A ló kezdetektől fogva állandó tárgya a művészeteknek. A több tízezer éves barlangrajzok is ezt bizonyítják.
A Phartenon frízein eleven, büszke tartású lovakat láthatunk.
Valaha Néró császár diadalívét négy, egykor aranyozott bronzló ékesítette, ma Velencében a Szent Márk templom főkapuja felett állnak.
A római emlékművek kedvelt díszítőeleme is a ló volt.
Marcus Aurelius lovasszobra ma a Capitóliumon áll, Zeusz fiai Pollux és Castor lovaikkal őrzik a teret.
A reneszánsz nagyjai a ló anatómiájának ismeretében szeretettel ábrázolták őket; Leonardo da Vinci, Michelangelo, majd Raphaello, Tizian és Dürer képein, szobrain halhatatlanokká lettek.
A reneszánsz szobrászat a hadvezéreket ismét lóháton ábrázolja, ez az ókorban a császároknak járt. Donatello alkotja Gattamelata lovas szobrát, Verrocchio pedig Colleoniét.
Honoré Daumier híres karikatúráján Don Quijote lova a ló minden hibáját magán hordja.
Felsorolhatatlan hány festményen szerepel a ló. David, Gericoult, Manet, Toulouse Lautrec és Salvador Dalí is megfestette.
A magyar képzőművészet is gyönyörűen megörökítette a lovat mind festményeken, mind szobrok formájában.
A lovakat festők közül kiemelkedik Vágó Pál, aki alföldi és történeti vonatkozású festményekkel tűnt fel (Huszárság története). Ő festette a Feszty-körkép (A Magyarok Bejövetele) lovas jeleneteit.
A perzsa sah nagybecsű lovainak megörökítésére a fényképezést megtiltotta, s a világ legjobb ló-festőművészét kereste, s végül a magyar Csergezán Pál (1924-1996) személyében találta meg.
Róna József szobrász alkotta meg Savoyai Jenő lovasszobrát, mely a Budai várban látható.
Vastagh György  készítette A lovát megfékező csikós című szobrot (Budai vár) és II. Rákóczi Ferenc lovasszobrát (Szeged).
Fadrusz János Mátyás király bronz lovasszobra ma Kolozsvárott áll. Ő készítette Mária Terézia lovasszobrát is, mely valaha Pozsonyban állt, s sajnos darabjaira törték.
Zala György munkái közé tartozik gróf Andrássy Gyula lovasszobra és a budapesti milleneumi emlékmű lovasszobrai.
Pásztor János 1937-ben készítette II. Rákóczi Ferenc lovasszobrát, mely a Parlament mellett áll.

Lóábrázolás a magyar képzőművészetben

VÁGÓ Pál

(1853, Jászapáti - 1928, Budapest)

Jogi tanulmányok után Münchenben Wagner Sándor és Benczúr Gyula növendékeként kezdett festeni. Később Párizsban a Julian Akadémián J. P. Laurens tanítványa lett. Eleinte életképeket (Jár a baba, Gyík stb.), jászsági jeleneteket, majd Székely Bertalan és Madarász Viktor stílusát folytató nagyméretű történelmi festményeket alkotott (Budavár bevétele 1849-ben, A magyarok Kijev előtt stb.). A szegedi árvíz c. képe tette 1881-ben ismertté nevét. A párizsi világkiállítás magyar terme számára készített, A huszárság története c. freskóciklusát Lotz- díjjal és a francia becsületrend tiszti keresztjével jutalmazták. Ő festette Jászapáti barokk templomának új freskóit. Számos Petőfi és egyéb illusztrációt is készített. Vonósnégyes c. művével 1887-ben nagydíjat nyert. A Műcsarnok 1929-ben emlékkiállítást rendezett műveiből.

 

Magyarok Kiev előtt 1896-99 Olaj, vászon Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

FESZTY Árpád

(1856, Ógyalla - 1914, Lovrana)

Festő. Főleg vallási tárgyú és történeti képeket festett. 1874-től Münchenben, 1880-81-ben Bécsben tanult. Hazatérése után Golgota és Bányaszerencsétlenség c. festményei megalapozták hírnevét. Népszerűségét elsősorban a Magyarok bejövetele (1896) c. körképének köszönhette (a II. világháború alatt nagyon megsérült), amelyet többek közreműködésével festett meg.

