| A remény évszaka (Season of hope)
2004. december 1.
Késő délután az irodában
Ez egy nagyon nyugodt nap volt. Bobby legutolsó papír repülőjét készítette el, amely Jack feje fölött egyenesen Myles asztalán landolt. Myles dühösen nézett Bobby-ra, mielőtt ezt a repülőt is a többihez lökte a szemetesbe. Mindenkinek nagy erőfeszítésébe került, hogy ne nevessen és a jelentések megírásával foglalkozzon.
„Jack” – szólalt meg Lucy „Keresnek a 2-en”
„Jack Hudson” – vette fel a telefont. Egy mosoly suhant át az arcán. „Helló pajtás, már hosszú ideje nem hallottam rólad.”
Mindenki Jack felé fordult, aki szándékosan nem vett róluk tudomást.
„Higgy nekem, ez egy tökéletesen kidolgozott terv” – Jack csak nevetett „Nem….. pontosan fogalmaztál” – tette hozzá Jack, miközben gyorsan Sue asztala felé fordult és közben jól szórakozott a barátja egyik aranyköpésén. „Komolyan?..... Már egy hónapja?....... Nagyon szeretnék, de …….Nem, ez egy jó ötlet…….. Megbeszélem vele. Rendben lesz így? ……Visszahívlak ma este!”- mondta mosolyogva Jack. „Az adósod vagyok! Fel foglak hívni, hogy mikor érkezünk…..igen, hamarosan találkozunk!”
Túl nagy volt a csend, még ha Sue ezt nem is hallhatta. Mindannyian arra vártak, hogy Jack beszámoljon a telefonhívásról. Jack azonban a számítógépe felé fordult, hogy lefoglalja a repülőjegyeket. Holnap este, vagy péntek reggel jó lesz. Bezárta az oldalt, amikor egy repülő landolt a vállán.
„Mi ez!” – kiáltotta meglepetten
„Haver, nyugi. Ki volt az?” – kérdezte Bobby
„Egy barátom” – válaszolta Jack, miközben Sue asztala felé tartott. „Ha nincs más programod ma estére, eljönnél velem pizzázni?”
Minden szem Sue-ra szegeződött. Tudták, hogy Sue és Jack gyakran mentek együtt ebédelni vagy vacsorázni, de ez volt az első alkalom, hogy Jack közvetlenül megkérdezte tőle. Lucy visszatartotta a lélegzetét is. Sue visszamosolygott Jack-re és beleegyezett. Jack gyorsan beugrott Garrett irodájába, mielőtt Sue-val elhagyták az épületet.
2004. december 2.
Mikor Sue hazaérkezett a sétájából Levi-al, nagyon meglepődött, hogy Lucy már a konyhában van, és éppen kávét készít.
„Luce, még csak fél hét. Miért keltél fel ilyen korán?” – kérdezte Sue, pedig már tudta a választ
„Ez egy elég óriási pizza lehetett. Még nem voltál itthon, mikor fél 12- kor lefeküdtem. Kezd azzal, hol voltál egész éjjel!”
Sue tudta, hogy elég későn jött haza az éjjel vagy inkább túl korán reggel.
„Nem az volt, amire gondolsz, Lucy. Rendben…..”
„Mire gondolok?” – kérdezte Lucy csodálkozva
„Nem, nem töltöttem Jack-kel az éjszakát, de meghívott, hogy töltsem vele a hétvégét Milwaukee-ban!”
Lucy csak ámult.
„Emlékszel, mikor egy beépített akció során a Callahan és Merced ügyvédi irodában dolgoztunk?” Lucy csak bólogatott. Még mindig szokták őket azzal a csókkal cukkolni.
„Szóval, az ügyvéd barátja, James Buchanan telefonált Jack-nak tegnap.”
„Ez volt az a titokzatos hívás.” – állapította meg Lucy
„Igen, és James és a felelsége hívtak meg minket a hétvégére. Ugyanis a feleség összefutott nemrég Janice Clark-al….”
„Ki az a Janice?” – kérdezte Lucy
„Janice volt az a titkárnő, aki rajtakapott minket Jack-el annak idején. Szóval James felesége meg akarja ismerni azt a nőt, akinek „viszonya” volt a férjével.”
„És, elmész?”
„Jack nem hagyott más lehetőséget. James és a felesége nem tudnak eljönni ide, mert van egy kisbabájuk.”
„Egy újszülött?”
„Igen, egy hónapos és ő Jack keresztfia. Szóval nem mondhattam nemet!” – nem is akartam gondolta magában Sue
„Mikor indultok?”
„Holnap reggel és hétfőn vagy kedden jövünk vissza”
„Nagyon irigyellek Sue. Biztosan jól fogod érezni magad! És most meséld el mi történt a pizzázás után!”
„Elmentünk sétálni és utána Jack lakására. Kávét ittunk, lefoglaltuk a jegyeket, Jack felhívta a barátját és hazahozott.” - fejezte be Sue a beszámolót
Közben az elmúlt estére gondolt. Egymás mellett ültek a kanapén. Jack a telefonbeszélgetés alatt végig átölelte a vállát, majd később szorosan magához ölelte. Ő csak behunyta a szemét és fejét a férfi mellkasára hajtotta. Visszaemlékezett arra, hogy Jack simogatta a haját és homlokon csókolta, majd mindkettőjüket elnyomta az álom. Amikor felébredt néhány órával később, még mindig a kanapén találta magát, Jack ölelő karjaiban. Elfordította a fejét és egyenesen Jack nagy barna szemeibe nézett. Nem szólt egyikük sem. Szavak nélkül is megértették egymást. Felkeltek, felvették a kabátjukat és Jack a lakásig kísérte őt. Egy jóéjt csókot adott az arcára, mielőtt elment.
Ebédidő volt, mindenki, beleértve Myles-t is a jelentésén dolgozott és semmi feladatuk nem volt délutánra, így elhatározták, hogy együtt mennek ebédelni. A hosszú ebéd után, útban az iroda felé vettek egy kis fenyőt. A délután hátralévő részében a fát díszítették és Bobby hétvégi terveit hallgatták.
Jack elvitte Sue-t ebédelni, sétáltak egyet Levi-al és korán hazamentek csomagolni.
2004. december 3.
Jack reggel 7-kor már a lányok lakásán volt. Lucy még pizsamában nyitott neki ajtót, Sue épp zuhanyozott. Jack felajánlotta nekik, hogy főz kávét, amíg elkészülnek. Lucy akkor indult el dolgozni, amikor Sue és Jack a repülőtérre igyekezett Levi-al együtt. A repülő 9:55-kor indul és Milwaukee-ban lesznek 15:44-kor, de lesz 3 és fél órájuk Chicago-ban. Ezt az időt arra használták, hogy Levi-al friss levegőt szívjanak.
