanatig így néztek egymásra. Fiela nem kérdezte meg, hogy és az után mi lesz. Valamiben a szíve mélyén még mindig bízott. Valamiben, amit a HoloNeten leginkább „Skywalker és Kenobi” néven szoktak emlegetni. áíóíóíőáŰŰHárman ültek a kanapén, a HoloNet előtt. Semmi új hírt se közöltek, mégis ott ültek, várva a… Nem. Nem tudták mire várnak. De nem tehettek mást. Úgy tervezték, hogy Fiela megpróbál bejutni a városba. Ha sikerül, híreket és élelmet szerezhet. Ha nem, akkor is megtudják, mi a helyzet a központban. - Lehet, hogy veszélyes odamenni - közölte Karlo - biztos, hogy odaküldöd őt? - Tud vigyázni magára. Mindig is egyedül volt. Pedig szüksége lett volna rám. Nem vagyok jó szülő, s talán már nem is lehetek. - Reméljük a legjobbakat. - Ne féljetek! Minden rendben lesz – búcsúzóul a lány megölelte apját, intett Karlonak, majd magára kapta köpenyét és kilépett az ajtón. Szokás szerint arcába csapott a meleg. Már sálja se volt, így füstös, kénes levegő áramlott tüdejébe. Ettől köhögni kezdett. Aztán beindította a siklót, és a Bányaközpont felé vette az irányt. Amikor feltűntek a jellegzetes gomba tetejű házak, megállt egy pillanatra és belenézett távcsövébe. Semmi mozgást se látott. Mi történhetett? Egy félreeső helyen letette a járművét, és a kantin hátsó bejáratán belopódzott. Simán eljutott odáig, sehol se találkozott droidokkal. Odabent szokatlanul kevesen tartózkodtak. Most zene se szólt és mindenki némán, poharát szorongatva a HoloNetre szegezte tekintetét. Csak a lokál tulajdonosa, egy twi’lek férfi pillantott rá, amikor bezárult mögötte az ajtó. Jól ismerte Fielát és az apját, így nem bánta, hogy a lány hátul jött be. Inkább csak meglepetten nézett rá, habár a hátsó ajtót, pont az ilyen esetekre tartogatta: bujkálás, megmenekülés, életmentés, kislisszolás, belopódzás. Jelen esetben szakadár megszállás. - Fiela Ollee. Hogy van az édesapád? - Jól, csak kellene valamennyi élelem – nézett szét a kantinban Fiela. – Mi történt? Egyetlen átkozott drioddal se találkoztam. - Pedig még vannak néhányan, akik… - kezdte, majd mintha valamit nem mert volna kimondani, folytatta – De berendelték őket az erődbe. Legalábbis mi ezt gondoljuk. Hogy miért, azt nem tudjuk. De a munka az szünetel. A központ nélkül, senki se megy semmire. Úgy látszik a szeparatistáknak más dolguk akadt, ezért hagytak békén minket – fejével a HoloNet felé biccentett. Látszott rajta, hogy valamit még közölni akar, csak nincs bátorsága, ezért tereli el a témát. - Ülj le egy kicsit – noszogatta a lányt és egy pohár kék löttyöt nyomott a kezébe. Fiela engedelmeskedett, és úgy tett, mint jelenleg mindenki a helyiségben. Vagyis amit otthon is szokott: figyelte a HoloNet híreit. „ A Jedi Tanács Obi-wan Kenobit küldte a peremvidékre, ahol a szenátus értesülései szerint, a szakadár tábornok, Grievous tartózkodik…” „… Palpatine szerint, Grievous halála, a háború végét jelentené…” - Várjunk csak – motyogta Fiela. – Kenobi? Na és Skywalker? Mintha jeges kéz markolt volna a szívébe, olyan érzése támadt. Már ha tudta volna mi az a jég… De Mustafaron ilyesmi sem létezett… Több dolog is elgondolkodtatta. Egyrészt, hogy a Mustafar is peremvidék. És Mustafaron szakadárok tartózkodnak. Miért ne lehetne itt Grievous? Másrészt, ha Grievous itt van, Obi-wan Kenobi is idejön. És ha idejön, akkor