Lételem

             Na gyerünk! Most már menjünk! Ne mondd már hogy fáradt vagy! Már régóta itt üldögélünk a fa tövében, igazán kipihenhetted magad!

         Na jössz vagy nem?!  Én megyek. Bizisten itthagylak ha nem jössz! Ezt azért mégsem tehetem. Túl sokat dolgoztam hogy a világra jöjj. 

         Na jó, akkor segítek. Viszlek egy kicsit. Hű de nehéz vagy! Nem is gondoltam volna... Bocs hogy éppen a nyakadnál fogva kaptalak fel!

         Máshol nincs rajtad fogás. Hallod-e?! Jó göröngyös a tested pajtikám! Meg elég kemény is! A végén még feltöri a derekam! Minden porcikád

         csörög-zörög, mintha már eljárt volna feletted az idő, pedig alig néhány órája születtél a semmiből.

             Te jó ég! Valami folyik a hátamon! Csak nem lepisiltél te szégyentelen?! Hát ez a hála?! Ez az egyetlen kabátom és tessék! Most aztán sörszagú

         lettem. Mondhatom szép! Abban igazad van, hogy egyébként sem voltam valami virágillatú, de ez mégiscsak túlzás! Máskor jobban oda kell 

         figyelnem, hogy mivel etetlek. Na álljunk meg egy kicsit megpihenni! Szivesen megkínálnálak, de egy félórája megittuk az utolsót. Emlékszel,

         az üres üveget szokás szerint te nyelted le! Na nem mintha nekem jólesett volna, ez a te dolgod. A bajszod meg hogy áll?! Na gyere, kötök rá egy 

         szép nagy csomót! Így ni! Látnád magad milyen nevetséges vagy! De legalább így nem nyílik ki a szád. Amúgy sem vagy valami bőbeszédű, de ez

         nem is baj. Tudom, tudom... Az én ábrázatom is elég szörnyű, de hiába, se tükröm, se borotvám, így aztán marad a szőrös pofa. Akinek nem 

         tetszik, az majd nem néz oda! He-he-he...

             Na gyerünk tovább! Már nem is kérdezem, én viszlek. Gyere fel a nyakamba, mert a hátamon már nem bírlak! Az egyik kezemmel fogom a sarkad, 

         a másikkal meg tovább szorongatom a nyakad. Sajnálom, de ha nem tudsz egyedül jönni, akkor kénytelen vagyok így cipelni téged. 

         Legalább lenne egy biciklink! Ráfektetnélek a vázra. Lelógnál kétoldalra, és figyelnem kellene az egyensúlyra, de legalább nem én vinnélek. 

         Már nincs messze a falu, addig kibírom. Ott aztán majd megválunk egymástól! Kapok érted cserébe egy üveg borocskát. Az reggelig kitart nekem. 

         Másra úgysem vágyom. Aztán ha éjszaka megint buli lesz a parton, akkor holnap újra elindulok, és ha szerencsénk lesz barátocskám,

         újra életre keltelek. 

                                                                                                                                                 Game over