Porból lettél...

   Átalakulás                      Reggel hat óra. kinyílik az ajtó,

                                                    belépnek rajta a munkások.

                                                   Szép lassan mindenki elfoglalja a helyét,

                                                   kezdetét veszi a műszak.

                                                   Behozzák a fonalat, s a kötőgép zaja

                                                   átveszi az elnyújtott ásítások helyét.

                                                   A munkát tapasztalt tekintetek kísérik,

                                                   Egyik folyamat a másikat követi.

                                            Fejlődésben lévő embriónak érzi magát.

                                                   Az aprócska ablakon beszűrődő fénnyaláb

                                                   átballag a helyiség másik oldalába.

    Születés                         A magabiztos kezek nyomán,

                                                   remekmű lát napvilágot,

                                                   megannyi ikertestvérével együtt.

                                                  Összehajtogatják, és egy barna papírkockába

                                                  teszik, néhány sorstársával együtt.

                                                  A fedél lezárul, sötétség lesz.

                                                   Szardíniának érzi magát.

                                                  Az égbolton a nap néhányszor

                                                  helyetcserél a csillagokkal.

    Reménykedés                Egy tágasabb, fényesebb, szép

                                                   tiszta helyre kerül. Besorolják,

                                                   és egy vékony hajlított fadarab,

                                                - melynek a közepéből egy vaskampó áll ki -

                                                  katonás, büszke tartást kölcsönöz neki.

                                                  Itt sincs egyedül, mintha seregszemlén lenne.

                                                  Sokan nézegetik, megérintik, néhányan 

                                                  a testükre húzzák, mások még csak

                                                  egy pillantást sem vetnek rá.

                                                  Eladósorban lévő rabszolgának érzi magát.

                                                   A hold meghízik, majd újra lefogy.

     Boldogság                    Egy embernek nagyon megtetszik, és néhány

                                                  híres ember szines fényképéért cserébe

                                                  magával viszi. Időnként magára ölti őt tulajdonosa,

                                                  olyankor mindenki megcsodálja, megdícséri.

                                                  Nyugvóhelye is kellemes körökben van,

                                                  hozzá hasonlóan finom anyagokkal osztja meg

                                                  otthonát, amely egy nagy falapokkal határolt tér.

                                                  Büszke, daliás hercegnek érzi magát.

                                                  Néhányszor lehullik a hó, majd újra és újra

                                                  zöldbe borul a természet.

     Fájdalom                         Egy alkalommal vörös színű folyadék

                                                   fröccsen rá, minek nyomán

                                                   megváltozik az élete.

                                                   Már nem kap kitüntetett figyelmet,

                                                   egyre ritkábban hagyják pihenni.

                                                  Gyakran megfordul durva és egyszerű

                                                  vászondarabok körében, egy

                                                   lugos vízzel elárasztott helyen.

                                                   Gonosz kezek nem kímélik, húzzák-nyúzzák

                                                   meggyötrik, és ettől ráncai nőnek.

                                                   Szolgasorba taszítva érzi magát.

                                                  Facsemeték lombjai terebélyesednek hatalmassá.

        Elmúlás                      Egykoron szeretett gazdája már csak

                                                  ritkán számít szolgálataira, olyankor is

                                                  cementes, vizes kavicsok hullanak rá,

                                                  vagy hideg fémekről törlik le vele az olajat.

                                                 Egy óvatlan pillanatban a szájába veszi egy

                                                  kölyökkutya, de egy másik eb is a magáénak

                                                 akarja tudni, és vinné,

                                                 ám az előző ezt nem hagyja.

                                                 Így tépik, marcangolják szét a testét.

                                                 Maradványai a porban hevernek, később

                                                 létezését lángok adják át

                                                 az emlékek birodalmának.

                                                                                                            pull-over