minden jóra fordulhat! Ennek megörült, bár nyomasztotta a dolog, hogy Skywalkerről mélyen hallgattak… Mert ez már csak fele olyan jól csengett, mint a „Skywalker és Kenobi”. Fiela nem tudhatta, hogy Grievous tábornok már nem juthat el ide, mert az Utapaun leli halálát. Azt se tudhatta, hogy Palpatine nem az a kedves, öreg, naboo – i szenátor, akinek az egész galaxis hitte; hogy a háború csupán egy színjáték volt, melyben a katonák, a jedik, a szakadárok és az egész galaxis, csupán bábuk voltak, Darth Sidious bábui. Sötét idők jártak, és sötét idők következtek. Mindenki számára. A bárba hirtelen egy férfi nyitott be. Lihegve bezárta az ajtót, majd néhány szuszogás közepette így szólt: - Jönnek! Ide! Egy csapat droid! Kifüstölték a főnök házát… Nem hinném, hogy túlélte. A kantinban zsivaj támadt. A főnöknek a Bányaközpont elnökét nevezték. Ha ő meghalt, akkor itt mindennek vége. Se munka, se pénz, se nyugalom… és talán élet se. A twi’lek tulajdonos megpróbálta megnyugtatni az embereket. Intett a zenészeknek, hogy játszanak valamit, majd mintha valami eszébe jutott volna, Fielára kapta tekintetét. Rémültnek látszott. Megfogta a lány kezét, és a pult mögé húzta: - Fiela Ollee. El kell tűnnöd innen! - Áúú – simogatta fájó karját a lány – De… - Itt mindenkit végig fognak kérdezgetni… vagy rosszabb – fintorodott el. – Fogd ezt a zsákot, tettem bele kenyeret, gyümölcsöt, meg néhány dolgot, amire szükségetek lehet. Nem kell kifizetned, csak menj már – utasította. - Én… köszönöm – szólt igencsak meglepve Fiela. - Figyelj! Apádat és Karlot körözik. Én nem fogom elárulni, hogy hol éltek, de előbb-utóbb úgyis megtudják. Menjetek el onnan! Most pedig siess! Hátul menj, ahol bejöttél! Fielát nem kellett sokáig győzködni. Elrohant és már messze járt, mire a droidok elérték a bárt. Csak akkor nézett hátra, mikor már alig látszottak a központ házai. A kantin épületéből fehér füst szállt fel… - Köszönöm… - suttogta Fiela könnyes szemekkel, és turbóra kapcsolta a sikló sebességét. Vannak, akik hősiesen viselkednek egy háborúban. Vannak, akiket a harc tesz naggyá. Legalábbis a HoloNeten. Vannak, akik nem akartak hősök lenni, és vannak, akik azok akartak lenni, mégsem lettek. Vannak őszinték, és vannak számítók. Van, aki feláldozza életét a barátjáért. Van, aki egy ismeretlenért adja életét. És olyan is, aki a barátja életét áldozza fel, ha kell. Ki tesz igazságot? Ki az, aki eldönti, kiből legyen hős? Ki az, aki tud hős lenni? Ki tud a nehezebb úton járni, ha van könnyebb is? Harc árán? Valóban naggyá tesz? Valóban akarnod kell hősnek lenni? Uralni akarod az univerzumot? Milliók hittek benned, míg nem akartad… Meg se állította járművét, kiugrott belőle és rohant, rohant az apjához. Ruven és Karlo az asztalnál ültek és sabaakoztak. - Megint nyertem – jelentette ki Karlo, pont mikor a lány beért. - Apa! Azonnal el kell innen menjünk! Bármikor ránk találhatnak! Ruven felpattant és hevében az összes kártyalapot leszórta a földre. - Csak Karlora és rám. Te jobb, ha itt maradsz – jelentette ki szigorú hangon. Fiela megrázta a fejét. - Nem. Itt nincs többé biztonság. Senki számára. Gyorsan elmesélte, hogy mi történt a bárban. A twi’lek férfi említésére újra könnyen szöktek a szemébe, de most visszatartotta őket, megpróbált higgadt maradni. - A tulaj mindig is jó