James várta őket a repülőtéren. Ugyanolyan magas és testfelépítésű volt, mint Bobby, csak neki rövid, göndör haja, barátságos sötétbarna szeme volt és középnyugati akcentussal beszélt. Jack-et barátságos kézfogással, Sue-t hatalmas öleléssel üdvözölte.
„Látom, még mindig jó ízlésed van a nőket illetően” – mosolygott Jack-re
„Én vagyok az igazi James Buchanan. Örülök, hogy megismerhettelek Sue. És te biztos Levi vagy.” – simogatta meg a kutyát
„Kate sajnos nem tudott eljönni. Fogjuk meg a csomagjaitokat és induljunk, még a dugó előtt haza szeretnék érni!”
Sue és Jack a hátsó ülésen ültek, így Sue a visszapillantó tükrön keresztül figyelemmel tudta kísérni a beszélgetésüket.
„Igazad volt Jack, amikor azt mondtad, ő egy különleges nő!”
Sue és Jack egymásra nézett, mielőtt Jack válaszolt volna, megfogta és megszorította Sue kezét, biztosítva a nőt, hogy tényleg így gondolja.
„Örülök, hogy eljöttél!” – jelete Sue-nak
„Én is.” – jelet vissza Sue
Egy kedves kis házikóhoz értek, ami a külvárosban volt. Egy kedves vörös hajú nő egy visító kisfiúval jött eléjük, hogy üdvözölje őket. Kate épp most ért haza az orvostól, a kis Adam-nek fullgyulladása van. James megcsókolta a fáradt feleségét és megfogta kisfiát.
Sue segített Kate-nek elkészíteni a késői ebédet, James pedig megmutatta Jack-nek a vendégszobát és bevitték a bőröndöket.
Az ebéd lasagna volt és Cézár saláta. A nyűgös Adam végül elaludt Sue vállán, és Kate elvitte őt a szobájába, majd ő is aludni tért. James adott Jack-nek egy bejáratiajtó kulcsot és ő is csatlakozott a családjához.
Jack és Sue elmentek sétálni Levi-al a környékre. Sue fogta Levi pórázát, amíg Jack átkarolta a derekát.
„Nagyon csendes vagy, Jack, valami baj van?”
„Nem, csak örülök nekünk, a békének és a csöndnek, ezután, a kis bőgőmasina után.” – felelte Jack
„Elég hangos volt Adam, ugye? Esküszöm, úgy éreztem, mintha vibrálna tőle a ház!”
„Igen, de olyan édes volt, ahogy a válladon aludt.”
„Szerintem, már vissza kellene mennünk, Jack! Úgy érzem holnap nagyon korán kelünk!”
Visszatértek a házba és csak mikor bekísérte Sue-t a vendégszobába emlékezett vissza az alvási egyességükre.
„Nem tudom, James mit akart ezzel (egy francia ágy volt csak a szobába és egy kedves kis kandalló), de megígérem, hogy igazi úriember leszek, és a saját oldalamon maradok! A fürdő ott van és mehetsz te először!” – mondta Jack Sue-nak
2004. december 4.
A meleg volt az első, amit Sue érzékelt, amikor felébredt, kinyitotta a szemét és Jack-re nézett.
„Szia, Csipkerózsika – és homlokon csókolta őt Jack. Sue visszahúzódott.
„Én betartottam az ígéretem” – kezdte Jack „Te voltál az, aki átjött az én oldalamra az éjjel”
Sue rájött, hogy Jack-nek tényleg igaza van és gyorsan felkelt az ágyból.
„Én ezt egyáltalán nem bánom. Vissza sem tudok emlékezni mikor aludtam ilyen jól utoljára!” – mondta Jack
„Adam fent van, és nem tűnik boldognak!” – mondta Jack Sue-nak, amikor a nő kijött a fürdőből
Amíg valaki karjaiban lehetett, Adam kitűnően volt, a szülei Sue és Jack munkájáról beszélgettek, majd James és Kate munkájáról.
Adtak James-nek és Kate-nek egy kis szünetet és elvitték Adam-at szánkózni. Levi végig a baba mellett maradt. Közben elkezdett szállingózni a hó, egyre nagyobb pelyhekben esett. Adam erre felébredt és el kezdett sírni. Ekkor Sue felvette a kisfiút, aki csillogó szemekkel nézett rá.
„Tudod, Jack olyan a szeme, mint a tiéd.” – jegyzte meg Sue
Még egy ideig sétáltak, majd visszavitték Adam-et.
A szobájukba visszatérve, Jack felcsavarta a fűtést. Sue letelepedett a kanapéra, Jack leült mellé és átölelte.
„Amikor James megkért, hogy legyek Adam keresztapja, azt mondta nekem én választom meg a keresztanyát. Érdekelne téged a dolog?”
„Jack” – kezdte Sue a könnyeivel küszködve „persze, nagyon is, imádom ezt a kisfiút!”
Jack nagyon örült ennek a válasznak.
2004. december 5.
Jack és Sue a konyhába érve a síró Kate-t találták csak ott, James a babát etette. Most kaptak egy telefont, Kate anyja infarktust kapott. Ez volt már a harmadik, ezért az orvosok nem jósoltak neki sok jót. Kate szülei Houston-ban laknak és nem tudnak elmenni hozzájuk, mert Adam a fülgyulladása miatt nem repülhet.
Miután átbeszélték a dolgokat a délelőtt folyamán, Sue és Jack felajánlották, hogy meghosszabbítják szabadságukat és vigyáznak addig Adam-re, míg James és Kate vissza nem tér. Jack kivitte őket a repülőtérre és el is utaztak Houston-ba.
Adam gyorsan elaludt az antibiotikumoknak köszönhetően, és eléggé fáradt is volt szegényke. Megetették éjfélkor, a bölcsőjét bevitték a hálószobájukba és Levi nyomban lefeküdt alá. Jack nem hallotta meg, hogy felébredt 3-kor, ezért Levi figyelmezette Sue-t. A nő nyomban felkelt és felvette Adam-at. A baba éhes volt és elázott. Sue visszavitte őt a szobájába, kicserélte a pelenkáját és lement a konyhába, hogy megmelegítse az ételét. Adam gyorsan megette az ételét és sírdogált, amikor Sue visszatette a bölcsőbe, ezért úgy döntött, hogy odaveszi maga mellé az ágyba. Sue gyorsan elaludt, keresztfiával a karjaiban.