1899-1902 között Firenzében élt, ahol megfestette Krisztus temetése c. nagy triptychonját, 1902-ben hazajött, s állandó anyagi gondokkal küszködve festette apró életképeit. Falfestményei közül legismertebb az Operaház előcsarnokát díszítő, a hangok eredetét ábrázoló kilenc képe. Művészete az akademizáló és naturalista tendenciákat elegyítette. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

A magyarok bejövetele (részlet: Árpád fejedelem és vezérei) 1895 Panoráma festmény, átmérő: 15 m Nemzeti Történelmi Emlékhely, Ópusztaszer
A magyarok bejövetele, első vázlat 1891 Olaj, vászon, 31 x 76 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Honfoglaláskori magyar lovas - Pasztell Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest

FADRUSZ János
(1858, Pozsony - 1903, Budapest)

Szobrász. Zsellércsaládból származott. Négy elemit és két reáliskolai osztályt végzett Pozsonyban, majd lakatosinas lett. Felszabadulásakor díszkaputervével aranyérmet nyert, faragványai pedig általános elismerést keltettek. Így került 1875-ben zayugróci fafaragó intézetbe. Prágában katonáskodása alatt (1879-83) megismerkedett a neves cseh szobrásszal, Myslbekkel.

Hazatérve sikeresen próbálkozott a porcelánfestéssel és a szobrászattal is. Gipszből faragott Ahasverus-fejére felfigyeltek, és számos támogatóra talált. 1886-ban ösztöndíjjal a bécsi neobarokk szobrász, Tilgner műhelyébe került, majd az ottani akadémián Hellmer növendéke lett. Az iskolai feladványok mellett számos portrét készített (Scomparini Cézár, 1886, Pozsony; Naiszidler Károly, 1889; Ortvay Tivadarné, 1888, Pozsony, stb.). Nevét Bécsben 1892-ben mintázott Feszülete (Magyar Nemzeti Galériában található) tette országosan ismertté.

Első nagymegbízatása az azóta elpusztult pozsonyi Mária Terézia lovas szobor elkészítése volt (1892-96). 1894-ben Mátyás király lovas szobrának tervével első díjat nyert, a művet 1902-ben leplezték le Kolozsvárott. 1893-ban készítette két allegorikus szobrát az Igazságügyi Palota, a mai Néprajzi Múzeum épületére. További jelentősebb munkái; Wenckheim Béla lovas szobra (Kisbér, 1901); Wesselényi-szobor (Zilah, 1902); Tuhutum-emlék (Zilah, 1902); Tisza Lajos-szobor (leleplezték 1904-ben, Szeged). A budai várpalota épületére két Atlasz-figurát (1897) és két kapuőrző oroszlánt (1901-02) mintázott. Ismert műve Toldi a farkasokkal (1902, Magyar Nemzeti Galériában található). Az Erzsébet-emlékmű pályázatain sikertelenül vett részt.

A kor hamis, patetikus külsőségeket hangsúlyozó emlékműveivel ellentétben alkotásai monumentálisak, a szobrászat klasszikus tradícióját őrzik. Több műve található a Magyar Nemzeti Galériában.

Mária Terézia emlékmű 1896 Márvány Lerombolták 1928-ban
Mátyás király 1895-1902 Bronz Kolozsvár

 

LOTZ Károly

(1833, Homburg vor der Höhe - 1904, Budapest)

Festő. Német apjának korai halála után magyar származású anyja hazajött kisgyermekével szülőhazájába, Magyarországra. Szobrásznak készült, majd festeni tanult Marastoni Jakabnál és Weber Henriknél. 1852-ben Bécsbe ment, ahol K. Rahl tanítványa, majd munkatársa lett. Mesterével együtt számos falképet festett főúri és nagypolgári palotákban. 1864-ben részt vett a bécsi Fegyvermúzeum lépcsőházának kifestésében.

Itthoni korai képeit az Alföld romantikája ihlette, később nagy falkép feladatokhoz jutott. 1864-ben a Vigadó lépcsőházának falfestményeivel nagy sikere volt. Ezután számos főúri, állami és egyházi megrendelést kapott. 1873-ban a Vigadó éttermének 28 medaillonját készítette. 1874-ben Than Mórral együtt készítette a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának festését. 1883-ban a Mintarajziskola tanára, 1896-tól pedig a második festészeti mesteriskola vezetője. A királyi palota elpusztult Habsburg-termének mennyezetét 1903-ban már betegen festette.

A 19. század második felének egyik legismertebb magyar mestere. Falképei a velencei barokk freskófestészet hatását tükrözik, bravúrosak, könnyedén elegánsak. Időtállóbbak finom színezésű vázlatai, vonzó arcképei és mitológiai tárgyú festményei. Ezeken gyakran nevelt leányai, Ilona és Kornélia voltak modelljei. Kornéliáról festette lányaktjait is. Számos képmása és aktja a Magyar Nemzeti Galériában található. Ismertebb alkotásai: Egyetemi Könyvtár (1875); Régi Műcsarnok (1877); Keleti pályaudvar (1884); Operaház nézőterének mennyezete (1884); Párizsi áruház (1885); MTA nagytermének két triptychonja (1887-91); Tihanyi apátsági templom (Székely Bertalannal és Deák Ébner Lajossal; 1889-90); budai Mátyás-templom (Székely Bertalannal, 1892-83); a Kúria (ma Magyar Nemzeti Galéria) nagy csarnoka (1894); az Országház lépcsőháza (1896-97); a Bazilika pillérmozaikjai, kupola- és boltívképei (1894-99).