barátom volt – Ruven egy pillanatra lehajtotta a fejét -, de most nincs idő a gyászra! Szedjünk össze néhány holmit! Igyekezzetek! - Ezt a játszmát is én nyertem volna – motyogta Karlo, miközben letette kártyáit az asztalra. Pár perc múlva, mindegyikük egy-egy batyut cipelve a kezében, kiléptek az ajtón. A lány magával hozta a kis virágot is, bár tudta, hogy nem tesz jót neki ez a füstös, mocskos levegő. Mindent bepakoltak a siklóba. Fiela már bent ült, ő vezetett. - Most hová, apa? – kérdezte. Ám ekkor a központ felől, két jármű alakja látszott kibontakozni a messzeségben. A lány felkapta távcsövét, bár már a nélkül is tudta, hogy mik azok. - Csapatszállítók! – kiáltotta Karlo, egy káromkodással megtoldva felkiáltását. - Fiela menekülj! – üvöltötte Ruven és előkapta pisztolyát. A lány nem akarta felfogni a szavak értelmét. Miért nem ülnek már be ők is? Miért akarják, hogy egyedül maradjon? Eleget volt már egyedül, kettesben a HoloNettel! Beindította a siklót, de csak pár métert ment. - Apa! – kiáltotta. - Menj Fiela! Itt már nem tudsz segíteni. A lány érezte az arcán lecsorduló könnycseppeket. A csapatszállítók egyre közelebb értek. Miért nem menekülnek? - Kérlek, apa, kérlek, ne hagyj magamra – suttogta. - Szeretlek kicsim. Elmegyünk innen, hidd el. Csak most menj innen, minél messzebb – Ruven is, Fiela is tudta, hogy ezek üres szavak csupán. A sikló beindult és jó messze elvitte Fielát. Megállt egy lávadomb aljában, Fiela felkapaszkodott rá. Távcsövét remegve a szeméhez emelte és nézte. Nézte, mint korábban a HoloNetet. Az is a valóság volt, ott is történtek szörnyű dolgok. De ez most más. Más megélni a háborút, mint a díványon ülve nézni. Látta amint a droidok az apjához közelítenek. Látta, hogy Karlo Ruven elé veti magát, majd élettelenül a földre hull. Visszaadta tartozását. De ami ez után következett, a szörnyű valóság, melyben már nem segíthet „Kenobi és Skywalker”. Ők már soha többet nem segíthetnek. Mert elkéstek. Ruven Ollee, az egyetlen ember, akinek Fiela fontos volt, és aki Fielának is igazán fontos volt, holtan rogyott össze Mustafar fekete bazaltfelszínén. A szakadár egység benyomult a házba. Aztán fehér füst szállt a magasba. A droidok elmentek, otthagyták a holttesteket és a ház maradványait. - Neeeeeee! – sikoltotta a lány. Nem messze épp kitört egy vulkán, és robaja messze elhallatszott. Ez Mustafaron már megszokott zaj volt, az itt élők észre se vették. Csak a kétségbeesett kiáltás tűnt szokatlannak. Ám hamarosan azt is elnyelte a prüszkölő vulkánok és gejzírek hangja. Kis idő elteltével felállt a földről. Reszketve bemászott a siklóba, hogy visszamenjen apjához. - Azt ígérted elmegyünk – suttogta a férfi kezét szorongatva -, de te itt hagytál! Most mit vársz tőlem? Hogyan élhetek egyedül ezen a szörnyű helyen? – ismét zokogni kezdett. áíóíóíőáŰŰ- Menj a Mustafarra Lord Vader, és vess véget a háborúnak!” „– Igen, mester…” Későre járt már, s a szokásosnál is nagyobb sötétség ereszkedett Mustafarra. A Bányaközpont fényei máskor jól kivehetően világítottak, de most nem volt ki felgyújtsa őket. Kihaltnak tetszett az egész központ. Csak az erőd magaslatain bukkant fel néha-néha egy –egy csoport járőröző droid. Fiela a gyászból eszmélve, most a lakásuk romjai közt kutakodott. Mivel a bazaltba nem tudta eltemetni apját