2004. december 6.
Jack nagyon meglepődött mikor felébredt és meglátta Sue-t és Adam-et, amint békésen aludtak mellette. Jack mindig is erről álmodott, és sosem merte remélni, hogy ez egyszer megtörténik vele. Sue egyik keze a feje alatt volt, a haja a párnán szétterült, szemei csukva voltak és békésen aludt. Jobb kezével Adam hátát tartotta. Az egyedüli hang, amit hallani lehetett Adam egyenletes szuszogása volt.
Nem sokkal később Sue felébredt és rámosolygott Jack-re.
„Elég mélyen aludhattam, hogy nem vettem észre, amikor Adam felébredt” – jegyezte meg Jack, mintegy magának
Sue csak mosolygott.
„Ezért hagytál el engem és vigasztalódsz egy másik „férfi” karjaiban?” – kérdezte Jack mókásan
„Szeretem a fiatal fiúkat, és a bőre olyan puha” – felelte Sue
„Ha szépen megkérlek, adsz nekem még egy esélyt?” – kérdezte Jack
„Hát, majd meglátjuk!” – válaszolta Sue
Jack felkelt, megpuszilta Sue orrát és így szólt: „Elviszem Levi-t sétálni és megmelegítem Adam cumisüvegét. 10 perc múlva visszajövök!”
„Behoznád a gyógyszerét is?” – kérte Sue
Amikor Jack elhagyta a szobát érezte, hogy hideg van, mivel csak pizsamanadrág volt rajta gyorsan feljebb csavarta a fűtést. Kinyitotta Levi-nak az ajtót, kint mindent vastagon belepett a hó. Levi hezitált, kimenjen-e vagy mégse.
„Gyerünk fiú, menj ki, én most nem tartok veled!”
Levi kiment, de már vissza is tért, míg mielőtt Jack visszacsukta volna az ajtót.
Miután bevitte Adam üvegét visszatért a konyhába és omlettet készített. Bekapcsolta a rádiót. Az előrejelzés szerint nagy havazás várható az elkövetkező 36 órában erős széllel és alacsony hőmérséklettel.
„Azt hiszem, egy darabig nem megyünk sehová. Később fel kell hívnom az irodát!” – motyogta magában
A napot azzal töltötték, hogy forró csokit ittak és scrabbles-t játszottak a nappaliban, a kandalló előtt. Adam egy takarón feküdt kettőjük között és Levi vigyázta álmát. Ebéd után Sue úgy gondolta meg kellene fürdetni Adam-et, de amikor megpróbálta beletenni a tus alá Adam elkezdett üvölteni. Sue nem tudta Kate, hogyan tudta így megfürdetni a fiát, és Jack-et nem akarta ezzel zavarni.. Végül Levi oldotta meg a helyzetet, beleugrott a fürdővízbe. Jack ekkor ért oda, majd megszakadt a nevetésbe, Sue sokkal vizesebb volt, mint Adam. Végül Sue kitessékelte őt Levi-al együtt, kimosta a zuhanyt és Adam-el együtt beállt a tus alá, a víz melegsége pont megfelelt Adam-nek. Behúzta a zuhanyfüggönyt és kikiáltott Jack-nek. Amikor a férfi benyitott Sue a függöny mögül dugta ki a fejét.
„Hol van Adam?” – kérdezte Jack
„Itt, velem. Kérlek csukd be a szemed és egy törülközőbe csavarva kiadom neked Adam-et. Neked kell vigyáznod rá, még el nem készülök!” – mondta Sue
Jack nem sokkal később kinyitotta a szemét, és a meztelen kisfiút meglátta a földön egy csomó törülközőbe csavarva, hogy meg ne fázzon. Jack elment bepelenkázni Adam-et.
Később Sue mindkettőjüket a nappaliban találta meg. Jack épp etette Adam-et. Befektették a bölcsőjébe és ők is aludni tértek.
2004. december 7.
Jack ismét átaludta a 3 órás etetést, ismét ott találta maga mellett Adam-et mikor felébredt. Levi pedig a lábát nyalogatta.
„Kezd az ágy túlzsúfolt lenni!” – állapította meg
„Megint nem akart a bölcsőjében aludni az éjszakai etetés után, nem akartam küzdeni vele, így egyszerűbb volt.”
„Remélem James és Kate nem lesz ezért mérges rád!” – válaszolta Jack
„Akkor majd azt mondjuk nekik, hogy a te ötleted volt. Idehoznád az üvegét a konyhából, kérlek?” – kérte őt Sue ártatlan szemekkel
Jack most nagyon örült annak, hogy Adam köztük van, mert nem tudta volna magát türtőztetni, ha nem így lett volna, így csak egy lágy csókot nyomott Sue szájára, mielőtt kiment a konyhába.
Egy kellemetlen telefoncsörgés ébresztette fel őket a délután folyamán. Kate mamája sajnos meghalt. A temetése szombaton lesz, ezért James megkérte őket, hogy még vigyázzanak Adam-re egy ideig. James kiállított egy nyilatkozatot, így Jack és Sue magukkal vihetik majd Adam-et DC-be. Jack felhívta Garrett-et, aki azt mondta maradhatnak még egy ideig szabadságon, mert a rosszfiúk most „szünetet” tartanak.
A későbbiekben a karácsonyi terveikről beszélgettek és elhatározták, hogy másnap, ha az idő engedi, meglátogatják Jack szüleit.
„Mindennél jobban szeretlek!” – mondta Jack, miközben szorosan magához húzta Sue-t
„Én is szeretlek!”
Jack forrón és szenvedélyesen, ugyanakkor lassan csókolta meg Sue-t. Nagyon csendben próbáltak maradni, nem akarták Adam-et felébreszteni, minden szabad percet ki akartak élvezni. Egyikük sem tervezte, hogy így alakul majd a kapcsolatuk, csak megtörtént a dolog, de mindketten nagyon boldogok voltak.
„Hozzám jönnél feleségül?” – kérdezte Jack
„Szeretném életem hátralévő részét veled leélni, veled feküdni le este és kellni fel reggel. Gyerekeket szeretnék tőled. Mindig vigyázni szeretnék rád, Sue. Szóval, mit válaszolsz?”
„Igen, a feleséged leszek Jack Hudson!” – mondta Sue könnyeivel küszködve
2004. december 8.
A nap szikrázóan sütött ezen a reggelen, a hó is elkezdett olvadni, így az utak járhatóvá váltak. Reggeli után Jack felhívta családját. Nagyon örültek és várták őket szeretettel. Adam 11 órai etetése után indultak útnak James kocsijával. 3 óra alatt odaértek és Adam meglehetősen nyugodtan viselte az utazást.
Jack anyukája az ablakból leste őket, amikor megérkeztek eléjük sietett. Megölelte fiát, majd Sue és Adam felé fordult. Jack bemutatta neki jövendőbeli feleségét és keresztfiát. Hirtelen az egész Hudson klán megjelent körülöttük. Sue üdvözölte Jack apját és két húgát. A lányok bevitték Adam-et és Levi-t a nappaliba, de Adam abban a pillanatban elkezdett sírni. Nagyon élvezte az utazást, de éhes volt és furcsa volt neki a környezet is. Csak Jack és Sue tudták megnyugtatni.
Miután Jack reggel felhívta szüleit édesanyja elhatározta, hogy egy finom karácsonyi vacsorával várja a fiatalokat, mivel két hét múlva nem tudnak úgysem ellátogatni hozzájuk.
Sue-nak tetszett Jack családja, az apukája ugyanolyan sármos volt, mint Jack.
Mel (Jack kisebbik húga) ötlete volt, hogy Adam-et a mosogatóban fürdessék meg. Kimenőt adva ezzel Sue-nak és Jack-nek. Néhány óra múlva Adam megfürdetve és felöltöztetve várta újdonsült nénikéivel Jack és Sue visszatértét. Jack az apjával beszélgetett, Sue pedig Jack mamájával és Levi-al a konyhában ült és az esküvőt tervegették. Sue egy kis, csendes esküvőt szeretett volna és ezzel Jack mamája is egyetértett. Miután megnéztek egy karácsonyi mozifilmet mindenki elment aludni, egyedül hagyták Jack-et és Sue-t, hogy megetethessék Adam-et, mielőtt ők is aludni mennek. Jack régi szobájában feküdtek le. Adam megint köztük aludt el.
2004. december 9.
Sue csodálkozására Jack mamája két pohár forró kakaóval várta, hogy 3 órakor Sue megetesse Adam-et a konyhában.
„Köszönöm. Sajnálom, hogy felébresztettünk!” – mondta Sue bocsánatkérően
„Ne sajnáld. Már nagyon régóta nem volt iylen kis jövevény ebben a házban. Az igazat megvallva, mindig azt hiszem, hogy Adam a tiéd és Jack-é.”
Sue ránézett az asszonyra: „Az az igazság, hogy én is szeretnék egyet, ha Jack is. Mielőtt James és Kate itthagytak minket Adam-el, nem tudtam, mit kezdenék egy kisbabával. Tudtam, hogy akarok majd én is egyet, de félek tőle, mert én…… süket vagyok.” – fejezte be a mondatot Sue sírva
Jack mamája odament hozzá és átölelte. Néhány perccel később egy kicsit hátrébb lépet, hogy Sue láthassa a száját:
„Az unokám nagyon szerencsés lesz, ha te leszel az anyukája. Mindent tökéletesen meg fogsz tudni oldani! Nézz csak rá Adam-re!”
A kisfiú békésen aludt Sue karjaiban.
„Én inkább Jack-ért aggódom, ő is csak olyan, mint az apja. Adok neked néhány tanácsot, hogyan tudod felkelteni az éjszaka közepén!2 – ezen mindketten nevettek
„Köszönöm” – mondta Sue
„Én köszönöm, örülök, hogy üdvözölhetem a harmadik lányomat! Nem kellene Adam-et lefektetni?”
Sue felemelte a kisfiút és a takarójával együtt visszatértek Jack-hez.
A reggel gyorsan eltelt. Sue csak arra emlékezett vissza, hogy könnyes szemmel búcsúzott el Jack családjától, mindenkinek kellemes ünnepeket kívántak és visszaindultak.
Még csak a ház előtt voltak, amikor meghallotta Jack, hogy csörög a telefon, Garrett volt az. A legközelebbi géppel DC-be kell repülniük, mert feladatot kapnak. A vihar miatt a következő gép másnap reggel 9:19-kor indul Milwaukee-ból és 13:40-re lesznek DC-ben.
Miután megetették Adam-et, elvitték az orvoshoz, hogy megtudakolják repülhet-e már. Az orvos ennek semmi akadályát nem látta, így Jack felhívta Garrett-et és elmondta, hogy a repülőtérről egyenesen az irodába mennek.
2004. december 10.
Amikor Jack felébredt sehol nem látta Sue-t és Adam-et. Végül a fiú szobájában találta meg őket. Már indulásra készen áltak, Sue az utolsó csomagot zárta be. Jack ismét azon gondolkodott miért nem ébredt fel a 3 órai etetésre. Ráébredt, tényleg olyan, mint az apja volt.
Jack odament Sue-hoz és megcsókolta. 90 perccel később már a repülőtér felé autóztak. A repülőút végén megérkeztek DC-be, Adam nyügös volt, mert ismét begyulladt a füle és már kezdett éhes is lenni.
Jack lépett az irodába először. Garrett már várt rájuk, a légkör feszült volt.
„Jack, hol van Thomas?”
„Nemsokára itt lesz, Ted!”
Sue megállt a konyhában, hogy megmelegítse Adam üvegét. Jack az asztalára dobta Adam táskáját.
„Mi az?” – kérdezte Jack
„Egy bombagyáros, haver” – válaszolta Bobby
Sue megetette Adam-et és ő is megérkezett. Mindenki felé fordult, ahogy belépett az irodába. Garrett összehúzta szemöldökét.
„Hosszú történet” – jegyezte meg Jack
„Thomas, ülj le, kérlek! Szükségünk van rád, hogy megnézd ezt a videó kazettát, amit két napja kaptunk. Senki nem tudja, miről beszélnek. Ez a te feladatod lesz!”
Sue többször is megnézte a felvételt, mielőtt elmondta mit értett meg a beszélgetésből.
„A Bank of America-ról van szó a Madison valamin, ezt nem értettem, és egy számot mondtak: 4796544.”
„Tara, futtasd le ezt a számot!”
„Igen, rögtön!”
„Szép munka, Thomas! Jack kapcsolódj be te is az ügybe. Egyébként örülök, hogy visszajöttetek!” – mondta Garrett, ránézett a babára és elhagyta az irodát
D. elmondta, hogy a Bank of America-nak egyetlen fiókja sincs a Madison sugárúton. Egy a Madison hotel mellett van, egy pedig nem messze a Madison parktól.
Tara integetett, hogy felhívja magára a figyelmet. A szám egy Virginia-i telefonszám, egy olcsó hotelé. Myles, D. és Bobby nyomban elindultak, a megfigyelők is készen álltak. Mivel nem találtak senkit azon a címen. A megfigyelőket hátrahagyva visszatértek az irodába. Mindenki haza készülődött. Lucy is.