és Karlot, keresni akart valamit, amivel legalább letakarhatja őket. Az asztal lapja még valamennyire egyben maradt. Erre támadt egy ötlete. Miután valahogy sikerült a két testet felfektetnie az asztallapra, a sikló után kötözte, és lassú menetben elhúzta őket egy lávafolyóhoz. Itt már szinte elviselhetetlenül forró volt a levegő, így nem mehetett közelebb. Megállt tehát a part tetején. Egyetlen temetésen vett részt kiskorában, ami mély nyomokat hagyott benne. Mégpedig az édesanyjáé. Hajában virágok, rajta egy gyönyörű zöld ruha. Fáklyásmenet kísérte a halott asszonyt, majd máglyára tették, meggyújtották, és vízre bocsátották. Fiela szépnek és méltónak találta ezt az elbúcsúzást. Most azonban nem adódott lehetőség, se a szépségre, se a vízre. Maradt a láva és a tűz… A lány szeme újra megtelt könnyekkel, mikor nekiveselkedett, hogy leeressze a lávára apját és Karlot. Ekkor azonban eszébe jutott még valami: elővette a kis cserepes virágot, amit annyi éven keresztül gondozott és nevelt, hogy túlélje Mustafart. Letépte a virágot, és apja kezébe tette. - Te is menj vele – mondta a virágnak. Az asztallap lecsúszott a parton. Egy pillanat múlva lángolni kezdett, majd merült, merült. Lángok nyaldosták körül Ruven Ollee testét… Fiela végignézte, mint veszi el tőle Mustafar lávája az utolsó reményét is. Az utolsó embert, és az utolsó dolgot, melyet szeretett. Az utolsó álmát, melyet féltve dédelgetett… Porrá lett már. Még mindig ott ült, pedig nem volt értelme. Csak bámult maga elé. Mikor fájdalma enyhülni látszott, azonnal eszébe jutott, hogy nincs tovább. A központ sincs. Egyedül van, talán az egész bolygón… Csak a szakadárok… Nekik vannak hajóik. De az ő segítségüket soha nem kérné. Inkább meghal! Jobb is lenne az… Gondolatai akaratlanul is a Bányaerődre vezették szemét, ahol épp most landolt egy hajó… - Ez nem szakadár hajó – gondolta Fiela. – Ez olyan, mintha… - szíve nagyot dobbant. Hiába nézett bele távcsövébe, nem láthatta, ki szállt le. Csak remélni tudta, hogy végre eljött az idő… „– Köszöntelek Vader nagyúr. Már nagyon vártunk! „ „-Eljött az idő! Megkapjátok, ami jár… Sietve elindult a központba. Hamar kiderült, hogy nincs is olyan egyedül a bolygón. Néhányan kis csoportokba verődve beszélgettek, sugdolóztak. A bánya viszont látszólag üzemelt. Fiela megkérdezett egy embert, hogy mi történt. Az elmondta, hogy a bányászok egy része visszaállt a munkába, de mások nem tudják, mitévők legyenek. Teljes a zűrzavar a városban, mert a vezetőket mind meggyilkolták. Droidok sehol, de más szakadár egységek se jöttek elő az erődből. Fiela sokáig figyelte az erődítmény bejáratát. Nem őrizte senki. – Fura ez az egész… - gondolta – Miért nem állnak droidok a kapuban? A mellette állók osztották véleményét. - Valaki be kéne menjen –mondogatták, de egyikük sem indult el. A lány sokáig hallgatta őket, míg megszületett benne az elhatározás: - Majd én! Én bemegyek. Nekem úgy sincs vesztenivalóm – érvelt és közben magabiztosan végignézett a körülötte állókon. Furcsa és sötét idők jártak. Senki se ellenkezett, némán bólintottak. Egyikük egy lézerpisztolyt nyomott a kezébe és megveregette a vállát. - Apád jó barátom volt – mondta. Fiela csak biccentett, és megindult a Bányaerőd felé. Meglepő módon egyetlen szeparatistával vagy drioddal se találkozott, amíg végig