Sue megkérdezte Lucy-t, hogy el tudna-e menni holnap Jack lakására és vigyázni Adam-re, amíg dolgoznak. Lucy megígérte, hogy ott lesz. Ekkor Jack sé Sue elhagyták az irodát, kollégáik legnagyobb csodálkozására.
2004. december 11.
Ez volt az első alkalom, hogy Adam végigaludta az éjszakát és csak reggel hatkor kelt fel, így Jack és Sue nyugodtan aludhatott. Sue és Jack megköszönte Lucy-nak, hogy vigyáz a kisfiúra és megígérték, hogy amint visszatértek bejönnek érte.
Tim Long előző esti megjelenése egy régi barátnőjénél, aki a Bank of America-ban dolgozott a Park-nál mindenki számára világossá tette, hogy másnap akcióba fog lépni. Mindenki készenlétben várta, mi fog történni. Tara és Sue a megfigyelőkocsiban volt, míg Myles, Bobby, D és Jack az utcán és a bankban. Szombaton a bank csak 10 és 13 óra között volt nyitva. 12:30-kor Tim belépett a bankba. Odament az egyik ablakhoz és elkérte páncéldobozát. Miközben az egyik alkalmazott odaadta neki, az FBI kiürítette az épületet. Tim egyedül maradt, mielőtt bekapcsolhatta volna a bomba időzítőjét, már le is tartóztatták.
A csapat Jack lakásán gyűlt össze, hogy ezt megünnepeljék, pizzát és kínait ettek. Adam már várta őket. Amikor meghallotta Sue hangját, rögtön felé fordult és nagyon boldog volt, amikor Sue felvette.
„Oké, kislány, hol van a kis „ördögfióka”? Kihagytam volna az elmúlt kilenc hónapot?” – kérdezte Bobby
„Tudom, hogy ugyan azt fogod hallani, mint amit Jack mondott, de nem, nem hagytad ki!” – felelte Sue
„Add ide nekem, szeretném megfogni!” – kérte Bobby és Sue átadta neki a kisfiút
„Szerintem elég sokról lemaradtunk, Bobby!” – mondta Tara mosolyogva „Ki vele, ti ketten!”
„Először is” – kezdte Jack „Nem tudom mire gondoltok, de megkértem Sue-t, hogy legyen a feleségem és igent mondott!”
Ennek a hírnek mindenki nagyon örült.
„Haver, mond el, hogy sikerült rávenned, hogy igent mondjon?” – kérdezte Bobby
„Nagyon jó pelenkacserében” – válaszolt Sue, megelőzve Jack-et. Sue úgy gondolta ez nem alkalmas idő arra, hogy Jack elmondja a leánykérés történetét. De végül elmesélték a találkozást James-el és Kate-el, a babával, a temetést, a hóvihart és a vendégséget Jack szüleinél. Adam szülei másnap érkeznek vissza D.C.-be és a repülőtéren fognak velük találkozni.
2004. december 12.
Reggelre Washington összefüggő jégpályává változott. A fák úgy néztek ki mintha kristályból lennének Az éjszaka folyamán jégeső esett és a hidegben ráfagyott az utakra. Minden szolgáltatást beszüntettek. A buszok, vonatok és repülők nem indultak el. James-ék repülőjét is törölték. Jack kapott egy telefont James-től, hogy másnap délután tudnak csak jönni és megkérte Jack-et, hogy addig még vigyázzanak Adam-re.
Sue és Jack azzal töltötték a napot, hogy feldíszítsék Jack lakását karácsonyra. A jég délutánra felolvadt a főutcán, így együtt elmentek a hatórási istentiszteletre. A szertartás alatt a lelkész megemlítette, hogy különleges ceremóniát fognak tartani karácsony este, azoknak a pároknak, akik az ünnepek alatt jegyzik el egymást. Ezt követően a kórus karácsonyi dalokat énekelt. Jack egész idő alatt Sue kezét fogta és el sem akarta engedni. A szertartás után találkoztak a lelkésszel és nagyon boldog volt, hogy őket is felírhatja a listájára. Jack nem tudta volna megmondani, hogy ki lepődött meg jobban ő vagy a lelkész, amikor Sue megkérte, hogy írja fel őket a listára. Sajnos azt nem tudták elintézni, hogy karácsonykor legyen az esküvő, de Sue megígérte, hogy az új évit is fontolóra fogja venni és majd a hétvégén visszaszólnak hogy döntöttek.
Azon az estén, miközben Jack Adam-mel játszott, már tudta, hogy Sue igent fog mondani. Az időpont mindkettőjüknek megfelelt, a családjaik és a barátaik is ráérnek akkor és már keveseb, mint három hét van a nagy napig. Most már csak azt kellett eldönteniük, mit csinálnak akkor, ha Adam már elmegy. Ugyanis Adam volt közöttük az egyetlen dolog, ami visszatartotta őket, és ezt mindketten tudták.
2004. december 13.
A reggel gyorsan elrepült, a hétvégi bombagyáros ügyének lezárását követően és annak köszönhetően, hogy mindenki együtt örült Sue és Jack januári esküvőjének. Jack és Sue elmondták Garrett-nek is a hírt, aki talált egy kiskaput, így mindkettőjüket megtarthatta. Garrett szemében a csapat volt a legfontosabb és ez a románc meg is erősítette ebben. Nagyon örült neki, hogy ez a kisfiú végre közelebb hozta őket.
Lucy, Sue és Levi elmentek ebédelni és Jack boldog volt, hogy Adam vele maradhatott az irodában. Lucy azt akarta, hogy Sue költözzön el a lakásból, ne fizesse már a bérleti díjat, majd az unokatestvére ideköltözik.
„Luce, hamarosan feleségül megyek Jack-hez, ez nem jelenti azt, hogy máris hozzá költözöm!” – mondta nevetve Sue
„Sue, nem akarlak kidobni, de az elmúlt tizenkét napot úgyis az ő lakásán töltötted!”
„Lucy, volt velünk egy kisbaba is, csak nem gondolod, hogy…….” Lucy összehúzta a szemöldökét és kérdően nézett rá.
„Jack és én beszéltünk erről tegnap este” – folytatta Sue „Nagyon szeretnék vele lenni, de most még nem lehet, majd csak az esküvő után.”
„Mit szólt ehhez Jack?” – kérdezte Sue
„Azt mondta, nem akar sürgetni, és rám bízza a döntést! Mit tegyek Luce?”
Most először nem tudott Lucy mit válaszolni.
Amikor visszatértek az irodába, fagyos hangulat fogadta őket. Jack idegesen járkált Adam-mel a karjában. Kérdően néztek rá.
„Egy D.C-be tartó utasszállító lezuhant. Minden szabad ügynökünket mozgósítottam.” –mondta el a történteket Jack
Sue odament Jack-hez. Félelmet látott a szemében. „James és Kate gépe volt” – mondta és átölelte Sue-t szabad kezével. Sue sírva fakadt. Jack lefektette Adam-et és mindkét kezével szorosan átölelte Sue-t.
„Bobby, vidd őket haza!” – kérte D
„Nem szükséges!” – próbált ellenkezni Jack
„Túl fontos számodra ez az ügy Jack, és úgysem vehetsz részt benne. Te és Sue pihenjetek otthon, tájékoztatni fogunk benneteket, mgígérem!” – fejezte be D
„D-nek igaza van, haver! Haza viszlek benneteket!” – mondta Bobby
„Köszönjük, Bobby! Szükségünk van egy kis egyedüllétre és úgysem tudnék vezetni!”
2004. december 14.
A tegnapi tragédia mindkettőjüket alaposan megviselte. Sue Jack karjaiban feküdt, velük volt a kis Adam is. Jack átkarolta Sue vállát és nézte, ahogy a kisfiú mélyen alszik. Körberakták az ágyat párnákkal, nehogy a kisfiú álmában leguruljon az ágyról. Jack visszafeküdt és hallotta, ahogy Sue egyenletesen lélegzik. Az elmúlt éjjel álomba sírta magát. Ez volt az első alkalom, hogy Jack etette meg Adam-et hajnalban, nem akarta Sue-t felébreszteni. Adam nagyon jól érezte magát és nem érzékelt abból semmit, ami a szüleivel történt. A repülő lezuhanása után a pilótát és a másodpilótát találták csak meg. Megsérültek, de mindketten életben voltak. Hogy mi is történt valójában, azt Jack csapatának kellett megfejteni. Sue és Adam a reggeli után készen álltak arra, hogy elinduljanak.
Mindannyian megjelentek az irodában, Sue nem akarta ugyanis Adam-et egyedül hagyni a történtek után. A repülőt a bolíviai dzsungelben találta meg egy helybéli. A csapat elkezdte a nyomozást. Felvették a kapcsolatot a helyi hatóságokkal.
Myles egy névjegy kártyát adott Jack-nek.
“Jack, ő az egyik barátom. Ő egy nagyon jó családjogi ügyvéd. Amint tudod hívd fel és beszéljétek meg Adam ügyét. Remélem ez csak egy óvintézkedés lesz”, ezzel Myles visszatért az asztalához. Sue látta az előbbi beszélgetést és odament Jack-hez. A férfi épp telefonált.
Késő délutánra kiderült, hogy a gép, ereszkedés közben sérült meg. 11 holttestet találtak meg a repülőgép törzsében. A jelentések szerint a gépen 203 utas és 7 fős személyzet utazott. 197 emberről még mindig nem tudtak semmit. Köztük volt Kate és James is. A jeges viharban a gép egy biztonságos leszállópályát keresett, amikor lezuhant.
Jack és Sue hazafelé megálltak az ügyvédnél. Adam ideiglenes gyámjai szerettek volna lenni, addig, míg ki nem derül mi is történt valójában a kisfiú szüleivel. James levele teljes szülői jogokat biztosított számukra Adam felett.
2004. december 15.
Az iroda csendes volt. Nem volt új ügy és a repülőgép ügyében nem volt semmi új fejlemény. Jack és Sue a nap legnagyobb részét vásárlással töltötte. A lista élén a bölcső szerepelt, nehogy aAdam elfelejtsé hol is kell aludnia. Ezen kívül szükségük volt még pelenkára, ruhákra, takaróra, Sue-nak egy hatalmas listája volt.
A történtek ellenére remekül érezték magukat. Adam boldogan nézelődött az üzletben. Abban reménykedtek, hogy James és Kate még életben van, de ha bekövetkezik a legrosszabb saját fiukként fogják felnevelni Adam-et.
Jack összeállította a bölcsőt, mialatt Sue megfürdette Adam-et. Adam nagyon élvezte a pacsálást a vízben. Mikor Jack bement a fürdőbe több vizet talált a földön, mint a mosdóban, Sue és Adam boldogan nevetgéltek. Adam utolsó etetése után betették a kisfiút az új bölcsőjébe, nem sokkal később el is aludt.
Másnap felhívták a lelkészt az esküvővel kapcsolatban, majd a szülőket is tájékoztatták az időpontról.
2004. december 16.
A telefon csörgése ébresztette fel Jack-et. Adam ismét közöttük aludt, miután a hajnali etetést követően nem volt hajlandó a saját ágyában elaludni.
“Jack Hudson”, - szólt bele félig aludva
“Hello, haver, felébresztettelek? Ne mond, hogy Adam-től tudtál aludni!”
“Bobby! Hajnali 6 óra van. Hol vagy?”
“Az irodában, nem tudtam aludni.”
“Megint veszekedtetek Darcy-val?” – kérdezte Jack
“Ne most. Van néhány jó hírem számotokra.”
“Mwegtaláltátok Adam szüleit?”
“Sajnálom Szikra, azt mondtam jó hír és nem azt hogy óriási. Újabb 43 utast találtunk meg és élnek. Elmondásuk szerint a zuhanás után azok akik tudtak járni elindultak a dzsungelbe 5-6 fős csoportokat alkotva.”
“Látta őket valaki?”
“Bolíviai katonák találtak rájuk, miközben centiméterről centiméterre fésülik át a dzsungelt. Tartsd egy kicsit …még 5 túlélőt találtak. Nem tudni kik ők.”
“Élnek?”
“Igen, orvosi ellátásra van szükségük, de nem is csoda. Ahogy Sue mondta a remény hal meg utoljára. Meg fogjuk őket találni. Más téma, hogy aludt a kis „ördögfióka” az új bölcsőjében?”
“Kitűnően.” – felete Jack elfelejtve, hogy Bobby-val beszél
“Szóval …békén hagyott téged és leendő feleségedet az elmúlt éjjel?” Jack lelki szemei előtt látta, hogy Bobby milyen képet vág, miközben ezt kérdezi
“Bobby, hajnali 6 óra van, korán ahhoz, hogy erre válaszoljak, beszéljétek meg a kettőtök dolgát Darcy-val és hagyd békén a szerelmi életem.” Bobby most már dölt a nevetéstől
“Rendben, haver. Megvárom, még bejössz dolgozni, és akkor újra megkérdezem. Nagyon remélem, hogy lesz közös szerelmi életetek. Addig is, szia” Letette a telefont, mielőtt Jack válaszolhatott volna.