futott az erődhöz vezető hídon, a hatalmas lávafolyam fölött. Amikor odaért a falhoz, hozzásimult és bebújt néhány láda mögé. - Ne most, ne most… - törülgette lehulló könnyeit. Legszívesebben visszament volna a központba. De tovább kellett mennie. Ahogy kilesett rejtekhelyéről, pont rálátott a leszállópályára, ahol éppen egy újabb hajó landolt. - Még egy! – kiáltott fel örömében, de aztán valami rossz érzés fogta el. – És ha ez nem AZ, amire oly régóta vár? Mindazonáltal, most már kíváncsiságától is fűtve tovább ment. Keresett egy újabb fedezéket és onnan figyelte, hogy mi történik. Látta amint a köztársasági hajó rámpáján leszalad egy nő egyenesen egy fekete ruhás férfi karjaiba. Megdöbbenésében felállt és úgy nézte az ölelkező párt. Semmit se értett. A férfi és a nő most elengedték egymást, s úgy tűnt veszekednek. Fiela csendben figyelte, érezte, hogy valami nagyon fontos dolognak a szemtanúja. Csak azt nem tudhatta, hogy az elkövetkezendő események, az egész galaxisra hatással lesznek. Lassan szívébe férkőzött egy gondolat. Ahogy nézte a férfit, mintha egy régi jó ismerőse lett volna. Egy ismerős, egy hős, a HoloNetről… Anakin Skywalker és… A lánynak nem volt ideje felfogni, hogy mi történik. Egy másik férfi lépkedett le lassan a rámpán. …Obi-wan Kenobi… Fiela nagyon megrémült, mikor a nő eszméletlenül a földre rogyott. Nem merészkedett közelebb, annyira megdöbbentette, amit látott. Két lézerpenge villant kéken, aztán összecsaptak. Fiela leroskadt a földre. Teljesen összekuszálódott minden. MINDEN! Amit szeretsz, mind elveszik, akit szeretsz, mind meghal. Álmaid összetörnek, elvesznek, elfelejted őket. A hősök egymás ellen fordulnak, a vulkánok kitörnek és ontják, ontják az általad olyannyira gyűlölt forró lávát. Megpróbálta összeszedni magát. Felkelt a földről, majd lassan lépkedve az ájult nő felé vette az irányt. Lehajolt hozzá – Milyen szép! – gondolta. Meglátta a ruha alól kidudorodó hasat. - Anakin… - suttogta a nő. Fiela arra nézett, amerre a két hős eltűnt szemük elől. - Nem tudom ki vagy, de megpróbálok segíteni – mondta a nőnek. Megfogta két kezét, és próbálta a hajó felé húzni. Ekkor azonban valami erős csípést érzett hátulról és ijedtében lehuppant a földre. Amikor megfordult egy kis droid állt előtte, egy elektrosokkolót szegezve rá. - Auu! Hé! Hé! Tedd el azt! Én csak segíteni akarok! A droid néhány bizonytalan füttyögést hallatott. - Nem értem, amit mondasz, de én tényleg segíteni akarok rajta – bizonygatta a lány. Az asztromechanikai droid végül újabb csipogások közepette eltette fegyverét. - Remek – mondta Fiela -, bár érteném, amit csipogsz! Erre a kicsi a hajó felé kezdett prüttyögni valamit, mire egy másik, emberszerű droid sietett le a hajóról. - Itt vagyok már Artu! Mit akarsz? – mikor észrevette Fielát, egy pillanatig befogta a száját. Majd amikor az ájult Padméra nézett, jajgatni kezdett: - Jajj! Padmé kisasszony! Mi történt? És ön kicsoda? Artu, magyarázd már meg! - Ó végre valaki, akinek értem a nyelvét! – sóhajtotta Fiela. – Szóval ő Padmé kisasszony? És te ki vagy, meg a fura sípoló barátod? - Én C-3PO vagyok, szolgálatára. - Örvendek… illetve sajnos most semminek se tudok örülni – hajtotta le fejét a lány. - Ő pedig Artu, vagyis R2-D2, de a gazdája csak Artunak szokta becézni. - Értem… És ő… Ki a