Adam mocorogni kezdett, mikor Jack visszatért hozzájuk a hálóba. Jack megmelegítette a kisfiú ételét, leült az ágyra és megetette. Sue élvezte, amit látott. Jack közben elmesélte neki Bobby telefonját. Ekkor Sue elmondott egy csendes imát. Reménykedtek benne, hogy Adam szülei élve előkerülnek és akkor a karácsony tökéletes ünnep lenne számukra.
Mire beértek az irodába, már 77 embert megtaláltak. Mindannyian életben voltak.
Bobby észrevette, hogy Jack és Sue most már sokkal jobban érzik magukat. El sem tudta képzelni, mi lesz velük, ha visszatérnek Adam szülei.
“Szóval, haver, …”
“Bobby! Még túl korán van.”
“Túl korán, de mihez cimbora?” Sajnálatos módon Jack-nek nem volt semmi halaszthatatlan munkája, és mivel úgy is ebédidő volt elment Bobby-val, hogy megbeszéljék a dolgot.
A nap végére 102 embert találtak meg már összesen, de még Kate és James mindig nem volt közöttük.
2004. december 17.
Jack gyorsan elaludt, így ismét elmulasztotta a 3 órai etetést, és amikor felébredt ismét közöttük találta Adam-et. 6-kor ismét csörgött a telefon. Ha megint Bobby az, jobban teszi ha inkább a maga és Darcy szerelmi életével foglalkozik.
„Jack Hudson” – szólt bele a telefonba
„Helló, Jack, felébresztettelek?” – kérdezte a hang a vonal túlsó végén
Miért kérdezi tőlem mostanában mindenki ezt reggel 6-kor?
„Kivel beszélek?” – kérdezte válasz helyett
„Oh, bocsánat, mi még nem találkoztunk egymással. Jeffrey Thomas vagyok, Sue egyik bátyja
„Az egyik, a két „kölyök” közül, ugye?”
„Igen. Látom, Sue már beszélt rólunk.”
„Így igaz.”
„Erről jut eszembe, hol van Sue?” – kérdezte Jeffrey
„Alszik az…..” ágyamban, akarta mondani, de rájött, hogy ez rossz válasz lenne ebben az esetben. Ez a fickó rosszabb, mint Bobby „a kisbabával” – fejezte be a mondatot.
Ez jó húzás volt. – dícsérte meg magát halkan
„Épp anyánál voltunk, mikor Sue felhívott és elmondta a jó hírt. Január elseje a legjobb időpont, amit csak választhattatok. Semmi esetre sem halasztanám el a kishúgom esküvőjét, de nem korai ez egy kicsit?”
Jack nevetésbe tört ki. Jeffrey nem tudta ezt mire vélni. Így elbúcsúztak egymástól és letették a telefont.
Alig, hogy ez megtörtént, a telefon újra megszólalt.
„Jack Hudson”
„Helló Jack, hogy vagy? A húgom mellett tudsz érvényesülni?” Valószínű ő Sue másik bátyja.
„Ki….”
„Nick Thomas vagyok. Mindig ilyen korán kezded a napod, ember? Mennyi idő van most DC-ben, 6:30?”
„Így igaz, Nick.”
„Boldog vagyok, hogy elcsíptelek, még mielőtt dolgozni mentél volna. Szeretnélek minél előbb megismerni. Nem is tudtam, hogy te és Sue eljegyeztétek egymást. De hát a húgom mindig is titokzatos volt. Mióta vagytok együtt?” – kérdezte Nick
Nick nem volt olyan jó, mint Jeffrey, de azért egyszer-kétszer sikerült sarokba szorítania Jack-et a kérdéseivel.
Kettő már megvolt. Jack kíváncsi volt, hogy Sue legfiatalabb bátyja mikor fogja felhívni. Nem kellett sokat várnia és újra megszólalt a telefon.
„Jack Hudson”
„Helló, Jack szeretnék nektek gratulálni!”
„Köszönöm. Te biztosan Michael Thomas vagy.”
„Az egyetlen. Kérlek, hívj csak Mickey-nak. Honnan tudtad?”
„Mert már volt szerencsém a bátyáiddal beszélnem.”
„Ne is mondj semmit, de én vagyok Sue kedvenc bátyja.”
„És szerintem ő a kedvenc kishúgod.”
„Természetesen. Hát lehet őt nem szeretni. Ő egy kedves, vicces, érzelmes lány.”
Még egy darabig beszélgettek. Amikor Jack letette a telefont, látta, hogy Sue az ajtóban áll Adam-mel, aki már fel volt öltöztetve.
„A bátyáid voltak, az elmúlt fél órában velük beszéltem telefonon.” – mondta Sue-nak
„Akartak valami fontosat?” – kérdezte Sue
„Szerintem nem, csak azt, hogy mikor találkoztunk, és mikor jegyeztük el egymást, miért akarunk ilyen gyorsan megházasodni.”
„Sínen vagyunk.” – mondta Sue idegesen
„Sue?” – kérdezte Jack
„Mindegyiküknek ugyanúgy mesélted el a történteket?”
„Persze. Az 1. és a 2. ugyanaz volt és a 2. és a 3. is. Azt nem tudom pontosan, hogy az 1. és a 3. mennyire passzolt össze.”
Sue túl hangosan kezdett el nevetni, így Adam elkezdett sírni, de Sue nem tudta abbahagyni a nevetést. Jack ekkor átvette tőle Adam-et.
„Jack, biztos vagyok benne, hogy mindhárom alkalommal mindhárman ott voltak a vonal túlsó végén és azt hallgatták, hogy miket mondasz. Kíváncsiak voltak, hogy nem hazudsz-e rólunk. Szeretlek!” – fejezte be Sue
Jack visszaadta a kisbabát Sue-nak és elindultak az irodába.
Reggelre 124 ember került elő, 2 viszont halott volt. Továbbra sem tudtak semmit James és Kate hollétéről.
Eleanor Rippendorf jelent meg az irodában ebédszünetbe, amint belépett egyenesen D felé vette az irányt, de szemével Jack-et kereste.
„Csak tájékoztatni akarom Gans ügynök, hogy a gyerekek karácsonyi partija szombat délután 1 órakor lesz.” Elővette a listáját.
„Két gyerek, David és Tanya, igaz?” – kérdezte D-től
„Igen. Ott leszünk.”
Garrett jött be, amikor Eleanor elindult Jack felé.