gazdája? – kockáztatta meg a kérdést. - Anakin Skywalker – felelte Thripio. Fiela hátrahőkölt a név hallatára. Hát mégiscsak jól gondolta. Ekkor mindnyájan a híd felé fordultak. A két kék lézerpenge csak úgy szikrázott, ahogy gazdáik összecsapták őket. A sith és a jedi elszántan küzdöttek, tér és idő megszűnt számukra. Nem törődtek se a vulkánokkal, se az alattuk hömpölygő piros lávával. Thripio hallatott egy halk „Ó” –t, de többre most tőle sem telt. A két alak újra eltűnt. Fiela tudta, hogy csak egyikük fog visszatérni… Artu aggódóan csipogva elindult a híd felé, Fiela azonban megállította: - Állj meg, Artu! Nem tehetsz semmit. Nem tudom miért, de egymás ellen fordultak. Inkább segíts bevinni Padmé kisasszonyt a hajótokba. A kis R2-es hallgatott rá, így becipelték Padmét, és lefektették a beteggondozóra. Fiela leült mellé. - Kicsoda ő, Thripio? És honnan jött? - Ő Padmé Amidala Naberrie, Naboo volt királynője. Jelenleg szenátor, és főleg Coruscanton tartózkodik. Remélem nem esett nagy baja. - Egy királynő? – álmélkodott Fiela és kisimított egy tincset a nő arcáról. Kissé elgondolkodott, majd így szólt: - Nagyon szerették egymást Skywalkerrel, ugye? - Nem nagyon értek az emberi érzelmekhez – kezdte Thripio -, de azt mondanám igen kedvelték egymást. Még akkor találkoztak, amikor… „- Te voltál a kiválasztott! …A testvérem voltál Anakin… Szerettelek!” „- Gyűlöllek! …Gyűlöllek!” Fiela nem mert kimenni. Nem merte megnézni, hogy ki győzött. Végig Padméval maradt, és néha kérdezgette Thripiót. Sok mindent megtudott tőle a két hősről. Ám azt még a droid se tudta, hogy miért estek egymásnak. Sokáig vártak így, magukban szorongva, amikor Artu hirtelen csipogni kezdett. - Mit mond? – kérdezte kissé idegesen Fiela Thripiót. - Azt mondja, hogy érzékelői jelzik, hogy valaki közeledik. A lány izgatottan felpattant. - Nem jó, én nem mehetek. Azt se tudják, hogy ki vagyok… Menj te, Thripio. A droid elindult a rámpa felé. - Thripio! Vajon veletek mehetek? Itt akarom hagyni ezt az átkozott bolygót. - Én erről nem dönthetek, kisasszony – felelte és lesietett az érkező elé. Pár perc múlva léptek hallatszottak, és egy megnyugtató és kedves hang: - Hol van Padmé? Eszméleténél van? - Már bevittük a hajóba, Kenobi mester. Kérem, siessen – sürgette Thripio. Hát Kenobi az. A jedimester ruhája csupa kosz, néhol mintha megégett volna. Máskor békés és mosolygós arcán fájdalom tükröződött, de ez egyáltalán nem fizikai jellegű volt. Kezében egy lézerkardot szorongatott, sajátja azonban az övén lógott. Leült Padmé mellé és szólongatni kezdte. - Obi-wan… Anakin jól van? – kérdezte a nő, mikor egy kicsit magához tért. A jedi képtelen volt válaszolni. Átment a pilótafülkébe és felszálltak. Beállította a koordinátákat, majd a robotpilótára hagyta az irányítást. Fiela kinézett az egyre távolodó vörösesen világító bolygóra. - Ég veled Mustafar – suttogta –, hát ez volt az ára annak, hogy elhagyhassalak. Ha tudtam volna… Artu prüttyögésére lett figyelmes. A kis droid ott állt előtte, sarkában a jedimesterrel. - Te meg ki vagy? – kérdezte csípőre tett kézzel. - Kérlek, ne küldj vissza Mustafarra! - Én oda soha többet nem megyek vissza – jelentette ki Obi-wan majd bíztatóan rámosolygott a lányra. - Azt már tudom, hogy nem akarsz visszamenni, de azt még nem, hogy ki vagy, és hogy