„Thomas, Hudson” – kiáltotta
„A másodikon van egy gyerekmegőrző, valamelyikük vigye le oda Adam-et!”
A kis Adam felébredt Garrett erős hangjától Ez megállásra késztette Eleanor-t. Egyenesen Sue felé fordult.
„Igen, uram” – mondta Sue és Adam holmiját összeszedve elindult kifelé.
„Minden rendben, Adam!” – csitítgatta
Eleanor megállt Sue előtt.
„Ki ez?” – kérdezte
„Adam-nek hívják.” – felete Sue
A kisfiú ránézett Eleanor-ra a nagy barna szemeivel és újra elkezdett sírni, amikor Eleanor felé lépett.
„Barna szeme van.” – állapította meg, épp ekkor ért oda Jack
„Így igaz, mint az apjának” – felelte Sue
Eleanor Sue-ról a babára, majd Jack-re nézett.
„Most már tudom, miért nem láttam egy ideje, Sue” – felete féltékenységgel a hangjában
„Eleanor, már túl késő lenne, hogy Adam-et is felírja a listájára?” – kérdezte Jack
„Ez lesz az első karácsonyi partija, mit mondasz, drágám?” – kérdezte Sue felé fordulva
„Nem is tudnánk jobban eltölteni a szombat délutánt, Jack, ez nagyon jó ötlet!” – felelte Sue
Eleanor felírta Adam-et a listájára és elhagyta az irodát.
A többiek, akik látták Sue és Jack csodás alakítását, alig tudták türtőztettni nevetésüket még Eleanor a szobába volt.
„Barna a szeme, mint az apjának?” – kérdezte Lucy
„James-nek barna szeme van.” – felelte Sue
„Adam az apja szemeit örökölte, nem mondtam ezzel semmi valótlant.”
Jack ekkor megcsókolta. „Elképesztő vagy!” – mondta
„Hé, hé! Ne itt az irodába, haver. Már így is mérges rátok Garrett.” – mondta Bobby
„Haver, ennek a kisfiúnak kitűnő ízlése van a nők terén. Láttátok, hogy elkezdett sírni, mikor meglátta Eleanor-t?” – kérdezte Bobby
Estére a túlélők száma 136-ra emelkedett, újabb halottról nem érkezett hír. James és Kate még nem került elő.
2004. december 18.
Reggel Sue megállt Lucy-val közösen bérelt lakása előtt, hogy magához vegye néhány ruháját. Lucy és unokatestvére épp reggelizett, amikor megérkezett. A nappali tele volt dobozokkal. Lucy unokatestvére előző nap érkezett és be is költözött Sue szobájába. Amikor Sue felvette az egyik ruhákkal teli dobozt Lucy odalépett hozzá.
“Haragszol?”
“Miért?” – nem értette Lucy-t
“Mert megengedtem az unokatestvéremnek, hogy itt lakjon.”
“Természetesen nem, Lucy. Már úgysem lakom itt többé”, félbehagyta a mondatot, amikor rájött mit is mondott. “14 nap múlva összeházasodunk Jack.kel és akkor már hivatalosan is nála fogok lakni.” Lucy ezen jót kuncogott.
“Nem bánnád, ha holnap vinném el az összes holmim?”
“Sue, ez nem is kérdés. A dobozaid nem mennek sehova.”
“Yah, de el kell vinnem őket és ezt Jack-nek is el kell fogadnia.”
“Hiányozni fogsz”, - mondta Lucy és megölelte legjobb barátnőjét. “Remélem azért még eljössz hozzám és meglátogatsz.”
“Persze, te vagy a legjobb barátnőm, Luce. És nem az államból költözöm el. Lennél a koszorúslányom?” – ezt követően Lucy elsírta magát örömében
“Megtiszteltetés számomra. Köszönöm.”
“Még belepakolok ebbe a dobozba és megyünk is Adam partijára.”
“Érezzétek jól magatokat.”
“Úgy lesz.”
A parti már folyt mikor Sue és Jack megérkeztek. Mindenhol gyerekek szaladgáltakAz asztal roskadásig tele volt különféle étwelekkel. Donna és SD. Intett nekik, mikor meglátták őket. Jack és Sue csatlakozott hozzájuk, a kis Adam Sue vállán feküdt. Amikor a Télapó megérkezett még hangosabb lett a zaj. A gyerekek meg akarták mindenképpen érinteni a kedves, öreg, embert. Mindannyian karácsonyi dalokat énekeltek. Sue is énekelt Adam-nek. Ekkor D. éd Donna úgy gondolta, Jack, Sue és Adam ebben a pillanatban olyanok, mint egy boldog család. Télanyó egyenként szólította magához a gyerekeket. Sue ekkor ismerte fel benne Eleanor-t. Tanya egy kirakót és egy könyvet kapott, David Lego-t. Őket követték a kisbabák, Amy, Tim és Adam. Sue vitte Adam-et Eleanor-hoz, aki egy csörgőt adott oda a kisfiúnak.
“Mit kapott?” – kérdezte Jack, miközben átvette Adam-et
“Egy kék csörgőt, úgy látom, tetszik neki”
“Olyan imádnivaló”, - mondta Donna
“A tiétek?” – kérdezte Tany, miközben Sue-ra és Jack-re nézett
“Igen, most a miénk”- felelte Sue. “Amíg az igazi szülei vissza nem jönnek.”
“Hol vannak?”
“Ők …ők most elég messze vannak”- mondta Jack
“Miért nem vitték a babát magukkal …”
“Tanya”- szólt rá D a lányára. “Menj, és játsz a többiekkel!”
“De apa …”
“Most, kérlek”
“Nagyon sajnálom, srácok.”
“D, ő csak kiváncsi”- mondta Sue. “Bár ez most egy kicsit bonyolult helyzet.”
“Biztos vagyok benneminden a legnagyobb rendben lesz”- fejezte be Donna. “Egyébként meg ő egy nagyon szerencsés kisfiú.”
“De ő még mindig James és Kate gyereke”- mondta Jack. “Bár …sokszor azt hiszem, hogy a miénk.” – fejezte be a gondolatot Jack miközben szorosan átölelte leendő feleségét. “Nagyon fog nekem hiányozni”- mondta Sue-nak
“És nekem is”- felete Sue miközben egy puszit adott a kisfiúnak
“Biztos vagyok benne, hogy hamarosan nektek is lesz egy saját gyereketek”
“Éhes valaki?”- kérdezte ekkor D.
Mindannyian az asztalhoz sétáltak, magára hagyva Sue-t és Jack-et Adam-el, hogy meg tudják a kisfiút etetni. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