kerülsz ide. Fiela felé nyújtotta kezét. A lány belekapaszkodott, és feltápászkodott a földről. - Fiela Ollee vagyok. Eddig Mustafaron éltünk apámmal… Nem akarok visszamenni – mondta. - Nem mehetünk vissza, legalábbis most nem. De nem fog aggódni érted? – Obi-wan a vezetőfülkébe vezette és leültette a lányt. - Nem. Meghalt – Fiela lehajtotta a fejét. Majd vett egy mély lélegzetet, hogy visszafojtsa a sírást és elmesélte, hogy került a hajóra. – De kérlek, Kenobi mester, ne küldj vissza! Nekem ott már semmi keresnivalóm. Obi-wan elgondolkodott, majd beleegyezően bólintott. - Látom sok gyötrelem ért téged is, Fiela. Nem ígérhetek semmit, de nem viszlek vissza a Mustafarra. - Köszönöm - mosolyodott el a lány. Fielának végül is igaza lett. Kenobi eljött, és elvitte őt erről a szörnyű helyről. Mégsem tudott igazán boldog lenni, hiszen Ruven nincs többé, meghalt. És az, hogy láthatta Skywalkert és Kenobit, nem volt túl szívderítő. Mert a fogalom kettévált. Nincs többé. Csak Sötétség van, átkozott sötétség. Csak Mustafar lávája világít, éget, felemészt. Felemészt a gyűlölet… „-Hallasz engem, Lord Vader?” „- Igen, mester…” - És a lánnyal, vele mi legyen? – vetette fel a kérdést Yoda mester Organa szenátor hajójának tanácstermében. Hárman ültek ott, ő, Kenobi és Bail. - Bár nincs tisztában sok dologgal, így is sokat tud – mondta Obi-wan. – Én magammal vinném, de kétlem, hogy Mustafar után még egy ilyen sivár bolygón szeretne élni. - A fiú, elég gond lesz neked ott– bólintott Yoda. - Az Alderaanon biztonságban lenne, ő is, és a titok is – ajánlotta Bail. – Biztosan találnánk neki egy jó helyet. - Ez a legtöbb, amit tehetünk érte, ha már így belecsöppent az eseményekbe – jegyezte meg Kenobi. Alderaan, hajnal. Kissé hűvös levegő csap az arcodba. Még nedves a fű, a fák, az utcák. A felkelő nap megcsillan a távoli havas hegyfokokon. A város csúcsai fölülmúlják a hegyeket is. Lent a völgyben egy kis tó mosolyog vissza rád. A nap első sugarai melegítik az arcod... Fiela a szenátor mögött lesétált a hajó rámpáján és egy könnycsepp szökött a szemébe. Ez a bolygó egyszerűen gyönyörű! Kezében a kis Leiát tartotta, rábízták, míg ide nem érnek. Ránézett és eszébe jutott a gyermek édesanyja. - Bár ismerhetted volna, olyan gyönyörű volt – suttogta. Mehetett volna a Tatuinra is, de Obi-wan lebeszélte. Még a nagy sietség és a sok gond közepette is volt egy pár jó szava a lányhoz. Fiela a férfi minden porcikáját jól belevéste emlékezetébe. A szomorúkék szemeit, jellegzetes mosolyát, a ruházatát, a mozgását… Búcsúzóul csak ennyit mondott neki: - Ég veled, Fiela! Remélem boldog leszel. Az Erő legyen veled! A landoló pályán egy kisebb fogadóbizottság várta őket, illetve a szenátort. Fiela csak ment utána, be egy nagy épületbe. Ott liftre szálltak, majd néhány folyosó és terem után, egy teraszra érkeztek. Csodaszép kilátás nyílt innen a tájra. A padokon egy nő ült, mikor meglátta Bailt, mosolyogni kezdett. Fiela átnyújtotta a kislányt Organa szenátornak, aki odasétált és átnyújtotta a gyermeket a nő szerető karjaiba… - Te vagy Fiela Ollee? – lépett oda hozzá, egy vele egykorú lány. - Igen – felelte csodálkozva. 10 éve nem volt egyetlen barátja sem. - A nevem Limoe. Ha minden igaz, velünk fogsz élni – kézen fogta Fielát, és magával vitte a felkelő nap felé… Vége

[2-1]